Ha elfogadjuk azt a keresztény alapvetést…

…hogy vétkezni nemcsak szóval és cselekedettel, de gondolattal is lehet, akkor ezúttal szeretnék bocsánatot kérni minden politikustól, különösen pedig tartományi képviselőházunk honatyáitól, és ezúton szeretném megkövetni mindnyájukat azért, mert gondolatban súlyos, nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel kiegészítve lopóknak minősítettem őket.

Történt a minap, egy borongós, esős napon, hogy a parlamentből tudósítottam. Ilyen esős napokon pedig, mint a legtöbb ember, én is esernyővel járok. De nem akármilyennel: méregdrágán vásárolt esernyővel! Elegem volt már abból, hogy szezononként újat vásároljak, mert folyton elhagyom valahol, ezért vettem egy méregdrága darabot, hogy a kiadott temérdek pénz ösztönözzön a nagyobb odafigyelésre. De hát a parlament mégsem az a hely, ahol lopnak – gondoltam, és az ülés szünetében otthagyván csapot-papot az ülésteremben, csatlakoztam a kopogó szemű politikusokhoz némi falatozásra a büfében.

Amikor visszajöttem, nem hittem a szememnek: a táskám, jegyzettömböm, diktafonom – mind a helyén volt, de az esernyőm sehol. Egy ideig még pislákolt bennem a reménysugár, hogy csak leesett, becsúszott, elgurult valahova, de e reménysugárnak nem sok időt hagytam a pislákolásra, mert hirtelen és vad mozdulatokkal minden lehetséges zugot átkutattam a közvetlen környezetemben, de az esernyőt nem találtam sehol. Jött a második fázis, a káromkodásé és gyanúsítgatásé, melyet ezúttal csak gondolatban követtem el, hiszen az ülés már megkezdődött. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a jól kereső politikusok esernyőlopásra vetemedtek.

Miután kicsit lecsillapodtam, és eldöntöttem, hogy az ülés után csakazértis veszek egy ugyanolyan esernyőt, mint amilyet elloptak tőlem, hirtelen bevillant egy homályos kép. Fölpattantam, ki az ülésteremből, be a büfébe: az esernyőm ott pihent az egyik fotelen. Pontosan ott, ahol hagytam. Úgy látszik, az elmélet, miszerint a drága esernyőre jobban fogok vigyázni, felemás eredménnyel járt: észre se vettem, hogy még a büfébe is magammal viszem, de már egy kis uzsonna elég volt ahhoz, hogy teljesen megfeledkezzem róla. Azt viszont ezek után kétséget kizáróan megerősíthetem: a politikusok nem lopnak – esernyőt.

(Magyar Szó)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük