Kurzusmódosítás

Amint a klasszikus kisebbségvédelmi kérdések kezelése a magyar közösség belső ügyévé válik, a regionális érdekképviselet kerül a VMSZ politizálásának homlokterébe

Június 18-án lett 15 éves a Vajdasági Magyar Szövetség, a legnagyobb vajdasági magyar politikai szervezet. Egy párt másfél évtizedének sikereiről és kudarcairól, jó és rossz irányba tett lépéseiről, botrányairól és szélcsendes időszakairól lehetetlen sommás kijelentéseket tenni. Ami lehetséges: a múlt fényében láttatni a jelent, és megfogalmazni a jövő kihívásait. Pásztor Istvánnal – aki mintegy két évvel ezelőtt vette át a pártelnökséget Kasza Józseftől – többnyire aktuális kérdésekről beszélgettünk.

– Mi az, amire büszke a VMSZ 15 évének politizálásából, és mi az, amit nem tud vállalni, amihez képest diszkontinuitást képvisel?

– Az embernek vállalnia kell azt, ami mögötte van, függetlenül attól, hogy az egy bizonyos távolságból szemlélve jónak tűnik-e vagy sem. Amire én a legbüszkébb vagyok, és amit a legnagyobb eredménynek tartok, hogy a VMSZ mindvégig meg tudta őrizni önálló politikai kurzusát. Ez a 90-es években talán nem is volt annyira nehéz, mint 2000-től errefelé, mert megszűnt az addig jellemző fekete-fehér színpaletta, és minden egy kicsit árnyaltabbá vált. Mára, a VMSZ-t leszámítva, az összes vajdasági kisebbségi párt elveszítette politikai önállóságát. A Demokrata Párt mindegyiküket integrálta. A magyar kivételével ma már nincs olyan kisebbségi közösség Vajdaságban, amelyik önálló politikát folytatna.

– Jelen pillanatban mely politikai pártokat, illetve politikai opciókat tekinti a VMSZ a legfőbb szövetségeseinek, és melyeket a legnagyobb riválisainak?

– Azok a politikai pártok jelentik a legnagyobb veszélyt a szavazóbázisunkra, amelyek célkitűzései, mindennapi lépései egybeesnek a mi prioritásainkkal. Számunkra tehát a stratégiai-politikai partner a legnagyobb rivális is egyben. Ugyanakkor az utóbbi hónapok azt bizonyítják, hogy azok, akikről úgy gondoltuk és gondoljuk még ma is, hogy hosszú távú stratégiai-politikai partnereink, mindinkább csak a szavak szintjén tekinthetők azoknak, a tettek szintjén nem. Végletesen leegyszerűsítve a helyzetet: a hosszú távú stratégiai partnereknek tekintett és az ideológiailag tőlünk messze álló politikai erők között a tettek szempontjából nincsen különbség.

– A leegyszerűsítéseknél maradva: a VMSZ hol helyezkedik el a klasszikus jobboldal-baloldal felosztásban?

– A 21. század elején nehéz ilyen kategóriákban gondolkodni, hiszen ma már minden párt képvisel klasszikus jobboldali és elég gyakran baloldali célkitűzéseket is egy időben. A VMSZ, önmagát nemzeti pártként definiálva, azt gondolom, a jobbközéphez áll a legközelebb, ám az elmúlt 15 év egyik jellemző vonásának éppen az mondható, hogy a párt képes volt integrálni a legkülönbözőbb értékrendeket képviselő embereket. Tudott egy olyan vajdasági magyar kisebbségi gyűjtőpárt lenni, amely ezeket a kérdéseket kellő flexibilitással tudta megélni és kezelni, nem zárva ki önmagából sem az egyik, sem a másik áramlat képviselőit.

– Talán könnyebben elhelyezhető a VMSZ magyarországi, illetve szerbiai pártpreferenciái mentén.

– A magyarországi pártokkal kapcsolatban az azonos közelség, illetve távolság elvét képviseljük, mert arról, hogy egy adott pillanatban melyik lesz a meghatározó politikai erő és ki alakíthat kormányt, a magyarországi állampolgárok döntenek. A határon túli pártok hosszú távú politizálásának az elemi érdeke az, hogy olyan kapcsolatrendszert építsenek ki minden magyarországi párttal, amely lehetővé teszi számukra a kormányváltások túlélését, és hogy normális kommunikációs viszonyban legyenek a mindenkori anyaországi kormánnyal.

A szerbiai politikai színtér időben más. A 90-es években egészen világos volt, kikkel működhetünk együtt és kikkel állunk szemben. 2000 óta a helyzet már képlékenyebb, egy éve pedig még inkább az. Mert a 90-es években legyűrendő politikai ellenfélnek számító párt a tavalyi választást követően potenciális politikai partnerré vált. Ez arról tanúskodik, hogy a szerbiai politikában, de egyáltalán a politikában nagyon nehéz úgy fiókba zárni valakiket, hogy örökre kizárja a fiók kinyitásának és az egyikből a másik fiókba történő áthelyezésének a lehetőségét.

REGIONÁLIS AMBÍCIÓK

– Az elmúlt hónapokban a VMSZ tűnt a vajdasági autonómia legvérmesebb képviselőjének, mind az alkotmány szavatolta jogok betartatását, mind a statútum körüli történéseket illetően. A tartomány jogaiért folytatott küzdelmét egyesek szereptévesztésként, mások szerepbővítésként értékelték. Készül-e a VMSZ arra, hogy túllépjen a nemzeti kisebbségi párt szabta kereteken?

– A 21. század első évtizedében a szerbiai politikai színtér gyökeresen átrendeződött, és a kisebbségi politizálást sem lehet már úgy elképzelni és sikeresen művelni, ahogy azt a 90-es években képzeltük és műveltük. Ezért nem értékrendbeli váltásra, hanem kurzusmódosításra van szükség ahhoz, hogy hosszú távon is talpon tudjunk maradni. Számomra ennek a kurzusmódosításnak a legkézenfekvőbb iránya a kisebbségi érdekképviselettel is nagyon sok vonatkozásban összeegyeztethető regionális érdekek képviselete. Ezzel kapcsolatban nekünk már testületi döntéseink is vannak. A kérdés attól a pillanattól lesz igazán aktuális, hogy elfogadják a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, hiszen ezzel a klasszikus kisebbségvédelmi kérdések kezelése a magyar közösség belső ügyévé válik.

Másrészről azt is látni kell, hogy a vajdasági regionális érdek képviselete vonatkozásában üressé vált a politikai színtér. Ezért annak az ambíciónak, hogy a VMSZ egy magyar kisebbségi, regionális érdekeket is képviselő párt legyen, úgy gondolom, van realitása.

A VMSZ-t eddig is az különböztette meg a többi vajdasági magyar párttól, hogy nem kizárólag ködös, fellengzős, távolba vesző célokat tartott egyedül fontosnak, hanem sokkal köznapibbakat, egyszerűbbeket, sokkal rövidebb idő alatt teljesíthetőket és gyakorlatiasabbakat is. Szerintem ebbe az irányba kell elvinni még erőteljesebben a VMSZ politizálását, mert ez találkozik az emberek elvárásaival.

– Tehát a szerb szavazatok begyűjtését is célul tűzik ki?

– Persze. Erről szól a regionális párttá válás ambíciója. De én ebben nem látok semmi olyat, ami negatív értelemben minősítené a VMSZ-t, vagy ami a kisebbségi politizálás kárára menne. Hisz van-e természetesebb dolog annál, mint hogy amikor például Bácskertesen egy ipari park létrehozása érdekében teszünk lépéseket, akkor egyértelműen szolgáljuk az ottani magyar közösség érdekeit, de valószínűleg az erőfeszítés találkozik a nem magyar lakosok igényeivel is. Attól a VMSZ a nemzeti érdekek megvalósítása tekintetében nem lesz kevesebb, ha szerbek, horvátok, szlovákok is szavaznak rá, mint ahogy a DP se válik többé azáltal, ha több ezer magyar szavazat csapódik le rá.

– Számíthatunk-e a közeljövőben erőteljes gesztusokra a más nemzetiségűek irányában? Teszem azt, beválasztanak-e a párt vezető testületeibe nem magyarokat?

– Ebben a pillanatban ilyesmi nincs tervben. Ennek egy folyamatos és lassú építkezésnek kell lennie. Az élet diktálja a tempót, nem lehet nálánál gyorsabban haladva mindent felforgatni.

KIMOZDULÁS A HOLTPONTRÓL?

– Az utóbbi fél évben egyre csak fokozódik a feszültség a VMSZ és a DP között. Ennek fényében meglepte-e, hogy a VMSZ jubileumi díszülésén maga Boris Tadić államfő képviselte a pártot?

– Az utolsó pillanatig úgy nézett ki, hogy a DP-ből nem fog eljönni senki sem. Kevesebb mint 24 órával a rendezvény előtt vált világossá, hogy Tadić jön el, pedig én lélekben már lemondtam erről az eshetőségről. Mindenesetre borzalmasan rossz üzenete lett volna annak, ha a 15 éve partner VMSZ rendezvényére a DP elnöke nem jön el. Kezelhetetlen, a hosszú távú kommunikációt teljesen ellehetetlenítő helyzet teremtődött volna ezzel.

– Nyilván Tadić érkezésének bejelentése előtt már tudható volt, hogy a Szerb Haladó Párt elnöke is ott lesz a rendezvényen.

– Persze, sokkal előbb tudtunk Tomislav Nikolić érkezéséről, és valószínűleg a fő rivális bejelentett eljövetele is közrejátszott Tadić döntésében. Mi nem csináltunk titkot abból, hogy ki igazolta vissza az eljövetelét, Tadić kabinetjéből pedig előzőleg élénken érdeklődtek a vendégek névsora iránt.

– Az államfő látogatása változtatott-e bármit is a DP és a VMSZ viszonyában? Tapasztalható-e némi enyhülés?

– Annyi változott, hogy kimozdultunk a holtpontról. A rendezvényt követően váltottunk néhány szót, majd egy héttel később Tadić meghívására részt vehettem az Újvidéken tartózkodó közép-európai államfők tiszteletére rendezett vacsorán. Más vajdasági politikus rajtam kívül nem is volt jelen. Tadićtyal abban maradtunk, hogy az újvidéki nemzetközi értekezletet követően leülünk beszélgetni, és azt hiszem, hogy erre hamarosan sor fog kerülni.

– Ezen a találkozón nyilván azokat a másfél évvel ezelőtt megállapított közös vállalásokat veszik majd számba, amelyekből, mint nemrég nyilatkozta, mindeddig az égvilágon semmi sem valósult meg. Milyen megoldást tart lehetségesnek?

– Hangsúlyoznám, hogy ezek a Magyar Koalíció és a DP közös vállalásai, ezért időről időre ezeknek a megvalósításával mindkét félnek szembesülnie kell, s ennek fényében arról is döntenünk kell, hogy módosítunk-e a dolgokon, ha igen, milyen irányban, vagy ha nem, akkor az milyen következményekkel járhat. Biztosítunk-e pótvizsgázási lehetőséget önmagunk számára egyfajta átütemezéssel. Ezt kellene alaposan megtárgyalnunk. Én kész vagyok a racionális hozzáállásra, de nem vagyok kész arra, hogy az, amit fontosnak tartottunk, és aminek eredményeképpen 93 000, illetve 75 000 szavazatot gyűjtöttünk össze, azt föladjuk. És nem érdekel, hogy ennek milyen következményei lesznek. Persze tudatában vagyok annak, hogy a következmények lehetnek nagyon komolyak. Ez nem fenyegetés vagy zsarolás, hanem számomra az egyedül járható út, a hosszú távú politizálás lehetőségének az útja.

VIRTUÁLIS KOALÍCIÓ

– A VMSZ ünnepségén nem volt jelen a Magyar Koalíció másik két pártjának elnöke. Mi ennek az oka?

– Páll Sándorral kapcsolatban, a sajtóban is megjelent levélben megfogalmazott indokokon túlmenően, más okokról nem tudok. Ágoston András tudtommal aznap a Fidesz kongresszusán vett részt, és nem ért ide vagy nem tartotta fontosnak, hogy eljöjjön, pedig úgy tudtuk, hogy itt lesz. Mindenesetre elnöki kiküldöttként sem volt jelen senki koalíciós partnereink részéről.

– Létezik-e még egyáltalán az MK?

– Igen, a napi gyakorlat szintjén a különböző testületekben kifejtett közös politizálásunkon keresztül valósul meg az együttműködés, amiben vannak ugyan feszültségek, de azért létezik. A Tartományi Képviselőházban is egységes frakcióban ülünk, és közös álláspontot képviselünk. Ez érvényes azokra a községekre is, ahol koalícióban hatalmon vagyunk. Ez egy választás előtti koalíció egy világosan megfogalmazott program mentén, és se több, se kevesebb feszültség nincs közöttünk, mint más koalíciókban általában. Hogy miként alakul az együttműködésünk „második felvonása”, arról ebben a pillanatban még nem érdemes bármit is mondani. És hogy adott esetben a koalíciós partnerek véleményt, bírálatot fogalmaznak meg, azzal kapcsolatban pedig nincs semmi probléma. Az ilyen bírálatok jók arra, hogy az ember elgondolkodjon rajtuk, esetleg korrigáljon az álláspontján, vagy megerősítést nyerjen elhatározásában.

Mozgásszabadság a vákuumban

– A VMSZ jelenleg sem a köztársasági kormányban nem vesz részt, sem ellenzéknek nem tekinthető. Miért jó ez a köztes állapot?

– Azért, mert ez biztosítja számunkra a legnagyobb mozgásszabadságot. Támogathatjuk a számunkra fontos célok megvalósulását, de nincs megkötve a kezünk. Ha egy évvel ezelőtt elvállaltam volna a mezőgazdasági miniszteri vagy a kormányalelnöki tisztséget, akkor onnantól kezdve nekünk kuss volna.

– Ám úgy tűnik, hogy a jelen helyzetnek sincs túl sok haszna, hiszen, mint mondta, semmi sem valósult meg abból, amiben a DP-vel megegyeztek.

– Ez igaz, viszont nem érhet bennünket olyan vád, hogy egy miniszteri vagy egy kormányalelnöki helyért eladtuk a közösségi érdekeket.

– Így viszont nincs más eszközük, mint a kormánybuktatással való fenyegetőzés.

– Valóban nincs más eszközünk, de úgy gondolom, hogy az egy évvel ezelőtt kialakított álláspont értékelésekor meg kell vizsgálni az egy évvel ezelőtti érveket is.

A rendőrség sokkal jobban végzi a dolgát

– Lát-e változást a nemzeti színezetű incidensek kezelésének ügyében?

– A rendőrség vonatkozásában egy elég markáns, pozitív kimozdulás tapasztalható. Hatékonyabb a földerítés, mint az ezt megelőző időszakban volt. A problémák áttolódtak az ügyészség, illetve az igazságszolgáltatás mezejére – minősítés és hatékonyság tekintetében. Ezeket a kilengéseket leggyakrabban nem bűncselekményeknek, hanem szabálysértéseknek minősítik, illetve ha bűncselekményeknek is minősítik őket, a nemzeti indíttatást megpróbálják elfelejteni. A bírósági fázisban pedig az ügyintézés lassúsága okoz gondot. Egy-egy elkövetőnek az elítélése akár több évig is eltarthat, és így a kiszabott büntetés elveszíti visszariasztó erejét.

– A rendőrség pozitív viszonyulásának ellentmondani látszik a legutóbbi újvidéki incidens kezelése.

– Nem állítom, hogy a rendőrség minden egyes esetben a helyzet magaslatán áll, hogy tökéletesen dolgozik, de az egészen biztos, hogy az utóbbi egy-két évben a rendőrségi felderítés hatékonysága sokkal jobb, mint a korábbi időszakban volt, amikor soha nem találták meg a falfirkák elkövetőit vagy a verekedőket.

(Családi Kör)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük