Ripacskodásra csábító sarkos karakterek

A Zentai Magyar Kamaraszínház A fösvény című előadásáról

fosveny plakatNem hittem benne, hogy egy társulattá avanzsáló évfolyamból bármi jó kisülhet. Hiszen a színészek ugyanahhoz a korosztályhoz tartoznak, a drámák hősei viszont igen csekély esetben azonos korúak; hiszen túlságosan is jól ismerik egymást, így már kezdettől fogva rutinba fulladhat a játékuk; hiszen nem volt alkalmuk belecsöppenni egy idegen társulatba kezdőként, ahol bizonyítaniuk kellett volna.

Számok és lózungok helyett

A budapesti Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Vörös című előadásáról

Máté Gábor rendezői koncepciója, hogy szinte minden színésszel eljátszatja az áldozat és az erőszaktevő szerepét egyaránt, úgy is értelmezhető, hogy bárkiből lehet áldozat vagy erőszaktevő – mindez csupán a körülmények függvénye. Ez a relativizálás azonban ontológiai és nem történelmi jellegű. Az előadás nem próbálja a ’42-es újvidéki razzia eseményeivel igazolni a ’44-es bosszúhadjáratot, némileg tehát jogosnak beállítva ez utóbbit, de ugyanakkor nem hagyja említés nélkül sem a hideg napokat, ami nem pusztán politikai korrektségre vall, hanem annak az alkotói alapvetésnek a része, amely igyekszik a maga összetettségében láttatni az eseményeket, az egyes szereplőket és a köztük fennálló viszonyt.