Megkért a szerkesztő…

…hogy írjak egy karcolatot. Először úgy éreztem, nincs olyan frappáns témám, amit megírhatnék, ezért nem vállaltam el. Majd – annak ellenére, hogy továbbra sem jutott eszembe semmi érdemleges – mégis igent mondtam a felkérésre. Aztán, ahogy teltek a napok, és csak nem jutott eszembe semmi, lemondtam. De a szerkesztő hosszas unszolásának engedve utóbb mégis elvállaltam. […]

Amikor először elővettem…

…rá se hederített, nem zavartatta magát, hiába köszörültem a torkom. Előhúzta ő is, és már nem akadályozhattam meg, hogy ne abba rakja. Másodszor egyszerűen elfelejtettem előhúzni, és már csak akkor kapcsoltam, amikor megtörtént a dolog. A harmadik alkalomkor észrevette, hogy elővettem, megrökönyödéssel nézett rám, én pedig pirulva magyarázkodtam, hogy hát nekem is van, nincs szükségem […]

Nem tudom, a nyájas olvasónak…

…volt-e már része a konferenciázás örömében. Ha nem, leírom, milyen, bár szinte leírhatatlan az élmény. Önmagukat fontosnak gondoló, unalmas emberek tartanak hosszú előadásokat érdektelen témákról. Leszögeznek, szorgalmaznak, javasolnak, egyetértenek, fontosnak tartanak hangsúlyozni. Az egyes előadások alatt a többi résztvevő ásványvizet iszik, ásítozik, mobiltelefonját babrálja, és alig várja, hogy elérkezzen a konferencia legérdekesebbnek hitt pillanata, tudniillik […]