Kategória: KARCOLAT

Megkért a szerkesztő…

…hogy írjak egy karcolatot. Először úgy éreztem, nincs olyan frappáns témám, amit megírhatnék, ezért nem vállaltam el. Majd – annak ellenére, hogy továbbra sem jutott eszembe semmi érdemleges – mégis igent mondtam a felkérésre. Aztán, ahogy teltek a napok, és csak nem jutott eszembe semmi, lemondtam. De a szerkesztő hosszas unszolásának engedve utóbb mégis elvállaltam. Csak épp elfelejtettem megírni végül, ám a szerkesztő többé nem követelte rajtam. Ez viszont meglehetősen rosszul esett.

(Magyar Szó)

Amikor először elővettem…

…rá se hederített, nem zavartatta magát, hiába köszörültem a torkom. Előhúzta ő is, és már nem akadályozhattam meg, hogy ne abba rakja. Másodszor egyszerűen elfelejtettem előhúzni, és már csak akkor kapcsoltam, amikor megtörtént a dolog. A harmadik alkalomkor észrevette, hogy elővettem, megrökönyödéssel nézett rám, én pedig pirulva magyarázkodtam, hogy hát nekem is van, nincs szükségem az övére. Negyedszerre már tudta, kivel áll szemben, megjegyzett – „ez az az alak, aki mindig előhúzza a sajátját”, gondolhatta –, és mosolygott azon, hogy egy ilyen bogaras emberrel van dolga. Pedig ez nem bogarasság, csak a környezetvédelmi és a gazdaságossági szempont figyelembe vétele. Mi a fenét csináljak azzal a rengeteg zacskóval, amit minden egyes bevásárlás után a pénztárnál rám akar tukmálni?

(Magyar Szó)

Nem tudom, a nyájas olvasónak…

…volt-e már része a konferenciázás örömében. Ha nem, leírom, milyen, bár szinte leírhatatlan az élmény. Önmagukat fontosnak gondoló, unalmas emberek tartanak hosszú előadásokat érdektelen témákról. Leszögeznek, szorgalmaznak, javasolnak, egyetértenek, fontosnak tartanak hangsúlyozni. Az egyes előadások alatt a többi résztvevő ásványvizet iszik, ásítozik, mobiltelefonját babrálja, és alig várja, hogy elérkezzen a konferencia legérdekesebbnek hitt pillanata, tudniillik amikor ő maga is felszólalhat. Mindenki csak azt a pillanatot várja, amikor végre ő maga is leszögezhet, szorgalmazhat, javaslatokat tehet, egyetérthet, és nem utolsó sorban: fontosnak tarthat hangsúlyozni. Miután mindenki pusztába kiáltotta szavát, megkezdődhet a „diszkusszió” és az „evaluáció”, mely fogalmak jelentése teljesen lényegtelen, hiszen soha, egyetlen konferencián sem szólnak rá a felszólalóra, hogy a megnyilatkozása nem illeszkedik bele a „diszkusszió”, illetve az „evaluáció” fogalomkörébe. Az egyetlen korlátozó tényező a hozzászólások öt-tíz perces időkerete, melyet az önmaguktól elragadtatott, beásványvizezett tisztségviselők rendre túllépnek. Hosszú, elvesztegetett órák után, amikor végre mindenki kielégültnek érzi magát, berekesztik a konferenciát. Mindenki boldog és elégedett. A résztvevők megkapják napidíjukat, és eltölti őket a teljesség érzete: nekik köszönhetően a világ ismét megmenekült.

(Magyar Szó)