…ha megírnék egy igazán mulatságos történetet az „egyszeri magyar kurváról”, hátha leközölné a szerkesztő ebben a rovatban, és aztán kíváncsian várhatnám, hány tiltakozó levél érkezne, és hányan vádolnának meg rasszizmussal. Bizonyára nem kevesen. A felháborodás jogosságát nyilván senki sem vitatná.
A felháborodás természetesen akkor is jogos, amikor az „egyszeri magyar kurváról” szóló viccet egy szerb nyelvű [...]
Nem először és sajnos attól tartok, nem utoljára mondják azt sokan, hogy ez a választás Szerbiában sorsdöntő lesz. Mert sorsdöntő volt minden eddigi választás is; sajnos egyelőre még ilyen országban élünk. Sorsdöntő lesz, mert az elnökválasztás végeredménye viszonylag megbízhatóan meg fogja jósolni, hogy milyen irányban fog az elkövetkező években ez az ország haladni.
Nincs abban semmi rossz, amikor független értelmiségiek, közéleti személyiségek politikai kérdésekben elkötelezik magukat, amikor úgy érzik, hallatniuk kell hangjukat, mert kruciális kérdésről van szó. A problémát abban az ellentmondásos helyzetben látom, hogy magyar nemzetiségűekként tették le a garast egy nem nemzetiségi alapon szerveződő párt jelöltje mellett.
A Liberális Demokrata Párt alig több mint két évvel ezelőtt alakult meg, és azt, hogy ma ott van a parlamentben, határozott hangjának és nem utolsó sorban a pártelnök egyéniségének köszönheti. Azt is mondhatnánk, hogy a párton belüli harcos egyszólamúságnak és autokráciának.
A pártokban nyilván alaposan mérlegelték, milyen haszonnal kecsegtet, esetleg milyen kár származhat abból, ha megjelenik egy, kizárólag a magyar pártok által támogatott jelölt a politikai porondon, és aktív részesévé válik a választási hadjáratnak, ahol az is kap néhány pofont, aki esetleg egyet sem ad, ahol a pozitív üzenetek hangját sokszor elnyomja a negatív kampány zaja. Milyen haszna és milyen kára származhat a jelöltállításból az itt élő magyar közösségnek?
