Kategória: RIPORT

TAKÁCS MÁRTA NYOMÁBAN – Soha nem adom fel!

Hogyan telik a Vajdaság Erdői Közvállalat vezérigazgatójának egy munkanapja

A Vajdaság Erdői Közvállalat (Vojvodinašume) az utóbbi négy évben, amióta Takács Márta erdőmérnök áll a cég élén, óriási elánú fejlődésen ment keresztül. Egy teljesen dezorientált és szétzüllesztett céget sikerült talpra állítania, amely mára európai viszonylatban is az egyik legsikeresebb erdőgazdálkodással foglalkozó nagyvállalattá nőtte ki magát. Takács Márta február 2-án kapott újabb négy éves megbízatást az alapítótól, a tartományi képviselőháztól, hogy folytassa azt a munkát, amelyet 2005-ben megkezdett. Ez szolgált apropóul, hogy végigkövessük a régi-új vezérigazgató egy munkanapját, és szabad perceiben elbeszélgessünk vele sikerekről, buktatókról, és egy kicsit közelebbről is megismertessük az olvasókkal a legnagyobb tartományi közvállalatot, valamint annak első emberét.

vojvodinasume 3
Takács Márta a félmillió eurós John Deere vezérlőfülkéjében

Pénteken kilenc óra után érkezünk a tartományi erdőgazdálkodási közvállalat székházába, amely Péterváradon található, az újvidéki Duna-hídtól alig egy kilométerre. Az igazgatósági épület leginkább egy modern irodaház és egy ízlésesen berendezett vadászlak ötvözeteként írható le, körötte fákkal és gondosan lenyírt fűvel.

Az igazgatónő azzal fogad bennünket tágas irodájában, hogy bár állandó kapcsolatban áll a médiával, rendszeresen ad nyilatkozatokat és interjúkat, arra még soha nem volt példa, hogy egy újságíró végigkövesse egy teljes munkanapját, ezért kissé zavarban van. Megnyugtattuk, hogy még mi sem csináltunk ilyet, úgyhogy nagyjából kvittek vagyunk.

Kb. egy-másfél óránk van arra, hogy elbeszélgessünk a vállalatról, a cégvezetésről, a következő négy év terveiről, ugyanis délben Takács asszonynak már a szerémségi Morovićon (az egykori Maróton) van jelenése, ahol illusztris vendégek társaságában a vállalat új, helyi irodaépületének megnyitására hivatalos.

Takács Márta munkanapja általában reggel fél 7-kor kezdődik. A Szabadkán élő igazgatónő ugyanis ekkor száll be a hivatali kocsiba, amely bő egy óra alatt szállítja el munkahelyére. „Általában már a kocsiban dolgozni szoktam. Ekkor készülök fel a napi tárgyalásokra, átolvasom azokat a dokumentumokat, amelyekre nem tudtam időt szakítani korábban. Ha jut rá időm, igyekszem informálódni, átböngészem a napi sajtót, megnézem az e-mailjeimet. Sajnos képtelen vagyok aludni az autóban, úgyhogy mindig aktívan töltöm az időt munkába menet és akkor is, amikor a munkanap végeztével hazahoznak” — mondja Takács asszony, aki saját bevallása szerint nagyon ritkán szokott délután fél hat előtt hazaérkezni.

A héten az első napja a legkiszámíthatóbb, ugyanis minden hétfőn fél 9-kor kollégiumi ülésen beszéli meg öt helyettesével és a hat részlegigazgatóval az aktuális teendőket, meghányják-vetik, ki mit vállal a héten, milyen összetételű küldöttséggel képviselteti magát a cég a legkülönfélébb tanácskozásokon, tárgyalásokon és így tovább. Más napokon viszont sűrűn megtörténik, hogy nem Újvidékre, azaz Péterváradra vezet az első útja, hanem valamelyik vidéki részlegbe. Azonban, ha csak lehet, igyekszik az irodájában kezdeni a napot, mert mindig akad olyan dokumentum, amit sürgősen alá kell írnia, és szeret mielőbb túljutni a „reggeli zűrzavaron”.

IDŐZÍTETT VAGY SPONTÁN TÁMADÁSOK

„Amikor 2005 elején átvettem a vállalat irányítását, itt óriási szervezetlenség és fejetlenség uralkodott. A dolgozók nem kaptak rendesen fizetést, semmiféle fejlesztési program nem volt folyamatban. Habár tisztában voltam a vállalat felépítésével és néhány embert ismertem az itt dolgozók közül, mégiscsak egy teljesen új közegbe csöppentem bele. Időbe tellett, amíg elfogadtattam magam az új környezetemmel. Azonnal radikális lépésekre szántam el magam. Az első hat hónapban felmértem, ki milyen tudással rendelkezik, ki az, aki képes magáévá tenni az elképzeléseimet és követni a munkatempómat, majd ez alapján döntöttem el, hogy ki maradhat a csapatomban, illetve hol tudok esetleg frissíteni. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, az volt az egyik fő feltételem, hogy kizárólag szakmai kritériumok alapján alakíthassam ki a csapatomat, és olyan szakemberekkel vehessem körül magam, akikben feltétlen bizalmam van. Ezt a feladatot sikerült is végrehajtani, és meggyőződésem, hogy ez volt az elmúlt négy éves periódus sikerének kulcsa” – mondja az igazgatónő, aki nem titkolja, hogy részben a politikumnak köszönheti a kinevezését, hiszen a tartományi koalíciós kormány részét képező Vajdasági Magyar Szövetség tagja, korábban tartományi parlamenti képviselője. Ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy a munkahelyén ő kizárólag erdőmérnök, és lépéseit sohasem a pártszimpátia vagy egyéb, nem szakmai kritériumok határozzák meg.

Nagyjából eddig jutunk a beszélgetésben, amikor megcsörren a telefon, és a pénzügyi igazgató kér bebocsátást. Dobranić Aranka nem túl kellemes hírekkel szolgál: az adóhatóság zárolta a vállalat számláját, mert egy 200 millió dináros tartozást vélt felfedezni. „Ez egy olyan adósság, amely még 2000-ből maradt vissza. Ekkor még nem is létezett a Vajdaság Erdői Közvállalat, hiszen cégünk 2002-ben, az omnibusztörvény meghozatala után alakult meg. Az adósságért felelős, ma hozzánk tartozó részlegek korábban a köztársasági erdőgazdálkodási közvállalathoz, a Srbijašuméhez tartoztak, mégis velünk akarják megfizettetni ezt az összeget, amelynek túlnyomó részét az évek során felhalmozódott kamatok teszik ki. Komoly erőfeszítéseket tettünk az elmúlt négy év során annak érdekében, hogy a számlánk zárolására ne kerüljön sor. Ma ez mégis megtörtént. A Legfelsőbb Bírósághoz is fordultunk már, de döntés még nem született. Most pedig azon törhetjük a fejünket, hogy miként lehetne megoldani ezt a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a módját” – mondja magabiztosan az igazgatónő, aki arra a kérdésünkre, hogy esetleg összefüggést lát-e a néhány nappal ezelőtt történt kinevezése és a számlablokkolás időzítése között, diplomatikusan csak annyit felel, hogy „mindennek megvan a maga miértje”.

„Sűrűn érzem azt, hogy a személyem ellen irányulnak a dolgok. A baj abban van, hogy ezekben a támadásokban a cég szenvedi el a legnagyobb kárt. Ebben a tekintetben sajnos nem számítok változásra a jövőben sem. A támadásokban sok minden közrejátszik, az irigység, a rosszindulat. Olyan dolgok ezek, amelyekre egyáltalán nem volna szükség, és szomorú, hogy a munkám mellett nekem ezeknek a támadásoknak a kivédésével is foglalkoznom kell. Az elmúlt 3-4 hónapban óriási nyomás nehezedett rám, hogy ne vállaljam tovább ezt a pozíciót. Rá akartak kényszeríteni, hogy föladjam. Csakhogy azok az emberek, akik áskálódnak ellenem, nem jól ismernek. Én soha nem szoktam föladni” – mondja kategorikusan Takács asszony.

„AUTÓSÜLDÖZÉS”, MAJD ÁLLÓFOGADÁS

Negyed 11-kor jelentik az igazgatónőnek, hogy ideje elindulni Morovićra, ezért ideiglenesen be is rekesztjük a beszélgetést abban a reményben, hogy a szerémségi faluban, az átadási ünnepséget követő állófogadás és az elmaradhatatlan hivatali ebéd között még lesz egy kis idő a sikerekről és a legnagyobb kihívásokról is beszélgetni.

Az igazgatónő a pénzügyi és a fejlesztési igazgató társaságában utazik a helyszínre, mi pedig igyekszünk a filmekből ellesett módon követni a hivatali dzsipet – kevés sikerrel. Egyedül a GPS navigációs készülékünknek köszönhetjük, hogy nem tévedünk el és – bár fél órás késéssel – megérkezünk a Bosut folyó partján elterülő, mintegy 2500 lelket számláló szerémségi falucskába.

vojvodinasume

Az átadásra váró irodaházat nehéz eltéveszteni, hiszen a 800 négyzetméter alapterületű, kétszintes, csupa üveg építmény a falu főútja mentén található, és nyilvánvalóan a legpazarabb épület az egész településen. (40 millió dináros befektetésről van szó, tudjuk meg a későbbiekben.) Szerencsére pont annyit késik a megnyitóünnepség, amennyit mi is, így nem maradunk le az igazgatónő köszöntőjéről, és a szalag átvágásáról sem, amire Pásztor István tartományi gazdasági titkárt kérték fel.

Ha valaminek még ennél is jobban örülünk, akkor az az, hogy nem maradunk le az állófogadásról. Miközben serényen sertepertélünk a különböző finomságokkal megrakott asztal körül, arra leszünk figyelmesek, hogy Takács asszony még egy falatot sem evett. Érdeklődésünkre, hogy ez minek tulajdonítható, azt válaszolja, hogy általában nem szokott enni az állófogadásokon, mert folyamatosan szóval tartják, és kellemetlen lenne teli szájjal beszélgetni. De különben is, hátra van még a hivatali ebéd. És valóban:

vojvodinasume 2
Nem hagyják falatozni

egy pillanatra sem hagynak neki nyugtot, hol a különböző rendű és rangú személyiségek elegyednek vele szóba, hol az újságírók nyaggatják, hogy nyilatkozzon.

Már-már kezdem elveszíteni a reményt, hogy folytatni tudjuk a Péterváradon

megkezdett beszélgetést, amikor az újvidéki tévés kollégákhoz csapódva sikerül még néhány kérdést feltennem neki.

FÁSÍTÁS EZERREL

„Tavaly megszereztük az FSC nemzetközi szabványosítást a cég teljes területére, amire nagyon büszkék vagyunk, ugyanis egyetlen egy európai erdőgazdálkodási cég sem kapta meg ezt a certifikátumot olyan rövid előkészületek után, mint mi. A tanúsítványt öt évre nyertük el, és bármelyik pillanatban elveszíthetjük, ha a szigorú ellenőrzések során nem felelünk meg a vállalt követelményeknek. (A Forest Stewardship Council (FSC) nevű tekintélyes szervezetet az erdők fenntartható felhasználásának a biztosítására alapították. Az FSC által definiált normák hivatottak egy szociális, környezetbarát, ugyanakkor ökonómiailag vállalható erdőgazdálkodás létrehozására. – a szerző megj.) Sikerül évről évre mintegy 300-400 hektárral több erdőt telepítenünk, mint amennyit kitermelünk. A pénzügyi válság miatt az idén kénytelenek voltunk minden területen megszorításokat bevezetni, egyedül az erdőtelepítés terén nem alkalmazunk restrikciókat. Ha az erdőtelepítés az eddigi ütemben folytatódik, három-négy éven belül ’telítődik’ a fennhatóságunk alá tartozó terület, és nem lesz már hová fát ültetnünk. Ezért tárgyalásokat folytattunk és folytatunk különböző vajdasági városokkal és községekkel, hogy saját területeiken közös erővel szélvédő sávokat hozzunk létre” – közli az igazgatónő a közelmúlt legfontosabb eredményét, valamint a közeljövő legjelentősebb tervét.

Már csak arra jut időnk, hogy a gépesítésről ejtsünk néhány szót. Mint mondja, éves szinten kb. 2 millió eurót költenek az új technológiák bevezetésére. A legjelentősebb tavalyi beruházásuk egy félmillió eurót kóstáló, teljesen mértékben komputerizált, John Deere márkájú, Harvester típusú erőgép volt, amely a fakitermelésben játszik rendkívüli szerepet. „Ezzel az egyetlen géppel el lehet végezni a teljes fakitermelést, a kivágástól az aprításig egy adott szezonban, egy adott erdőgazdaság területén” — igyekszik illusztrálni az új gép előnyeit Takács asszony, aki saját bevallása szerint nagyon élvezte, amikor kipróbálhatta a Finnországból érkezett szakember segítségével a Harvester irányítását.

Megegyezünk, hogy küld majd egy képet a nagy pillanatról, és már mennie is kell a hivatali ebédre, ahová már nem követjük, pusztán kényelmi megfontolásból: a három órára tervezett ebéd valószínűleg elhúzódik az esti órákig, mi pedig úgy érezzük, hogy ennyi munka bőven elég volt mára.

A közvállalatról

A Vajdaság Erdői 2002-ben alakult. A tartomány legnagyobb közvállalata mintegy 1800 embert foglalkoztat teljes munkaidőben, és további 200-300 dolgozót szezonjelleggel. A cég főhadiszállása Péterváradon található, de emellett négy területi igazgatósággal is rendelkezik Mitrovicán, Pancsován, Zomborban és Újvidéken, mindegyikhez további 21 erdőgazdasági részleg tartozik. A Vajdaság Erdői 130.000 hektárnyi, állami tulajdonban levő erdőségen gazdálkodik Vajdaság-szerte, ami a tartomány erdővel borított területeinek 95 százalékát teszi ki.

A cég teljes egészében piaci alapokon működik, ami azt jelenti, hogy teljesen önfenntartó, köztársasági és tartományi költségvetésből nem kap egyetlen dinárnyi állandó jellegű támogatást sem, legfeljebb pályázati pénzekre számíthat az állam részéről, amit kizárólag fásítási projektumokba fektet be.

A 2008-as évben mintegy 3 milliárd dináros bevételt könyvelhetett el magának a vállalat. Ennek mintegy 70 százaléka fakitermelésből, a fa eladásából származott, a maradék 30 százalékot a pályázatokon elnyert pénzekből, a vadászturizmusból, a vadgazdálkodásból, a halászatból és a húsfeldolgozásból teremtette elő.

A Vajdaság Erdői a természetvédelemben is jelentős szerepet játszik, hiszen a rábízott 130.000 hektárból 80 ezer hektárnyi földterület védelem alatt áll.

(Családi Kör)

Az ürgét kiöntik, a földikutyát beszántják, ugye?

Nem elsősorban a veszélyeztetett fajokat kellene védeni, hanem sokkal inkább az élőhelyeiket

A múlt héten röppent fel a hír, hogy sikerült egy, a tájainkon őshonosnak számító, de mára már igencsak ritka rágcsáló faj élő példányát befogni a szabadkai homokpusztán. A vakondhoz hasonlatos életmódot folytató földikutya nem az egyetlen olyan élőlény Vajdaságban, amelyre a kihalás vár, amennyiben nem változtatunk sürgősen környezetszemléletünkön. A mezőgazdaság-centrikus Vajdaságban pedig nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy nem csak a föld megművelése hozhat hasznot – ha már egyszer a haszon a legfőbb, sőt az egyetlen szempont –, hanem a természetes élőhelyek megőrzése is. Hosszútávon pedig csakis ez utóbbi.
A nyugati földikutya (latin nevén: Spalax leucodon) nagyjából akkora, mint a vakond, és az életmódja is a vakondéhoz hasonlítható. A legszembeötlőbb különbség a két emlős között, hogy míg a vakond bundája fekete, addig a földikutyáé palaszürke színű, a fejrésze pedig nem hosszúkás, hanem robosztus, valóságos erőgép, amellyel a földet túrja maga előtt. Szemgolyója van ugyan, de a szemhéja teljesen benőtte azt, úgyhogy legfeljebb a fényerősség érzékelésére képes. Ezért hívják egyes helyeken vakkutyának.
Hogy honnan eredhet viszont a hivatalos magyar földikutya elnevezés, azt csak találgatni lehet. A „földi” előtagot még ki lehet következtetni, hiszen ez a kisemlős az egész életét a föld alatti vájataiban éli le, a felszínre csak ritkán és rövid időre jön fel, ezért is oly nehéz élő példányra bukkanni. Azonban a „kutya” megnevezés igazi talány. A jó házőrzővel szemben a Spalax leucodon ugyanis sem a farkát nem csóválja jókedvében, mert nincs neki ilyenje, sem pedig a velőscsontért nem rajong, ugyanis kizárólag növényevő: gumókkal, hagymákkal és gyökértörzsekkel táplálkozik.
Dr. Mikes Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, emlőskutató szerint talán azért nevezik a földikutyát földikutyának, mert vakkantásszerű hangokat hallat — amikor sanyargatják. (Elég kegyetlen lehetett a névadója.)
A Szabadkától északra, a magyar határ mentén elterülő pusztaságban már 30 éve nem fogtak be élő egyedet. Kizárólag a földtúrásokból lehetett arra következtetni, hogy azért talán még nem halt ki teljesen ez a kedves, mások szerint vicces, megint mások szerint ijesztő kinézetű rágcsáló.
Pedig nem volt ez mindig így. Száz évvel ezelőtt ez az állat még egész Vajdaság térségét benépesítette, ma azonban, szinte kizárólag az emberi tevékenységnek köszönhetően, rendkívül kis területre szorult vissza. Az említett szabadkai térség mellett már csak a Fruška gora és a Delibláti-homokpuszta füves térségeiben lelhető fel. A nálunk is honos faj egyébként megtalálható az egész Kárpát-medencében, Kis-Ázsiában és a Balkán térségében – egyre kisebb számban és egyre inkább mozaikosodó területeken.

HA FÖLD, AKKOR SZÁNTSUK FÖL

A földikutya populáció drasztikus leszűkítéséért, majdhogynem kihalásáért, mint oly sok más faj esetében is, elsősorban a mind nagyobb területeket elhódító és az eredeti élőhelyeket átalakító emberi tevékenység okolható. A szabadkai homokpusztán egyre több gyümölcsöst és szőlőskertet telepítettek, ám az igazán nagy érvágást a megmaradt füves puszták néhány évvel ezelőtti értelmetlen fölszántása okozta.
„2002-ben, amikor mintegy 200 hektáron feltörték az ősgyepeket, nagyon megijedtünk attól, hogy teljesen kipusztul a földikutya, mert ezzel lényegében eltüntették a faj számára nélkülözhetetlen tápnövényeket. Szerencsére azóta sikerült elérni, hogy ez a terület védelem alá kerüljön, és tavaly, amikor a gyepek állapotát mentem ellenőrizni, már találtam földtúrásokat, amik arra engedtek következtetni, hogy a földikutya mégsem tűnt el teljesen, habár az életterét rettenetesen leszűkítették. Mióta védelem alatt áll a terület, azt folyamatosan kaszálják és juhokat legeltetnek rajta, hogy meggátolják a gyomosodást. A pusztagyep kezd lassan helyreállni, de tudni kell azt, hogy 100 év is bele fog telni, mire teljesen helyreáll a beszántás előtti állapot” – ecsetelte az emberi butaság egyik illusztris példájának következményeit Szabados Klára biológus, a Szerbiai Természetvédelmi Intézet újvidéki részlegének szakmunkatársa, aki úgy ítéli meg, hogy a mintegy 200 hektáros területnek csupán az 5 százalékát, a szárazabb földfoltokat tudják belakni a földikutyák. A túrások számából pedig arra lehet következtetni, hogy ma már alig 50 egyed található ebben a határ menti térségben.
„A földikutyának természetes ellensége nincs is – az embert kivéve. Állandóan föld alatt él, és így az esetleges ragadozók sem tudnak hozzáférni. A tápláléklánc tehát azzal meg is szűnik, hogy a földikutya elfogyasztja a növényt, a további energiaáramlásban pedig már csak a lebontó szervezetek vesznek részt” – mondja Mikes tanár úr, ezzel is érzékeltetve, hogy az embernek nincs szüksége „tettestársakra” ahhoz, hogy felfoghatatlan mértékű rombolást idézzen elő egy-egy állományban. „Míg a XX. század első harmadáig 10 évenként egy állatfaj tűnt el, addig a 90-es években már évente pusztult ki 10 faj a világon. Közép-Európa lombhullató erdőségeiből 200 évvel ezelőtt halt ki az őstulok majd a bölény. A hód a Duna-mentén még 1860-ban is jelen volt mind Pest, mind Belgrád környékén, erről tanúskodnak egyes földrajzi neveink is, mint a Hódos, a Hódság vagy a Hódmezővásárhely. Ma már újratelepítéshez kellett folyamodni még a hódok esetében is” – mondja Mikes Mihály.

ÉSSZERŰTLEN FÖLDMŰVELÉS, EMBERHEZ MÉLTATLAN KÖRNYEZET

A Pannon-medence, amelynek része Vajdaság is, eredetileg egy olyan régió volt, ahol erdők és gyepek váltakoztak. Amikor az emberek megjelentek ezen a vidéken, megkezdődött az erdők irtása és a gyepek kiterjedtek, ezáltal a gyepes vidékeken honos fajok optimális körülmények közé kerültek és elszaporodtak.
A középkorban többnyomásos gazdálkodás dívott: a falvakat körülvevő földek egy részét feltörték, a másikat legelőként használták, vagyis parlagon hagyták, majd néhány évente váltották a megművelt területet és a „pihentetettet”. A középkori falu – közlekedési eszközök és az úthálózat hiánya miatt – önellátó volt, nagyon kis mennyiségű árufelesleget termelt. A talajváltó gazdálkodás miatt az állatvilág folyamatos mozgásban volt, de mindvégig megvoltak azok a szigetek is, ahol állandóan békén hagyták.
Ez a helyzet a török hódoltság idején változott meg először, amikor tulajdonképpen minden puszta legelővé vált. Ezt követte Vajdaságban a XVIII. század közepétől az újratelepítés. Minden nép hozta a maga szokásait: a magyarok a külterjes állattartást, melyhez nagy legelőkre volt szükség, a svábok pedig az istállózó állattenyésztést honosították meg, mert olyan helyekről jöttek, ahol csak nagyon kis földterületekben gondolkodhattak. Végül az istállózó állattartás vitte a prímet, a földeket pedig az állatok takarmányozására, kaszálókként használták.
A XIX. század folyamán megindul a legelők feltörése, a lakosság számának növekedésével mind nagyobb igény mutatkozott a szántók iránt. Ezt csak tetézte az ipari forradalom: a legyártott termelőeszközök és a folyamatos gépesítés ugyanis lehetővé tették az egyre nagyobb területek megművelését.
Aztán jött a második világháború utáni kommunista éra, amikor még a szikeseket is feltörték, ha a pártbizottság úgy akarta, nem törődve azzal, hogy az mennyibe kerül és esetleg mennyire elhanyagolható hasznot hoz.
„Jelenleg ott tartunk, hogy már a löszvölgyek fenekét is felszántják. Persze rendre elmossa azokat a nyári zápor, áll a víz nyaranta mindenfelé, ennek ellenére teljesen ésszerűtlenül tovább művelik” – mondja Szabados Klára, aki szerint a mezőgazdaság-centrikus szemlélet megváltoztatására volna szükség, mert jelenleg Vajdaságban minden talpalatnyi területre úgy tekintenek, mint potenciális termőterületre, melyet vétek nem felszántani és bevetni haszonnövényekkel. „Ha emberhez méltó életet és környezetet akarunk magunknak, akkor a termőterületből kellene visszahasítani valamennyit. Mert az szerintem nem emberhez méltó környezet, hogy egy falu körös-körül be legyen szántva a kerítésig, és ne legyen egy talpalatnyi zöld felülete se” – véli a biológus.

A HASZON TÁG FOGALOM

A Családi Körnek nyilatkozó mindkét szakember egyaránt azt vallja, hogy sürgősen szemléletváltozásra volna szükség a környezetgazdálkodás terén. „A természeti értékek megőrzése, fejlesztése és a védett térség ökológiai törvényszerűségein alapuló gazdasági hasznosítás csak az inter- és multidiszciplináris stratégia elveinek érvényesítésével valósítható meg, vagyis a gazdasági ágazatok, a mező- és erdőgazdaság, a vadászat, valamint a környezet- és természetvédelem közötti szoros együttműködés és összhang kialakítása volna feltétlenül szükséges” – véli Mikes professzor, aki szerint a környezetünk „hasznosításában” egyre nagyobb teret kellene kapnia az idegenforgalomnak is.
Szabados Klára szerint a rövidtávú haszonkulccsal kalkuláló emberek hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a jó minőségű talaj és ivóvíz nem egy-két év alatt jött létre, hanem sokkal hosszabb idő alatt, és mindezt a természetes élővilágnak köszönhetjük, amely egyre inkább visszaszorul.
Az ökoszisztéma-szolgáltatások fogalma ma már egyre szélesebb körben használatos. Ez azt jelenti, hogy a megőrzött természetes élővilág – ha nem rövidtávon gondolkodunk – gazdasági hasznot hozhat, vagy ha úgy tetszik: dollármilliárdokban mérhető károknak állhatja útját. „A szakemberek kiszámították, hogy egy árterület hektárja térségünkben a maga természetes állapotában közel 20.000 dolláros hasznot jelent évente. A haszon legnagyobb részét az olyan szolgáltatások teszik ki, mint a nitrogénvisszatartás, a minőségjavítás, a talajvízkészlet pótlása, a helyi klíma szabályozása, vízmegtartás, és csak töredéke ennek az összegnek a halászat hozama. Pedig tájainkon legfeljebb arra tartják érdemesnek az ártereket, hogy itt leívhatnak a halak, majd pedig a halakat kifogjuk és megesszük. Ez is csak a közvetlen gazdasági értékben való gondolkodást illusztrálja” – mondja a Természetvédelmi Intézet szakmunkatársa.
És ezzel el is jutottunk a korszerű természetvédelem alapvetéséig, miszerint nem az egyes fajok védelmére kell koncentrálni, hanem a (potenciális) életterük megvédésére. „Ha egy faj ritka, akkor az élőhely típusa is nyilvánvalóan ritka, és az egyes növény- meg állatfajokat csak abban az esetben lehet megóvni, ha az életterüket és azokat az életközösségeket is megóvjuk, amelyeknek szerves alkotóelemei” – magyarázza Mikes Mihály. „A fajszintű védelem ma már szakmailag teljesen túlhaladott. Azért tartja fenn magát egyes országokban, így még Szerbiában is a fajszintű védelem szemlélete, mert egy fajt könnyű meghatározni, könnyebb a jogi védelmének az érvényesítése. Az Európai Unióban viszont ma már a tájszintű védelmet érvényesítik” – csatlakozik biológus kollégájának véleményéhez Szabados Klára.
A földikutyának, az ürgének és egyéb tájainkon veszélyeztetett társaiknak pedig csak türelmet és kitartást kívánhatunk mindaddig, amíg természetes ellenségük, az ember szemlélete gyökeresen meg nem változik.

(Családi Kör)

Jó éjt, Vajdaság!

Az Újvidéki Televízió magyar műsorai csökkentésének előzményeiről és hátteréről

A vajdasági közszolgálati tévé magyar szerkesztőségének egy része és a két évvel ezelőtt kinevezett kisebbségi műsorokért felelős segédigazgató között kezdettől fogva dúl a harc. A mostani műsorcsökkentés és a tiszteletdíjas munkatársak kétharmadának elbocsátása is csak egy újabb állomás a két éve tartó ellenségeskedés útján.

Az Újvidéki Televízió kollégiuma döntést hozott arról, hogy 40 percről mintegy a felére csökkenti az este hét órakor jelentkező magyar nyelvű híradó műsoridejét, míg a hétfői és a szombati Jó estét, Vajdaság! című magyar nyelvű keretműsorokat két és félről másfél órásra rövidíti. A döntésről a közszolgálati tévé ezen operatív testületének vezetője, Nada Kalkan főszerkesztő értesítette október 6-án, hétfőn a magyar szerkesztőséget és annak felelős szerkesztőjét, Simon Erzsébetet. Ezzel párhuzamosan arról is döntött a kollégium, hogy a 22 tiszteletdíjasból csak 8-at tarthat meg a magyar szerkesztőség. A döntéseket azzal indokolták, hogy a magyar szerkesztőség túlnőtte a Vajdasági Rádió és Televízió kapacitásait.

Egy nappal később Kalkan asszony felfüggesztette állásából Simon Erzsébetet, mert a hétfő esti híradó elején beolvastatta, hogy a döntéseket Nada Kalkan utasítására hozták meg. A tévé főszerkesztője a sajtónak nyilatkozva elmondta, azért függesztette fel a magyar szerkesztőség felelős szerkesztőjét – és nevezte ki ideiglenes jelleggel a helyébe Bágyi Ribár Renátát -, mert az egyrészt kiteregette a nyilvánosság előtt a tévé belső ügyeit, másrészt valótlanságot állított, hiszen a műsorcsökkentésről és a munkatársak elbocsátásáról szóló döntéseket nem egyedül, hanem a kollégiumi tagokkal együtt hozta meg.

radio_televizija_vojvodine2
Ближи Вама

Minderre akkor került sor, amikor sem a médiaház vezérigazgatója, Dina Kurbatvinski-Vranešević, sem a televízió kisebbségi műsorokkal megbízott segédigazgatója, Bodzsoni István nem tartózkodott az országban.

Amint visszatért, Bodzsoni panaszt emelt a szóban forgó döntések ellen az RTV vezetőségénél, mert meggyőződése, hogy azokat jogtalanul hozták meg. Pénteken megérkezett külföldi útjáról a vezérigazgató asszony is, és egyik első dolga az volt, hogy munkaértekezletet tartson és tájékozódjon a fejleményekről. Ezen a nem formális találkozón, amelyen jelen volt mind Nada Kalkan, mind pedig Bodzsoni István, Dina Kurbatvinski-Vranešević úgy határozott, hogy a hét elején meghozott döntések legalább csütörtökig, azaz lapunk megjelenésének napjáig érvényben maradnak, egyúttal arra szólította fel a szemben álló feleket, hogy csütörtökig készítsenek írásos jelentéseket arról, hogy meglátásuk szerint mi történt.

A vezérigazgató asszony tehát máig napolta el a végleges döntést arról, hogy visszaállhat-e a márciusban útjára indított, átalakított és kibővített műsorrend, illetve hogy visszakerülhet-e posztjára Simon Erzsébet.

NYILATKOZNI TILOS

Ez történt tehát a múlt héten, és erről lehetett olvasni a sajtóban is. A döntések mögött meghúzódó okokról és az előzményekről azonban keveset tud a közvélemény. Megpróbáltuk felderíteni az ügy lehetséges hátterét, de sajnos csak felemás eredményről tudunk beszámolni.

A pénteki ülésen ugyanis Kurbatvinski-Vranešević asszony megtiltotta mindkét félnek, hogy nyilatkozzon a kérdésről, és úgy rendelkezett, hogy a sajtóval csakis ő állhat szóba. A vezérigazgatót több alkalommal is sikerült telefonon elérnünk, de elfoglaltsága miatt lapzártánkig sajnos nem tudtunk vele időpontot egyeztetni, így nem válaszolhatott számos felmerülő kérdésünkre. Kalkan főszerkesztő asszony a tiltás miatt nem nyilatkozott, a magyar szerkesztőségben pedig egy belső megegyezésre hivatkozva nem kívánták kommentálni az eseményeket.

Egyedül Bodzsoni István vállalata a nyilvánosságot, aki ezzel a tettével fegyelmi vétséget követett el, de – mint fogalmazott -tudatosan teszi, amit tesz, mert „ez az ügy sokkal fontosabb annál, mintsem hogy az ember megijedjen egy fegyelmi eljárástól”.

SIMON LÉP VOJVODITY ÖRÖKÉBE

A hét elején meghozott döntések, ha csak közvetetten is, visszavezethetőek Bodzsoni 2006. december 15-i segédigazgatói, illetve Simon Erzsébet 2007 novemberében történt felelős szerkesztői kinevezéséig. Miután 2006 derekán önállósodott és közszolgálativá alakult át a Vajdasági Rádió és Televízió, az új vezérigazgató, Dina Kurbatvinski-Vranešević döntött közvetlen munkatársainak személyéről. Ekkor került képbe Bodzsoni István, aki 1976-ban kezdett dolgozni az Újvidéki Televízióban, ’88 és ’90 között a tévé műsorokért és gyártásért felelős igazgatója volt, majd Budapestre költözött, ahol több mint egy évtizeden át dolgozott a Duna Televízióban szerkesztőként, valamint egyes műsorok főszerkesztőjeként.

„Amikor kinevezésem után először bejöttem a magyar szerkesztőségbe, és azt mondtam, hogy gyerekek, beszéljünk arról, hogyan kell híradót szerkeszteni, mert lehet, hogy ezt ma már másként kellene csinálni, mint ahogy ti csináljátok, akkor rám förmedtek, hogy nem fogja nekünk egy volt Duna TV-s sózni az agyunkat. Ez a hozzáállás mind a mai napig jellemző a magyar szerkesztőség egyes tagjaira” – idézte fel a két évvel ezelőtti fogadtatásának eseményeit a kisebbségi műsorokkal megbízott segédigazgató.

Abban az időben Vojvodity Ágnes volt a magyar szerkesztőség felelős szerkesztője, aki – Bodzsoni szerint – nem volt partnere a változások végrehajtásában. „Majdnem egy évet vártam, mielőtt javasoltam volna a vezetőváltást a szerkesztőség élén. Azt megelőzően nagyon sokat beszélgettem Vojvodittyal, és próbáltam megszerezni a támogatását a változásokhoz, de sajnos nem jutottam semmire. Ma már úgy látom, hogy túlságosan is türelmesen próbálkoztam, nem lett volna szabad ennyi időt elpocsékolni. Nagyon sok emberrel konzultáltam, olyanokkal, akik jól ismerik a magyar szerkesztőséget és a belső viszonyokat, de a vajdasági magyar közélet szereplőivel is beszéltem, hogy mit látnának jónak. 95 százalékban azt a feleletet kaptam, hogy nem érdemes a magyar szerkesztőségen belül próbálkozni, mert óriásiak az ellentétek, amit én is tapasztaltam, és hogy ide kívülről kell hozni valakit. Megpróbáltam televíziós szakembert találni, aki elvállalná a magyar szerkesztőség irányítását, de nem jártam sikerrel. Ekkor döntöttem úgy, hogy Simon Erzsébetet, az Újvidéki Rádió nagy tapasztalattal rendelkező szerkesztő-újságíróját javaslom felelős szerkesztőnek, akinek ugyan tévés tapasztalata nincsen, de bíztam abban, hogy a szerkesztőség elfogadja őt, és a segítségemmel boldogulni fog” – mondta Bodzsoni.

A médiaház vezetése 2007 novemberében elfogadta Vojvodity leváltását és Simon kinevezését a magyar szerkesztőség élére. Az igazgatói testület tagjai közül – Bodzsoni állítása szerint – egyedül Nada Kalkan ellenezte a vezetőcserét.

PETÍCIÓK A “DÖLYFÖS” VEZETŐK ELLEN

„Kalkan főszerkesztő asszony azzal érvelt, hogy a magyar szerkesztőség nagyon jól dolgozik, jó az együttműködés velük, és nem lát semmilyen okot arra, hogy ott bármit is változtassanak. Mivel a főszerkesztő a napi operatív munka főnöke, ahol csak lehetett, buktatókat állított Simon elé, és az elé a társaság elé, amelyik megpróbált valamit is változtatni, nézőbarátabbá tenni a műsort” – vélekedett Bodzsoni.

Kalkan szövetségesre talált a magyar szerkesztőség egy részében, azokban, akik nem voltak hajlandóak napirendre térni Vojvodity Ágnes leváltása felett, és nem kívánták magukat alávetni a segédigazgató irányította változtatásoknak. Két alkalommal, 2007 decemberében és 2008 februárjában is petícióval fordultak a médiaház vezetőségéhez, hogy vizsgálják felül a korábbi felelős szerkesztő leváltásáról szóló döntést, mert az „megfelelő érvek és a szerkesztőségi kollégiummal való hivatalos egyeztetés nélkül” született meg, egyúttal tiltakozásuknak adtak hangot amiatt, hogy folyamatos nyomásnak és megaláztatásnak vannak kitéve a „dölyfös, pöffeszkedő és tudatlan” segédigazgató és felelős szerkesztő részéről. „Nem tűrjük tovább, hogy azok, akik kevesebbet tudnak nálunknál, dilettánsoknak és tudatlanoknak nevezzenek bennünket. Nem tűrjük, hogy kétségbe vonják kvalitásainkat, melyekkel bizonyítottan rendelkezünk” – áll többek között a 2008. február 11-én keltezett levélben, amelyet 16-an írtak alá, név szerint: Brücker István, Mirko Adam, Surányi Zoltán, Buda Hajnalka, Bágyi Ribár Renáta, Cvernyek Anikó, Vojvodity Ágnes, Szakállas Ottó, Túró István, Kralik Gizella, Kartag Nándor, Nyári Antal, Dancsó Gizella, Bordás Ákos, Mirnics Gyula és Horváth Mihály.

A hazai és nemzetközi intézmények, állami szervek címére is eljuttatott petíciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: Simon és Bodzsoni is megmaradt posztján, és a változások egyre látványosabb méreteket öltöttek.

KONCEPCIÓHARC VAGY POZÍCIÓFÉLTÉS?

Az idén márciusban Bodzsoni szorgalmazására életbe lépett az az új műsorrend, amely egyfelől blokkokba rendezte a kisebbségi szerkesztőségek műsorait, másfelől pedig lényegesen megnövelte az egyes műsorok időtartamát. A magyar szerkesztőség éjszakai híradója megszűnt, helyette bevezették a tízperces déli híradókat, az esti, hét órakor kezdődő híradó pedig mintegy 15 perccel lett hosszabb az addiginál, ún. regionális krónika egészítette ki, amelyben vidéki tudósítások és Magyarországról kapott anyagok szerepeltek. Továbbra is hétfőnként jelentkezett a Napjaink című közéleti magazin, és ugyancsak ezen a napon sugározták a művelődési és vallási műsort. A F-esztelen című ifjúsági műsor is hétfőnként, heti rendszerességgel jelentkezett. Hétfő mellett szombaton is magyar nyelvű, szórakoztató jellegű műsort láthattak a nézők. A változás a mezőgazdasággal foglalkozó adást is érintette: a Barázdának immár nem kéthetente, hanem hetente volt új, egyórás adása.

A műsorbővítéssel párhuzamosan egyes szerkesztő-újságírók lekerültek a képernyőről, és egyre több tiszteletdíjas munkatársat alkalmazott a magyar szerkesztőség. Számuk hónapról hónapra változott, szeptemberben – mint már írtuk – 22-en voltak, majdnem annyian, mint ahány állandó munkaviszonyban levő tagja van a szerkesztőségnek.

Surányi Zoltán, a televízió producere, a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságának tagja az idén májusban felszólalt az MNT e bizottságának ülésén, ahol annak a véleményének adott hangot, hogy az új műsorrács rossz, a műsorok igénytelenek, az egyes újonnan alkalmazott tudósítók, utcáról behozott munkatársak pedig képzetlenek. „Sajnos megengedtük, hogy egyesek kiéletlen beteges ambíciói a provinciális igénytelen szórakoztatás, a végtelenített talk-show szintjére züllesszék le a vajdasági magyar közszolgálati televíziózást” – írja Surányi a tájékoztatási bizottság ülésén ismertetett véleményében. A tévé producere arra is felhívta a figyelmet, hogy az új műsorrács bevezetése óta „sem új felszerelést nem vásárolt a televízió, sem technológiai újítások nem történtek, ezért a műszak túlfeszített kapacitásokkal dolgozik, és minden pillanatban várható a műszaki és produkciós összeomlás”.

Bodzsoni szerint viszont teljesen indokolt volt az új műsorséma bevezetése, amely megadta a kisebbségi műsorok formáját, keretét, azt azonban elismerte, hogy a műsorok tartalmán még van mit csiszolni. „Itt-ott felvillant az új műsorrács lehetősége, hogy mi mindent lehetne belőle kihozni, de ahhoz, hogy ezt kiteljesítsük, szükségünk van és lesz időre, hogy az embereket felneveljük ehhez a feladathoz. Az a munka, ami korábban az Újvidéki TV-ben folyt, a 70-es években létrejött televíziózás koncepciójára épült. A televíziózásnak ez a formája halott. Létrehoztuk az alapját egy új szemléletnek, ám a tartalom kiépítéséhez szükségünk lett volna még másfél-két évre – vélekedett Bodzsoni, aki szerint az újításokkal szemben megnyilvánuló ellenállás mögött valójában pozícióféltés húzódik meg. – Szégyenteljesnek tartom, hogy azok az emberek, akiknek az érdekében próbálsz valamit tenni, akiknek az érdekében harcolsz több műsoridőért, jobb munkafeltételekért, azok ezt elvetik csak azért, hogy megvédjék a 15-20 év alatt fenntartott pozícióikat. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy bárki is felesleges a magyar szerkesztőségben, mindenkire nagyon nagy szükség van, de az, aki valamit 25-30 évesen jól csinált, nem biztos, hogy 50-60 évesen is ugyanolyan jól csinál.”

NÉHÁNY KÉRDÉS KURBATVINSKI-VRANEŠEVIĆHEZ

Hogy a vezérigazgató miként vélekedik a kialakult helyzetről, és hogyan tesz majd igazságot, pontosabban kinek a javára dönt majd, talán még ezen a héten kiderül. Függetlenül azonban az ügy végkimenetelétől, marad még néhány kérdés, ami letisztázásra vár, és amire a vezérigazgatónak kellene választ adnia. Vajon csak a kisebbségi szerkesztőségekre vonatkoznak-e a megszorítások mind az állomány, mind pedig a műsoridő tekintetében, vagy a szerb nyelvű adásban is arányos csökkentést hajtanak végre? Vajon a magyar nyelvű műsorok 2008-ban is csak 4,74 százalékát teszik majd ki a vajdasági közszolgálati tévén sugárzott összes műsoridőnek, miként 2007-ben? Vajon miért nem vehetik teljes egészében birtokukba a kisebbségi szerkesztőségek a közszolgálati televízió nekik szánt második csatornáját? Vajon a szerb nyelvű szerkesztőség helyiségeinek több mint egy évvel ezelőtti csúcsmodern átalakítása és felszerelése vár-e az igencsak kopottas kinézetű kisebbségi szerkesztőségekre is? Vajon igaz-e az a mendemonda, hogy a kisebbségi szerkesztőségek tagjai kisebb fizetést kapnak, mint a szerb szerkesztőség azonos beosztású és iskolai végzettségű tagjai?

Reméljük, hogy a héten megnyugtató válaszokat kapunk a tíz nyelven beszélő tartományi médiaház vezérigazgatójától.

(Családi Kör)

Mijük van magyar politikusainknak?

Vajdasági magyar vezető politikusok nyilatkoznak vagyoni helyzetükről

Míg Nyugaton a közszereplők havi bevételei és vagyonjogi helyzete korántsem számít titoknak, addig Szerbiában egyetlen törvény sem kötelezi az adófizető polgárok pénzéből élő politikusokat, hogy beszámoljanak a nyilvánosság előtt arról, mijük van. Ennek ellenére néhány vezető szerbiai politikus az elmúlt hetekben nagy médianyilvánosság közepette vagyonbevallást tett, míg mások az újságírók unszolására sem voltak erre hajlandóak. A vajdasági magyar politikusokat e tekintetben mindeddig megkímélte a média ettől az egyesek számára nagyon, mások számára kevésbé kínos témától. Mindeddig. A Családi Kör hat kérdést intézett a vezető vajdasági magyar politikusokhoz a vagyonjogi helyzetükkel kapcsolatban, és mindegyikük megígérte, hogy írásban elküldi válaszait. Túlnyomó többségük be is tartotta az ígéretét. A körkérdésünk a vajdasági magyar polgármesterekre, a Magyar Nemzeti Tanács vezető tisztségviselőire, a köztársasági parlamenti képviselőkre, a tartományi adminisztráció vezető tisztségviselőire (a titkárokra, a végrehajtó tanács és a képviselőház alelnökeire) párthovatartozásuktól függetlenül –, valamint a vajdasági magyar előjelű pártok vezetőire terjedt ki.

Kérdések, amelyekre választ vártunk:

1. Mennyi megtakarított pénze van összesen? (belföldi és külföldi folyószámlákon, betétkönyveken tartott pénz, értékpapírok)

2. Hol él és mekkora ingatlannal rendelkezik összesen? (termőföld, lakások, házak, ezek alapterülete, lokációja)

3. Mekkora a havi összbevétele és miből származik?

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak (gépjárművek, műtárgyak, állatállomány stb.)

5. Rendelkezik-e saját vállalkozással? Ha igen, milyen vállalkozásról van szó?

6. Van-e bármiféle cégben tulajdonrésze? Ha igen, mekkora?

7. Egyéb, szükségesnek ítélt megjegyzések: pl. hogyan és mikor tett szert a szóban forgó vagyontárgyaira, a megtakarított pénz örökség-e vagy más módon jutott hozzá stb.

Megjegyzés: Minden kérdés – kivéve a havi összbevételt érintő – a törvényes élettárs vagyonára is vonakozik, tehát kettejük összvagyonát érinti.

POLGÁRMESTEREK

Bábi Attila, Topolya község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 10.000 euróm van betétkönyvön.

2. Édesanyámmal élek 150 négyzetméteres családi házban, melynek egynegyed része saját tulajdonom (apai örökség).

3. Havi összbevételem a 90.000 dináros polgármesteri fizetésem.

4. Nincs.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Juhász Attila, Zenta község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Megközelítőleg 15.000 euró megtakarítása van a családomnak.

2. Most építjük a családi házunkat, amely egyszer talán 150 négyzetméteres lesz. Tizenkét évi polgármesterségem kezdetétől mind a mai napig albérletben élünk.

3. Minden bevételem a fizetésem, amely akkora, amekkorát a törvény engedélyez.

4. Egy tízéves Fiat Brava típusú autóval rendelkezünk.

5. Nincs vállalkozásom, sehol, semmilyen.

6. Nincs.

7. Nagyon morbid a számomra, hogy a vajdasági magyar politikusra is a korrupt, haszonleső, félhülye pénzsóvár, spanyol szappanoperás sztereotípiát akarjuk már megint ráragasztani. Lehet, hogy a köztisztviselői fizetés nagyobb, mint a szerbiai átlag, de nem az a nagy, hanem az átlag az alacsony. Akik ezt a nagy fizetést kapják, azok jórészt nem magyarok…

*****

Körmöci Károly, Magyarkanizsa község elnöke (Demokrata Párt):

1. 15.000 euró megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy 100 négyzetméteres házam Magyarkanizsán; 2 hektár termőföldem van.

3. Havi személyi jövedelmem 80 ezer dinár, illetve 400 euró bérleti díj havonta.

4. Van egy Dacia Logan típusú személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A föld örökség, a pénz megtakarítás; élettársam nincs.

*****

Szűgyi István, Kishegyes község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Egy 86 négyzetméteres, még nem teljesen befejezett házzal rendelkezünk, melyet 1987-ben építettünk önerőből és kölcsönből; a lokációja: Kishegyes, Fehér Ferenc utca 17a.

3. A havi bevételem a fizetésem, ennek februári összege 77.177,88 dinár volt; 29 szolgálati évem van.

4. Egy 10 éves Renault Megan gépkocsim van.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A feleségem tanítónő, egyetemi végzettséggel és 23 szolgálati évvel 35.349,78 dinárt keres. Egy Újvidéken tanuló egyetemista lányunk van és egy középiskolás fiunk.

*****

Ürményi Ferenc, Ada község elnöke:

1. Sajnos nincs megtakarított pénzem sem belföldi, sem külföldi pénzintézetekben, és soha nem is volt.

2. Adán élek a József Attila u. 51/a szám alatti, 105 négyzetméter lakóterületű családi házban, melyhez 80 négyzetméteres, üzlethelyiségnek kialakított (sajnos több éve kiadatlan) pince is tartozik. A ház fele részben a feleségemé, fele részben az enyém. A portát, melyre építettünk, édesanyám, Gulyás Margit ruházta rám, mint örökséget. A családi ház építésénél a saját és a feleségem családja segített.

3. Fizetésem háromhavi átlaga (januártól márciusig) 73.002 dinár (a bizonylat mellékelve – a szerk. megj.); munkaviszonyon kívül bejelentett, adó alá eső jövedelmem évi szinten 36.145 dinár; feleségem tanítónő, jelenleg kb. 25.000 dinár a havi jövedelme.

4. Van egy hároméves Ford Fiesta típusú személygépkocsim, melyet a Vajdasági Bankkal kötött 5 éves hitelszerződés alapján vásároltam.

5. 1986 óta családi vállalkozóként alapítója vagyok a Hubertus vállalkozásnak, természetesen minden ügyviteli jogom a mandátum idején át van ruházva a céget vezető ügyviteli szervekre. Nem rendelkezem aláírási joggal. Nem valósítok meg bérletet, mivel a vállalat bevételei a kölcsönök visszatérítésére és a vállalat bővítésére szolgálnak. A cég ingatlanjai családom tulajdonát képezik. Ezek: egy panzió a hozzá tartozó házi konyhával és egy, a vadászturizmust szolgáló lőtér. A cégnek egy 13 éves Mitsubishi Pajero járműve van, mely az alaptevékenységet szolgálja.

6. Az adai ATTC Plava tačka cégben 5 százalékos tulajdonrésszel rendelkezem, melynek teljes tulajdonosi tőkéje 7 millió 517.000 dinár.

7. Négy gyermekem van, közülük egy 2007 szeptemberétől öneltartó. Családunk vagyonát munkával és részben örökléssel teremtettük meg.

Véleményem szerint, aki nem tud saját családjának szolid megélhetést biztosítani, az nem tud tenni a közösségért sem, nem képes azt gyarapítani és sikerrel vezetni. Csakis biztos anyagi háttérrel, szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező, sikeres emberek tudják szavatolni a közösség fejlődését. Magamról még annyit, hogy községi elnökké választásom előtt a Banca Intesa óbecsei kirendeltségének igazgatója voltam.

A pénzintézettel kötött szerződésem értelmében községi elnöki tisztségem megszűnése esetén ebben a bankban folytatódik a munkaviszonyom. Ezzel is szeretném jelezni, hogy nem az anyagiak vagy a munkanélkülivé válástól való félelem ösztönöz a közfunkció végzésére, ellenkezőleg: szakértelmemet és tapasztalatomat a község szolgálatába állítom a célból, hogy saját gyermekeimet és a többi fiatalt szülőföldjükön tudjuk tartani, hogy megalapozzuk a község fenntartható fejlesztését és biztos jövőjét.

*****

Kucsera Gézának, Szabadka polgármesterének, a VMSZ tagjának a válasza lapzártáig nem érkezett meg szerkesztőségünkbe.

AZ MNT VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI ÉS KÖZTÁRSASÁGI PARLAMENTI KÉPVISELŐK

Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 17.000 euró megtakarításunk van.

2. Szabadkán élünk egy összesen 205,69 négyzetméter területű lakásban, amely formailag a feleségem tulajdonában van – ténylegesen kettőnk közszerzeménye. Bátyámmal fele-fele arányban vagyunk tulajdonosai egy családi háznak és kb. 900 négyszögölnyi beltelki gyümölcsösnek Bácsfeketehegyen.

3. Az ügyvédi hivatásomból származó évi jövedelmem a 2007. év első 11 hónapjában bruttó 1 millió 439.174 dinár; az MNT elnöki tiszteletdíjam és 2 igazgatóbizottsági tiszteletdíjam összességében havi 120.000 dinár.

4. Egy Hyundai Atos és egy Yugo személygépkocsival rendelkezem.

5. Van egy ügyvédi irodám.

6. Nincs.

7. A bácsfeketehegyi ingatlan örökség, a szabadkai lakást társadalmi tulajdonból vásároltuk meg.

*****

Kovács Elvira köztársasági parlamenti képviselő (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Kb. 5500 euró megtakarításom van.

2. Nem rendelkezem ingatlannal.

3. Kb. 1000 euró a fizetésem.

4. Nem rendelkezem értékesebb ingóságokkal.

5. Nincs saját vállalkozásom.

6. Nincs tulajdonrészem semmilyen cégben.

7. A megtakarított pénzemet megkerestem.

*****

Pásztor Bálint köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 3600 euró megtakarításom van, belföldi számlán.

2. Albérletben élek, semmilyen ingatlannal nem rendelkezem.

3. 85.000 dinár a köztársasági képviselői fizetés, ezen felül még 30.000 dinár képviselői átalányt kapok.

4. 1999-ben gyártott Fiat Punto személygépkocsival rendelkezem.

5. 2002-ben alapított Pannon Invest Consortium Kft. Gazdasági tanácsadó cég.

6. Lásd az 5. választ.

*****

Tóth Tamás köztársasági parlamenti képviselő (Demokrata Párt):

1. 450.000 dinár készpénzzel, megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy kétszobás lakásom és egy 100 négyzetméter alapterületű kertes házam.

3. 80.000 dinár a havi képviselői fizetésem, valamint 25.000 dinár a képviselői átalány.

4. Az édesanyám tulajdonát képező Volkswagen Passat típusú személygépkocsit használom.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A fent említett vagyonnal már képviselővé válásom előtt rendelkeztem, azóta az nem gyarapodott. Hivatásos politikai pályafutásom előtt egy helyi magánvállalat marketingigazgatója voltam 5 éven keresztül.

*****

Varga László köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács jegyzője (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Palicson élek a szüleim családi házában; tulajdonomat egy befejezés előtt álló palicsi családi ház képezi.

3. Havi bevételem 115.000 dinár (havi 105.000 dinár parlamenti képviselői illetmény és havi 10 000 dinár jegyzői tiszteletdíj a Magyar Nemzeti Tanácsban).

4. 1998-as évjáratú Ford Fiesta személygépkocsi.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A befejezés előtt álló családi házamat másfél évvel ezelőtt vásároltam nagyszülői örökségből, félkész állapotban. Az addigi megtakarított pénzemet, továbbá azóta valamennyi bevételemet a ház építésére fordítom.

*****

Kismarton Ottóval, köztársasági parlamenti képviselővel, a Szerb Radikális Párt tagjával lapzártánkig nem sikerült kapcsolatba lépnünk.

A TARTOMÁNYI ADMINISZTRÁCIÓ VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI

Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Külföldön nincs folyószámlám, megtakarított pénzemet nem folyószámlán vagy betétkönyvön, hanem a „szalmazsákban” őrzöm.

2. Családommal Topolyán élünk az anyósom tulajdonát képező családi házban. Újvidéken van egy 51 négyzetméteres berendezetlen lakásom, melyet hosszú lejáratú kölcsönre vásároltam 2001-ben, a törlesztőrészlet havonta 214 euró. A feleségemnek 7 hold termőföldje van.

3. Havi átlagbevételem a 2007-es évben a tartományi adminisztrációban, a képviselői jutalékkal együtt, 120.393,25 dinár volt. Önkormányzati képviselőként egész évre 32.700 dináros juttatásban részesültem. A topolyai Egészségház igazgatóbizottságának elnökeként 2007-ben összesen 30.000 dinárt nem meghaladó összeget kaptam.

4. Egy 2003-as gyártmányú Peugeot 307 SVHDI típusú személygépkocsival rendelkezem, melyet kölcsönre vásároltam; a havi törlesztőrészlet 323 euró, még négy részletet kell törlesztenem. Van két arany retriever kutyám, Dollár és Dzsóker, egy macskám, Tamás, valamint egy ékszerteknősöm, Flórika.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Dr. Gyarmati Zoltán tartományi környezetvédelmi titkár (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 15.000 euró és 400.000 dinár megtakarított pénzem van.

2. Ingatlanjaim:

– egy 82,24 négyzetméteres lakás Nagybecskereken (J. Trajković u. 5/2)

– egy 120 négyzetméteres ház fele Nagybecskereken (Novosadska 116.)

– egy 913 négyzetméteres víkendtelek (Kozjak – Perlez)

– egy 150 négyzetméteres ház Nagybecskereken (Ivo Lola Ribar u. 56.).

3. Havi összbevételem 110.000 dinár és a fizetésemből származik. Feleségem nyugdíja 12 ezer dinár.

4. Van egy 1998-as évjáratú Nissan Micra személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Ingatlanjaim, gépjárművem és megtakarított pénzem már 2004. október 30-a előtt is a tulajdonomat képezték.

*****

Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 4000 euró megtakarításunk van.

2. Ingatlanjaink:

– családi ház Palicson (148 négyzetméter, 900 négyzetméter építési telken, a tulajdonszerzés éve: 2003)

– lakás Budapesten a XVIII. kerületben (a tulajdonszerzés éve: 1994)

– tanya Szabadka környékén (egyharmadnyi tulajdonrész) 1 hektár földdel (tulajdonszerzés éve: 2008).

3. A havi összbevételem kb. 2000 euró:

– fizetés a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnökeként

– képviselői pótlék a Vajdasági Képviselőház tagjaként

– egyetemi oktatói (docensi) fizetés és tiszteletdíjak a kamenicai FABUS Menedzserképző Karon, valamint az Újvidéki Jogi Üzleti Tanulmányok egyetemi karán

– lakásbérleti díj, szerzői tiszteletdíjak, valamint az államvizsga-bizottság elnökeként megkeresett tiszteletdíjak.

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak:

– Ford Mondeo típusú személygépkocsi (2.0 TDCI, gyártási év 2003, vásárlás éve 2006)

– különböző kortárs vajdasági festők festményei, grafikái (Korhecz Papp Zsuzsanna, Miroslav Jovičić, id. Korhecz Tamás, M. Uzelac stb.)

5. Nem és nem is volt.

6. Nincs és nem is volt.

7. Vagyoni állapotom szempontjából fontos adat, hogy van kb. 22.000 euró lakáshitelből eredő adósságom, továbbá szeretnék arra is rámutatni, hogy vagyonomat elsősorban saját és feleségem folyamatosan adózott jövedelméből szereztem, de kisebb részben a vagyon szüleim ajándékát képezi. Tizenkét esztendeje élek törvényes házasságban feleségemmel, aki fogorvos, családom pedig több generációra visszamenőleg polgári és nagypolgári származású. Egyébiránt meggyőződésem, hogy sem a szegénység, sem a gazdagság nem erény önmagában, legfeljebb az egyik vagy a másik állapot okozója árul el sokat az egyénről.

*****

Dr. Lódi Gábor, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Demokrata Párt):

1. A megtakarított pénzünk összesen 18.000 euró.

2. Van egy 50 négyzetméteres újvidéki lakásunk, egy 300 négyzetméteres családi házunk Kleken és egy 150 négyzetméteres házunk Magyarittabén.

3. A havi összbevételem 120.000 dinár, amit a tartományi adminisztrációban keresek meg.

4. Van egy 2005-ös évjáratú Chevrolet személygépkocsink.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkártól, a VMSZ politikusától lapzártánkig nem érkezett válasz.

PÁRTVEZETŐK

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, tartományi privatizációs titkár:

1. Nem bankban, szalmazsákban tartom a megtakarított pénzem.

2. Van egy 62 négyzetméteres lakásom Szabadkán és egy tanyám Hajdújáráson (egy hold föld nagyságú).

3. A havi bevételem a 120.000 dináros fizetésem a tartományi adminisztrációban. Tagja vagyok a Tartományi Fejlesztési Alap és a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának, de egyik helyen sem jár juttatás.

4. Nincs autóm, 5 versenylovam van, melyek összértéke 15–20 ezer euró.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Évekre visszamenőleg rendszeresen vagyonbevallást teszek.

*****

Dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke:

1. Nem szoktam számolni. Szalmazsákban tartom. Közismert, hogy éjjel pincémben zugtevékenységgel foglalkozok: nyomom az eurót. Minden papírom értékes.

2. A Marson (vagy Szerbia nem ott van?): 1 millió hektár föld, külön kastély is a gravitációs erő semlegesítésére.

3. Több millió tonna arany, ékszer. Beszerzés módja: zsarolás, lopás, csalás, adóbehajtás.

4. Aranyozott pulikutyák, ezüst birkák, kecskék, tyúkok, gyémántlibák.

5. Csak saját vállalkozásaim vannak.

6. Minden cégben tulajdonos vagyok! Nagy!

7. A szóban forgókat és a többit is kizárólag tisztességtelen módon szereztem.

*****

Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke:

1. Mivel a Magyar Polgári Szövetség tevékenységét a tagság és nagyrészt jómagam pénzelem, a megtakarított pénzem is megérezte a választási kampány beindulását. Úgy vélem, nem lenne bölcs dolog számszerűsítve ország-világ elé tárni azt, hogy mekkora tartalékokkal rendelkezik egy család. Azt viszont közölhetem, hogy ez az összeg akkora, amennyi egy mai stabil polgári családban teljességgel normálisnak számít. Se sok, se kevés.

Értékpapírokkal nem rendelkezem.

2. Családomnak három zentai háza van. Mivel tősgyökeres Tisza-parti famíliából származom, ebből kettő nagyjából 100 négyzetméteres kategóriába eső épület, a hozzájuk tartozó, nem túlságosan nagy udvarral, már ősi vagyonnak számít. A harmadik ház a városközpont talán legkisebb, 60 négyzetméteres háza, amelyet sok évvel ezelőtt vásároltam családi okokból. Egy hold földdel rendelkezem a Tisza bánáti oldalán elterülő, ám Zenta területének számító Bátkán.

3. A család havi bevétele több tételből tevődik össze. A jelen pillanatban a bevételi források átalakulásának időszakát éljük, így egy rövid időre a tartalékokat is meg kell dézsmálni. A zentai önkormányzat 1000 dinárt fizet minden hónapban mint a zentai községi képviselő-testület második legerősebb frakciója vezetőjének. Egykori programozói munkámból is csurran-csöppen valami aprópénz.

4. Rendelkezem egy autóval, amely nagyjából 4000 eurót érhet.

5. Egy kereskedelmi vállalatnak vagyok a résztulajdonosa és irányítója, amely a jelen pillanatban alvó állapotban van, egyrészt azért, mert túlságosan sok időt fordítok a közösségi munkára, másrészt pedig a közös vállalkozásból való kilépést vagy annak felszámolását tervezem.

6. Semmilyen más cégben nincsen tulajdonrészem.

7. Talán furcsán hangzik, de a családi bevételek nem kis részét a jól átgondolt és szerény költekezés teszi ki. Nem szégyelljük megvenni a bálás ruhát, a használt televíziót, a használt autót. Nem dohányzunk. Nem vásárolunk Coca-Colát, meg mindenféle italokat garmadával, és nem hiszünk a reklámoknak. Egyszer talán mindenkinek ki kellene számítania, hogy havonta hány órát gürcöl azért, hogy megvásárolhasson egy rakás haszontalanságot, amelyek sok esetben még az egészségére is károsak. Abból a suttogó propagandából, miszerint balatoni villám lenne, ménesem, vaskos bankszámláim külföldön és egyebek, sajnos egyetlen szó sem igaz. Nem titok, hogy a privatizációs részvények eladása is hozott némi jövedelmet a konyhára. Egyszerűen szerencsém volt, mert hozzátartozóm olyan helyen dolgozott, amely a tönkremenés széléről visszakerült a gazdasági vérkeringésbe – amiben már alig hittünk. Természetesen a vagyonom nagyobbrészt a munkám eredménye.

*****

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki első megkeresésünkkor még nyitottnak mutatkozott arra, hogy válaszoljon a vagyonával kapcsolatos kérdésekre, végül mégsem küldte el nyilatkozatát. Legutóbbi telefonos érdeklődésünkre csak annyit válaszolt, hogy ő nem foglalkozik ilyesmivel.

(Családi Kör)

A SZÜLŐFÖLD ALAP PÉNZE VAJDASÁGBAN (2.)

Két tévé, egy eset

Hétfőn kezdi sugározni napi fél órás magyar adását a szabadkai Pannon TV – Az újvidéki Mozaik TV szeptembertől napi két órás saját műsort készít

A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiuma a 2005-ös évre vonatkozó pályázatán 800 millió forintról határozott. Ebből az összegből a vajdasági pályázók között 175 millió forintot osztottak szét. A mintegy 650 ezer eurónak megfelelő összegből 51 vajdasági projektum kapott támogatást, de négy pályázó vitte el a teljes délvidéki keret több mint kétharmadát. Ezek a Magyar Szó Lapkiadó Kft., a Pannónia Alap, a Mozaik Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A pályázatok megvalósulásának határideje június 15-e volt, a pénzekkel való elszámolásé pedig július közepe. Annak jártunk utána, hogy miként valósultak meg a legnagyobb támogatásban részesített pályázók projektumai. A múlt héten a Magyar Szó pályázati pénzeinek fölhasználásával foglalkoztunk, mai számunkban a Pannónia Alap és a Mozaik Alapítvány számára megítélt támogatás hasznosulásának jártunk utána.

KORHECZ: A PANNÓNIA PÁRTATLAN LESZ

A szabadkán alakult Pannónia Alap 25 millió forintot (azaz kb. 100 ezer eurót) kapott a Szülőföld Alap tavalyi pályázatán egy szabadkai székhelyű televízió felszerelésére és működtetésére. A Pannon Televízió hétfőn kezdi meg próbasugárzását a tartományi frekvenciapályázaton nyertes, ugyancsak szabadkai székhelyű Super TV hullámhosszán. A hétköznapokon 5 órakor jelentkező fél órás magyar adást 20-an készítik, közülük négyen vannak főállásban, de a tervek szerint a műsoridő bővülésével párhuzamosan a főállású munkatársak száma is növekedni fog. Dr. Korhecz Tamás, a Pannónia Alap kuratóriumának elnöke, a VMSZ színeit képviselő tartományi kisebbségügyi titkár elmondta, hogy már több műsor elkészült, és sugárzásra vár.

A Pannónia Alap egyébként tavaly alakult meg, mint saját vagyonnal rendelkező civil szervezet. A Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott Szekeres László Alapítvánnyal közösen tulajdonolja a magyarországi közpénzekből fölépített szabadkai Magyar Házat, melynek két szintjén helyezkedik el a korszerű műszaki berendezéssel rendelkező tévéstúdió, valamint a szerkesztőség.

Mivel a műsor sugárzását június 15-ig, a Szülőföld Alap által megszabott határidőig nem kezdték meg – Korhecz szerint nem is kezdhették volna, mert a támogatás összege csak tavasszal érkezett meg a folyószámlájukra -, elszámolási halasztást kértek szeptember 15-ig. A kuratórium elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a pályázatukban eredetileg 90 millió forintot kértek, de miután ennek az összegnek csak alig több mint a negyedét kapták meg, igyekeztek beleférni a rendelkezésre álló keretösszegbe. A pénz 80 százalékát már elköltötték, elsősorban a tévéstúdió felszerelésére, a maradék összeget személyi kiadásokra szánják. A profi felszerelésre – többek között 3 digitális kamerára, egy terepi fényszettre, keverőpultra, vezérlőre, monitorokra, világosításra, vágóegységre, 4 darab számítógépre, telefonközpontra és egyéb tartozékokra – „közbeszerzési eljáráshoz hasonlatos módon” tettek szert.

– Az adás elsősorban a vajdasági magyarságnak szól, de a műsorainkat föliratozni fogjuk. Ezáltal hozzá kívánunk járulni a multikulturalizmus és az interkulturalizmust fejlesztéséhez – mondta Korhecz, aki igényes nyelvezetű, pártatlan, hiteles és színvonalas közszolgálati tévéműsort ígért, melyet szakmailag felkészült munkatársak készítenek, és amely mentes az amatőrizmustól, a „gagyiság”-tól.

Korhecz Tamás elmondta, azért tartja fontosnak egy szabadkai székhelyű magyar RTV létrehozását, mert mindeddig „nem igazán sikerült következetesen kielégíteni a vajdasági magyarságnak az elektronikus tömegtájékoztatással kapcsolatos igényeit”:

– Ez az egyetlen olyan terület, amelyről elmondható, hogy nem történt áttörés. Tehetetlenül szemléltük azt, ahogyan az elmúlt öt évben folytatódott a magyar közszolgálati elektronikus média leépítése minden vonatkozásban. Most pedig különböző cselszövéseken és praktikákon keresztül Milošević egykori bizalmi embereinek kezébe kerül vissza a tartományi közszolgálati RTV, és félek, hogy az önállósulása sem hozza meg a magyar nyelvű elektronikus média számára az áttörést – fejtegette az elnök, aki az önkormányzati médiumok szükségszerű privatizációjában is olyan veszélyeket lát, amelyek a magyar nyelvű elektronikus tömegtájékoztatásra leselkednek. – Beláttuk, hogy itt lépni kell. Természetesen nem mondtunk le arról, hogy a közszolgálati médiumban is ne próbálnánk érvényesíteni a magyarság érdekeit, de fel kell készülnünk arra, hogy ez a jövőben sem sikerül majd.

A Pannónia Alap kuratóriumának elnöke, elmondása szerint, egy olyan globális magyar tömegtájékoztatásban gondolkodik, amelyben a magyarországi médiaházak és a tartományi médiumok között hosszú távú együttműködés jön létre, többek között a maguk gyártotta műsorok cseréje által.

MŰSORISMÉTLÉS

Az újvidéki Mozaik Alapítvány 10 millió forintot (azaz kb. 40 ezer eurót) kapott a Szülőföld Alap tavalyi pályázatán a Mozaik TV továbbfejlesztésére, illetve a napi 12 órás műsorsugárzás szintjének elérésére. A lassan két éve létező televízió kezdettől fogva máig napi fél órás saját műsort készít, melyet a Delta TV hullámhosszán lehet figyelemmel kísérni három különböző időpontban: reggel 7 órakor, délután 6-kor és éjfél tájékán. Egy ideje azonban már egész napos sugárzásba kezdett a Mozaik a 39-es csatornán, ahol reggel hat órától éjjel fél kettőig tart az adás. Az adásidőt többnyire az elmúlt évek során fölhalmozott, dokumentumértékű riportok ismétlésével, valamint magyarországi adók műsorainak átvételével töltik ki.

Jelenleg 22-en dolgoznak a tévénél, ebből öten tiszteletdíjas munkatársak, a többiek állandó munkaviszonyban vannak. Közülük hatan újságírók, öten-öten pedig vágók és operatőrök. Góbor Zoltán, az alapítvány kuratóriumának alelnöke, a Mozaik TV igazgatója bejelentette, hogy szeptember 1-jétől új műsorsémával jelentkeznek, és két órásra bővítik a saját gyártású napi műsoridőt.

A Magyar Szónak nyilatkozva az igazgató elmondta, hogy a Szülőföld Alaptól kapott támogatás összegének 80 százalékát, azaz 7,5 millió forintot beruházásra – egy tévéleadó, egy erősítő, egy digitális kamera, videómonitorok, dv-felvevők és lejátszók, valamint professzionális számítógépek vásárlására – költötték, míg a maradék 2,5 milliót működtetésre, többnyire a dolgozók havi bérének fedezésére fordították. Az összeggel elszámoltak a Szülőföld Alapnál.

– Az utóbbi néhány hónapban fejlődött a legtöbbet a Mozaik TV. Ez az elmúlt egy évben elnyert, elsősorban magyarországi pályázati összegeknek köszönhető, melyeket a Szülőföld Alap mellett a Délvidék Alap és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium hagyott jóvá. Ebből vásároltuk meg a Mišeluknál, a Fruška gorán fölállított leadónkat – mondta Góbor.

A Mozaik TV olyan ambíciókkal indult két évvel ezelőtt, hogy a szórványmagyarság vizuális médiuma legyen, és Dél-Bácska, Szerémség, valamint Bánát egy részét fedje. Ehhez képest a mostani leadóval csak Újvidéktől északra, mintegy 55 kilométeres körzetben tudják sugározni a földi antennával fogható adást. Ez azt jelenti, hogy Szerémség, Nagybecskerek, de még Bácspalánka környéke is kívül esik a leadó hatósugarán. Az igazgató elmondta, ez az a maximális lefedettség, amit a jövőben sem tudnak majd túlszárnyalni. Erre ugyanis a műsorszórási törvény sem ad lehetőséget.

KI LESZ A NYERŐ?

Jelenleg mindkét magyar nyelvű tévéadó tulajdonképpen engedély nélkül sugározza műsorát, ugyanúgy, mint az összes többi szerbiai regionális és helyi jellegű médium. A kaotikus helyzetet az őszre várható regionális frekvenciapályázat igyekszik majd rendezni Vajdaság területén. Az ország szintjén 40 tévéállomás kaphat regionális (két vagy több község területét fedő) frekvenciát, míg jelenleg 200 felett van a nem országos tévéállomások száma. Vajdaságban a tartomány arányaihoz képest kevesebb regionális frekvencia kiosztására kerülhet sor, mert már eleve három csatornával több van, mint Szerbia más részein (Vajdasági TV 1 és 2, Super TV). Így könnyen megtörténhet, hogy a szűkre szabott keretek között a két magyar adó, vagy egyikük frekvencia nélkül marad. Egy ilyen eshetőséget latolgatva mindkét tévé vezetőjénél azt a választ kaptuk, hogy próbálkoznának a helyi frekvenciapályázaton is, amelyen jóval nagyobb esélyekkel indulnak, hiszen 160 helyi tévéadó kap majd frekvenciát, a Mozaik és a Pannon pedig eleve jó műszaki felszereltséggel indulhat a versenyben.

(Magyar Szó)