Kategória: RIPORT

A SZÜLŐFÖLD ALAP PÉNZE VAJDASÁGBAN (1.)

Versenybe szállunk

A Magyar Szó nyomdagépvásárlási ügylete az alaptól kapott összeg dupláját teszi ki – Az előfizetői akció 300 új előfizetőt eredményezett

A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiuma a 2005-ös évre vonatkozó pályázatán 800 millió forintról határozott. Ebből az összegből a vajdasági pályázók között 175 millió forintot osztottak szét. A mintegy 650 ezer eurónak megfelelő összegből 51 vajdasági projektum kapott támogatást, de négy pályázó vitte el a teljes délvidéki keret több mint kétharmadát. Ezek a Magyar Szó Lapkiadó Kft., a Pannónia Alapítvány, a Mozaik Alapítvány és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. A pályázatok megvalósulásának határideje június 15-e volt, a pénzekkel való elszámolásé pedig július közepe. Annak jártunk utána, hogy miként valósultak meg a legnagyobb támogatásban részesített pályázók projektumai. Mai számunkban a Magyar Szó pályázati pénzeinek hasznosulásával foglalkozunk.

Az újvidéki székhelyű Magyar Szó Lapkiadó Kft. kapta a messze legnagyobb támogatási tételt Vajdaságban. A nyomda fejlesztését képező rotációs gépezet beszerzésére 70, a Magyar Szó napilap példányszámnövelő marketingakciójára pedig 5 millió forintot ítéltek meg a döntéshozók.

NYOMDAGÉP NÉMETORSZÁGBÓL

Rotációs nyomdagép vásárlására mintegy 280 ezer eurót utalt át a Szülőföld Alap a múlt év decemberében a Magyar Szó folyószámlájára. Egy vadonatúj rotációs gép vételára – a szakemberek állítása szerint – ennek az összegnek a többszöröse. Vannak olyan korszerű nyomdagépek, amelyek 10 millió eurónál is drágábbak! A cég ezért nyilvánvalóan csak használt, de jó állapotban levő berendezésben gondolkodhatott. Így sikerült végül rátalálni az ingolstadti (Németország) Donaukurier c. napilap eladósorba került nyomdagépére. Az 1992-es évjáratú MAN Mediaman márkájú gépre, ami tizennégy év alatt egyszer sem cserélt gazdát. Erre 397 ezer euróért tett szert a Magyar Szó.

Mihók Rudolf, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója elmondta, a megvásárolt nyomdagép kitűnő állapotban van, teljes mértékben kielégíti a hazai lappiac igényeit, versenyképessé teheti a Magyar Szó nyomdáját, amire a jócskán lestrapált meglevő nyomdagép sem technológiai, sem egyéb szempontból nem alkalmas. Az új rotációs berendezés óránként 30 ezer, 32 oldalas újság kinyomtatására képes, ebből 16 oldalt tud színesben nyomtatni, míg a jelenlegi gép óránként 20 ezer, 24 oldalas kiadvány kinyomtatását teszi lehetővé, összesen 4 színes oldallal. Ezen túlmenően számos más előnnyel is rendelkezik az „új” gép, de a legfontosabb érv, ami a vásárlás mellett szólt, az az, hogy a meglevő masina olyan rossz állapotban van, hogy már most a nyomdászok hatalmas erőfeszítésébe kerül a működtetése – állítja az igazgató.

A nyomdagép várhatóan szeptemberben érkezik meg Újvidékre, ahol a vállalat Laza Nančić utcai ingatlanában helyezik el. A leszerelési, leszállítási és ismételt felszerelési költségek, valamint a helyszín adaptálása további 200 ezer eurót emészt fel. Tehát az új rotációs berendezéssel járó összköltség a Szülőföld Alaptól kapott támogatásnak több mint a kétszeresét teszi ki.

– A hiányzó, valamivel több mint 300 ezer eurót a vállalat bankhitel formájában teremtette elő. Ezt az összeget a kamatokkal együtt, hat hónapos türelmi időt követően, hároméves periódusban kell majd visszafizetnünk a banknak havi törlesztőrészletek formájában. A hitel visszafizetésének garanciája tulajdonképpen maga a gép, amit vásároltunk. Tehát nem igaz az, hogy a Magyar Szó újvidéki székházát tettük jelzálog alá – nyilatkozta az igazgató, aki a körülményeinkhez képest óriásinak számító beruházástól a nyomda és egyúttal a napilap helyzetének lényegi javulását várja.

– A sokat támadott Đelić-féle ügyviteli elemzés is kimutatta, hogy a napilapból és a nyomdából álló Magyar Szó Lapkiadó Kft.-nek a napilaphoz fűződő bevétele csökkenni, de a legjobb esetben is csak stagnálni fog. Ezen a téren olyan előrelépés, amely jelentősebb anyagi megkönnyebbülést jelentene mindannyiunk számára, nem várható. Az elemzés kimutatta azt is, hogy a nyomdának, megfelelő felújítás esetén, van helye a hazai piacon. A Magyar Szó tehát gazdasági vállalkozásba fog a nyomdai szolgáltatások terén. Az objektív nehézségek tudatában az egyetlen kitörési lehetőségünk a nyomdai beruházás, amennyiben a fejlesztés és nem a jelenlegi, valóban alacsony gazdálkodási szinten való stagnálás a cél – véli Mihók Rudolf.

Arra a kérdésre, hogy készült-e konkrét hatástanulmány a befektetés megtérülésének valószínűségét illetően, az igazgató úgy válaszolt, hogy piaci elemzésekre támaszkodott az igazgatóbizottság, amikor a beruházásról döntött, valamint két szándéknyilatkozatra, amelyeket egy napilap és egy több kiadvánnyal is rendelkező kiadóház adott.

– Akár több tucatnyi kiadványt is kész nálunk nyomtatni az egyik szándéknyilatkozatot adó, ha konkurens árat tudunk megszabni. Mindebből egy olyan potenciális munkamennyiség kerekedhet, ami számításaink szerint bőven elegendő a terveink fedezésére. Garancia nincs, de nagyon reális az esélye annak, hogy ez sikeres beruházás lesz. A végkifejletért természetesen vállalom a személyes felelősséget – mondta Mihók Rudolf, aki szerint a Magyar Szó napilap helyzetét semmilyen mértékben nem veszélyezteti ez a beruházás és a vele járó kockázat.

– A kérdés mindössze annyi, hogy lesz-e két-háromszor nagyobb bevétel ez által a beruházás által, vagy marad az a jelenlegi szinten. A Magyar Szó jelenlegi bevétele (eladott példányszám, hirdetések, tartományi juttatás) továbbra is megmarad – szögezte le az igazgató.

– A nyomdában megőriztük a szakemberállomány „szívét”, akik még a jelenlegi, elavult rotációs gépekből is rendkívül jó eredményeket tudnak kihozni. Ők pótképzést kapnak az új gép használatához, a régi gépek sorsáról pedig az igazgatóbizottság dönt. Én azt fogom javasolni, hogy ezeket – miután már nem lesz rájuk szükség – értékesítsük, és az összeget az átmeneti időszakban az ügyviteli mutatóink javítására fordítsuk – mondta Mihók.

AZ OMEGA-KONCERT HOZADÉKA

Ötmillió forintot (nem egészen 20 ezer eurót) kapott a Magyar Szó a példányszámnövelő marketingakciójára, amely az április 15-i Omega-koncerttel és egy Dacia Logan személygépkocsi kisorsolásával ért véget. A pénzt az előfizetők számának növelésére kihegyezett reklámhadjáratra és az ehhez fűződő rendezvények társfinanszírozására használta fel a cég. Mint megtudtuk, a teljes előfizetői akció költségei jóval meghaladták a Szülőföld Alaptól kapott támogatás összegét. Ezt a hiányt a vállalat az akcióból származó bevételeiből és saját forrásból pótolta. Az igazgató elmondta, hogy a hathavi marketingakció összköltségének 95 százalékát – beleértve a kisorsolt autót, a vigaszdíjakat, az Omega együttes tiszteletdíját és egyéb járulékos költségeket – le tudták fedni a Szülőföld Alaptól kapott donációból és a koncertjegyek árából.

– 85 százalékban az Omega-koncert bevétele fedezte e rendezvény teljes költségét. A Szülőföld Alap felé való elszámolásban konkrétan az Omega együttes által kiállított számlákkal fedtük a résztámogatásként kapott 5 millió forintos tételt – mondta a Magyar Szó igazgatója.

Mihók Rudolf elmondta, hogy a fél éves periódust felölelő kampány után 300-zal lett több előfizetője a Magyar Szónak. A jelenlegi előfizetők száma kb. 1500.

– Hogy vajon megérte-e ennyi pénzt, időt, erőfeszítést áldozni 300-zal több előfizetőért? Ha ilyen szempontból közelítjük meg a problémát, akkor sajnos azt kell mondanom, nem érte meg. Akár a potenciális olvasóink demográfiai mutatóit, akár a médiafogyasztási szokásokban beálló változásokat tekintjük, törvényszerű csökkenéssel kell szembesülnünk. Világszerte példányszámcsökkenéssel kell szembesülnie a napilapok óriási többségének. A fiatalok sokkal kevésbé fogékonyak a napilapra, ők más módon informálódnak. Mi tudtunk egy akár szimbolikusnak is tekinthető növekedést produkálni óriási erőfeszítéssel, nagy pénzeszközök megmozgatásával, de más lehetőségünk nincs, mint ellensúlyozni a csökkenő tendenciákat. Ha ölbe tett kézzel ülünk, akkor a csökkenés még kifejezettebb lesz – véli az igazgató, aki elmondta, az előfizetők számának emelkedését nem követte a lap példányszámának általános növekedése, amely a tavalyi év azonos időszakával összevetve egyelőre stagnál.

A Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóbizottsága egy évvel ezelőtt fogadta el a cég átszervezésének programját, amely a 2006-os évben a naponta lapot vásárlók számának 5 százalékos növelését, majd 2007-ben további 10 százalékos növelést irányzott elő. Erre a növekedésre egyelőre nem került sor, bár még hátravan az őszi előfizetői nyereményakció, amelyben ismét egy személygépkocsi lesz a főnyeremény.

(Magyar Szó)

A MAGYAR SZÓ TERJESZTÉSE

A Családban marad

A Magyar Szó olvasóinak többsége bizonyára értetlenül áll az újság terjesztése körül kialakult bonyodalmakat szemlélve. Az elmúlt hetekben talán nehezen vagy egyáltalán nem jutott hozzá a laphoz, szenvedő alanya volt annak a „háború”-nak, ami a Magyar Szó Lapkiadó Kft. és a Štampa Commerce nevű terjesztővállalat között folyt, és különböző sajtóreagálások formájában folyik továbbra is. A felek egymást vádolják a problémák előidézésével, és ha egy-egy mondatban kellene megfogalmazni, mi okozta a laphiányt a piacon, ez a következőképpen hangozhatna: a lapkiadó szerint a Štampa egyoldalúan felmondta a terjesztésről kötött szerződést, a terjesztővállalat szerint pedig a Magyar Szó korlátozta számukra a megrendelhető lapmennyiséget. Mindkét állítás igaz. De miért az egyik, és miért a másik? Hogy a válaszok fellelése ne legyen annyira egyszerű, a perlekedésnek van egy harmadik szereplője is: a Forum Terjesztés Rt., mely hosszú ideig szerződéses viszonyban volt mindkét féllel. Ha valaki alaposan körüljárja ezt a történetet, lépten-nyomon késztetést érez arra, hogy párkapcsolatos hasonlatokban gondolkodjon: a menyasszony az oltár előtt meggondolja magát; a leány megcsalja jegyesét; az újrakötött házasságban is folytatódik a civakodás; a férj kidobja feleségét, mire az após elégtételt vesz vején… A közelmúlt történéseinek megértéséhez mintegy másfél évtizedre kell visszatekinteni.

A Magyar Szó Kft. jogelődjét, a Forum-házat 1989-ben még társultmunka-alapszervezetek (TMASZ-ok) alkották, s ezek közül egyesek – a törvény adta lehetőségekkel élve – ’89 és ’91 között kiváltak a házból. Ilyen módon vált önálló jogi személlyé a Forum Terjesztés is, mely többek között a mintegy 150 kioszkot is magával vitte az addig közös vagyonból. Ettől a pillanattól kezdve a cég maradék része nem rendelkezett közvetlenül sem a kioszkhálózattal, sem pedig a napilap terjesztése feletti közvetlen felügyelettel, amit szerződéses alapon továbbra is a Forum Terjesztés intézett. A ’90-es években részvénytársasággá alakult Forum Terjesztés a bombázások évében nehéz anyagi helyzetbe került, ezért 1999. december 27-én ötéves bérleti szerződést kötött a belgrádi Štampa Commerce-cel.

2001 decemberében a Tartományi Képviselőház mint alapító elfogadta a Forum-ház átszervezésére vonatkozó határozatot, aminek értelmében megalakulhatott ennek jogutódja, a Magyar Szó Közvállalat (tavalytól kft.). Ekkor vetődött fel annak lehetősége is, hogy a Forum Terjesztés Rt. integrálódjon ebbe az átszervezéssel megalakuló cégbe. A csatlakozási szándékot 2001 decemberében az rt. közgyűlése is megerősítette, majd a különböző jogi és gyakorlati nehézségek leküzdése után 2003 tavaszán ténylegesen is beindulhatott a folyamat a két cég tőkéjének felbecslésével, hogy végül 2003. december 16-án sor kerüljön a csatlakozási szerződés aláírására. Ebben a Magyar Szó kötelezettséget vállalt arra, hogy a Forum Terjesztés Rt. 173 dolgozójának munkahelyet és megélhetést szavatol, valamint garantálja a részvényesek tulajdonrészesedésének megőrzését. A szerződés azonban csak akkor lépett volna életbe, amikor ezt a szerb kormány és a Forum Terjesztés Rt. közgyűlése is jóváhagyja. A kormányjóváhagyás megszületett (szűk egy évvel később, 2004. szeptember 7-én megjelent a Hivatalos Lapban), a közgyűlésé azonban nem.

BÉRBŐL BÉRBE

A szerződés aláírása előtti időszakban Hemm János, a Forum Terjesztés Rt. igazgatója több alkalommal is részt vett a Magyar Szó igazgatóbizottságának ülésein. Ezeken a gyűléseken két opció nyert támogatást a terjesztés rt. sorsát illetően. Az egyik szerint az rt. dolgozói vehették volna bérbe és működtethették volna, a másik szerint helyi terjesztő cégeknek adták volna bérbe a kiskereskedelmi hálózat egy-egy részét, kötelezve őket az ott dolgozók további foglalkoztatására.

– A Magyar Szó igazgatóbizottsága mindkét opciót reális lehetőségként kezelte, sőt maga Hemm János volt az, aki a harmadik félnek történő bérbeadás ötletét felvetette – mondja Mihók Rudolf, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. megbízott igazgatója.

Az igazgatók által aláírt csatlakozási szerződés jóváhagyásának kérdése a Forum részvényeseinek 2004. március 26-i közgyűlésén szerepelt napirenden, s az ülésen részt vett Mihók Rudolf is. Az ülés jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Mihók Rudolf igazgató felszólalásában tájékoztatta a jelenlevőket a közös vállalat jövőjére vonatkozó tervekről, melyek lényege az, hogy a Magyar Szó Közvállalat a Forum Terjesztés kiskereskedelmi hálózatát ismét bérbe adná. Egyik részvényes kérdésére, miszerint ez azt jelenti-e, hogy a dolgozók nem fognak az új, közös vállalat kereteiben dolgozni, az igazgató azt válaszolta: reméli, hogy egyetlen napig sem lesznek a Magyar Szó dolgozói, mert tervben van a kiskereskedelmi hálózat újbóli bérbe adása.”

– A jegyzőkönyvek természetesen nem szoktak kitérni minden részletre, ami egy-egy ülésen elhangzik. Legjobb emlékezetem szerint azonban mindkét opcióra kitértem, de ez a lényegen nem változtat, hiszen mindkét opció a bérlésről szól és arról, hogy a kioszkhálózatot nem a Magyar Szó fogja működtetni, következésképpen a dolgozók sem a Magyar Szónál lesznek munkaviszonyban. Hemm tudott erről, és egyet is értett ezzel, ezt az IB-ülésen megerősítette, ezért okozott meglepetést, hogy a kisrészvényesek tőlem hallották mindezt először – mondja Mihók.

A közgyűlés végül nem hozott elfogadó, de elutasító határozatot sem, hanem elodázta a következő közgyűlésig, melyre 2004. október 20-án – mintegy másfél hónappal a szerb kormány hivatalos jóváhagyása után – került sor. A Forum Terjesztés részvényeseinek közgyűlése ekkor elutasította a csatlakozást.

PÁLFORDULÁS, VAGY ERKÖLCSI DILEMMA

A Forum Terjesztés Rt. tulajdonjogilag két részre tagolódik. A részvények kevesebb mint 40%-a több száz kisrészvényes között oszlik meg, több mint 60%-a pedig állami tulajdonban van (ezért volt szükség a kormány beleegyezésére a csatlakozás kérdésében). Az állami részvénycsomag felett a cégközpontban dolgozó három ember rendelkezik, akik egyben kisrészvényesek is, akárcsak Hemm, tehát az erőviszonyok alapján ez a négy személy a kisrészvényesek támogatása nélkül is meghozhatta volna az integrációról szóló végső döntést, hiszen ők voltak azok, akik mindvégig részt vettek a Magyar Szóval való egyeztetésben, és helyeselték az integrációt.

Hemm János is a csatlakozás elutasítására szavazott az októberi közgyűlésen, s ezt a másik fél pálfordulásként értékelte. Hemm ezt másképp látja:

– A részvényesek, voltak vagy százan, egyöntetűen szavaztak a csatlakozás ellen. Hogy szavazzak ilyen helyzetben én? Döntsek úgy, hogy márpedig ti oda fogtok menni, ahová én akarom, és én azt akarom, hogy menjetek a Magyar Szóba? Mondtam volna a kollégáimnak, hogy menjenek oda, ahová nem akarnak? Én már nem mentem volna a Magyar Szóba, így volt a megegyezés szerint is, hiszen nyugdíj előtt állok.

Hemm szerint Mihóknak a márciusi közgyűlésen mondott beszéde a részvényesek lázadásához és elégedetlenségéhez vezetett. „Megtudván, hogy a Magyar Szó részéről vissza lettek utasítva, és nem tudván, lesz-e munkájuk, ki lesz a munkaadójuk a (Štampa Commerce-cel kötött) szerződés lejárta után, indítványozták, hogy sürgősen kezdődjenek tárgyalások az addigi üzleti partnerrel, mert nem kívánnak bizonytalanságban élni” – írja Hemm a Magyar Szó igazgatójának címzett október 10-i levelében.

Hemm elismerte, hogy tudott az integrációt követő bérbeadási szándékról, de arról korábban nem olyan formában esett szó, mint ahogy Mihók azt a márciusi közgyűlésen előadta:

– Mihókkal korábban erről a dologról nem így beszéltünk, hanem úgy, hogy majd megpróbáljuk a mi dolgozóinknak, kirendeltségvezetőinknek fölkínálni, hogy vegyék át kisebb régiók szerint a működtetést, és a mi embereink irányításával folytatódhatna a további munka. Egy ilyen opciót valószínűleg – nem vagyok biztos benne – elfogadtak volna a részvényesek. Mihók azonban nem erről beszélt, amiről mi előzőleg beszéltünk, hanem azt mondta, hogy ki lesznek adva bérbe, és kész. Arról egyáltalán nem szólt, hogy hova és kinek.

VITATOTT SZERZŐDÉSEK

Még az integráció meghiúsulásához vezető ülés előtt, de már a kormányjóváhagyás után, szeptember 24-én a Forum újabb 5 évre szóló együttműködési szerződést kötött a Štampával. A Magyar Szó megbízott igazgatója szerint ez az új szerződés sokkal károsabb annál, amit 5 évvel ezelőtt kötöttek a Forum és a Štampa akkori igazgatói, és amely tavaly december 27-én járt le. E régi szerződés aláírói, Kovács Miklós (Forum) és Mladen Grujić (Štampa) ellen 2003-ban bűnvádi feljelentést tett a Forum későbbi (és jelenlegi) igazgatója, Hemm János. Hemm továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az öt évvel ezelőtti szerződés káros volt a terjesztés rt. szempontjából, de elveti azt a vádat, hogy ez az új szerződés is káros lenne, sőt szerinte ezzel sikerült helyrehozni az előző szerződés jogi mulasztásait.

A Forum és a Magyar Szó jelenlegi vezetői által is sok szempontból károsnak tekintett 1999. évi szerződés egyik leglátványosabb következménye az lett, hogy a Štampa saját pénzéből újakra cserélte a Forum régi kioszkjainak mintegy a felét, és az immár sajátjának tekintett új kioszkok lokációjának telekbérleti jogát átíratta saját nevére. A Forum ennek értelmében továbbra is rendelkezhet az eltávolított kioszkjaival, de már nem állíthatja vissza ugyanazokra a helyekre, amelyeken korábban álltak – általában az érintett települések legforgalmasabb helyeiről van szó -, hiszen azokat a területeket már a Štampa bérli az érintett községektől saját bódéi számára.

Hemm János október 18-án Mihók Rudolfnak címzett levelében gazdaságilag racionálisnak és a dolgozók számára elfogadhatónak minősítette a Štampával kötött új szerződésüket, melynek értelmében az új kioszkok a Forum tulajdonába kerültek. Mivel azonban ezeket a kioszkokat korábban a Štampa pénzéből vették, a szerződés értelmében az összértékük a Forumot terheli tartozásként. A tartozás kifizettetésére viszont csak a két cég együttműködésének felmondása vagy privatizáció esetén kerülne sor. Hemm szerint ezáltal alapeszközeik nemhogy csökkentek volna, hanem éppen ellenkezőleg: megnövekedtek, „hiszen új kioszkokkal rendelkezünk, melyeket továbbra is kiadhatunk, és ezáltal szolid jövedelemre tehetünk szert, mindemellett dolgozóink munkaviszonyának kérdését is rendeztük!!!” – áll a levélben.

Mihók 439 200 eurós tartozásról tud, mely szerinte meghaladja az rt. felbecsült társadalmitőke-részének értékét. Ez azt jelenti, hogy a privatizáció során – amit a törvények értelmében záros határidőn belül meg kell ejteni, tehát a Forum sem maradhat többségi állami tulajdonban -, a terjesztés rt. a tartozását nem tudja majd visszafizetni. Gyakorlatilag tehát a Štampa Commerce nulla dinárért többségi tulajdonosa lehet a terjesztés rt.-nek a privatizáció során. A szerződés egy esetleges státusváltozás esetén a jogutódot is kötelezi a követelés kifizetésére. Magyarán: ha a Forum mégis integrálódott volna a Magyar Szó kft.-be, a Magyar Szónak kellett volna ezt az összeget visszafizetnie.

(Zárójelben meg kell jegyezni, hogy az újonnan megkötött ötéves Štampa-Forum-szerződés még nem lépett életbe, mert, mint a Štampa vezérigazgatója elmondta, eljárásbeli hiba történt, és a Privatizációs Ügynökségnek ismét be kellett nyújtani a dokumentációt, s most ennek pozitív elbírálására várnak. Mivel azonban december 27-én a régi szerződés lejárt, még előtte egy hat hónapra szóló szerződést kötöttek, amihez állítása szerint nem kellett az ügynökség beleegyezése.)

KÉT KOSÁR

A Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóbizottsága október 4-i ülésén született határozata értelmében felszólította Hemm Jánost, hogy ötnapos határidőn belül bontsa fel a Štampával megkötött szerződést, ellenkező esetben feljelentést tesznek ellene. Hemm nem tett eleget a felszólításnak, arra hivatkozva, hogy a Forum közgyűlése még nem határozott az integrációról, következésképpen a Magyar Szónak egyelőre semmi köze ahhoz, hogy kivel milyen szerződést kötöttek. Október 20-án a Forum közgyűlése végül nemet mondott az integrációra. „A közgyűlés ugyanezen az ülésen néhány kisebb módosítással elfogadta a Štampával megkötött szerződéseket – így tulajdonképpen három évig tartó erőfeszítések után, a célegyenesben hagyta faképnél a Magyar Szót, és döntött úgy, hogy a Magyar Szó helyett a Štampa Commerce-et választja stratégiai partneréül” – áll Mihók Rudolf november 9-i beszámolójában, melyet a Magyar Szó Lapkiadó Kft. alapítójának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak címzett. „A Magyar Szó igazgatóbizottsága a döntést követően október 22-én összeült, és úgy határozott, hogy a törvénytelen és káros szerződésekről, valamint azok következményeiről értesíti a Privatizációs Ügynökséget, a köztársasági és a tartományi vagyonjogi ügyészt, valamint feljelentést tesz az ügyészségen ismeretlen tettes ellen hivatali helyzettel való visszaélés és korrupció alapos gyanúja miatt – minderről pedig tájékoztatta a nyilvánosságot és az alapítót. Igazgatói javaslatra arról is döntés született, hogy a Magyar Szó felbontja az érvényben levő, számára hátrányos terjesztési szerződést a Forum Terjesztés Rt.-vel, és saját terjesztési osztályt alakít” – áll Mihók beszámolójának folytatásában.

A Magyar Szó 2004. december 1-jei hatállyal mondta fel a terjesztésről szóló szerződését a Forummal, s ezt Mihók gazdaságilag indokoltnak tekinti:

– A Forumnak mindeddig havi félmillió dinár körüli összeget fizettünk a szolgáltatásaiért, hogy közbülső karikaként ékelődjön be közénk és a különböző, lapeladással foglalkozó cégek közé. A házon belüli munkaerő-átcsoportosítással létrehozott saját terjesztőosztály már most, de távlatilag bizonyosan megközelítőleg félmillió dinár megtakarítást jelent a háznak – vélekedik a megbízott igazgató.

Hemm véleménye szerint végzetes lehet a Magyar Szóra nézve, hogy december 1-je óta olyanok végzik majd a lap terjesztését, akik korábban nem ilyen munkakörben dolgoztak. „A terjesztőmunka szakma, és jól kell ismerni” – írja a Magyar Szó szerkesztőségének és igazgatóbizottságának címzett november 4-i levelében. Felrója továbbá azt is, hogy a terjesztési osztályt nem a Forum Terjesztés Rt.-ből átvett dolgozókból alkották meg:

– A Magyar Szó Közvállalat és a Forum Terjesztés Rt. még 2003-ban megegyezett abban, hogy a Magyar Szó saját terjesztőosztályt alakít, úgy, hogy szakmai tudásukra való tekintettel átveszi a terjesztés rt. nyolc dolgozóját. Írásos bizonyítékaim vannak arról, hogy Mihók azt mondta: átvesz 8 embert oda terjesztőként. Miért nem hajtotta végre a megbeszélt dolgot? A társulás ennek nem volt föltétele. Ez Mihók bosszúja, amiért a közgyűlésünk nemet mondott az integrációra – állítja Hemm. Mihók ezt azzal cáfolja, hogy a dolgozók átvétele az integrációs szerződés részét képezte, s ezt a szerződést épp a terjesztés rt. közgyűlése utasította el.

A CSAVAR

A Forum Terjesztés Rt. a szerződés felmondása előtt gondot viselt a Magyar Szó teljes példányszámára. Ez azt jelentette, hogy rajta keresztül bonyolódott le a Magyar Szó eljuttatása a lapeladással foglalkozó cégekhez. Az ügyfelekkel is ő állt szerződéses viszonyban a Magyar Szó eladását illetően, egyet kivéve – a Štampa Commerce-et. A Štampával közvetlen szerződése volt a Magyar Szónak, ezt még 2000. február 10-én kötötték meg határozatlan időre. A Štampa kioszkjaiban árulták a Magyar Szók egyharmadát, kétharmadát pedig különböző egyéb cégek kioszkjaiban, üzletekben stb. A lappéldányok a közvetlen szerződés ellenére nem közvetlenül jutottak el a Štampához, hanem – a Magyar Szónak saját terjesztőosztálya nem lévén – a Forum Terjesztés Rt.-n keresztül.

Mihók úgy vélte, mivel a Forumnak a Štampa és a Magyar Szó között csak mint technikai lebonyolítónak volt szerepe, a szerződéses viszony felmondásának és a saját terjesztőosztály megalakításának nem kellene hogy befolyásolja a Štampával 2000-ben kötött szerződést. Nebojša Đokić, a Štampa Commerce vezérigazgatója erről másképp vélekedett:

– A mi közvetlen kapcsolatunk a Magyar Szóval csak a fizetésre vonatkozott, a lap eljuttatását illetően mindvégig a Forumra voltunk utalva, melynek a Magyar Szó felmondott. Lévén a Forum üzleti partnerünk, hiszen bérleti szerződés van közöttünk, magától értetődött, hogy ennek fejében az általa terjesztett Magyar Szó prioritást élvezhetett a többi sajtótermékkel szemben a mi hálózatunkban. Nem lett volna korrekt a Forummal mint partnerünkkel szemben, ha – miután kiesett a játékból – nem kértük volna a Magyar Szótól az addigi szerződésünk felülvizsgálatát. Ezért akartam leülni a Magyar Szóval, hogy az új helyzetben az új feltételekről tárgyaljunk – mondta Đokić.

A vezérigazgató Mihók Rudolfnak küldött november 10-i levelében mielőbbi találkozást sürget, és egyúttal felmondja a 2000. február 10-én kötött szerződést, melynek 21. szakasza egy hónapos felmondási határidőt irányoz elő.

A Magyar Szóban a Forummal kötött szerződés felmondását követően megkezdődött a terjesztés közvetlen irányítására való felkészülés. Sorra köttettek a szerződések azokkal az ügyfelekkel, amelyekkel addig a Forum állt szerződéses viszonyban.

– A Magyar Szó kétharmada, ami havi szinten mintegy 200 000 lappéldányt jelent, továbbra is zavartalanul jutott el az eladási láncba. Minden ügyféllel sikerült olyan feltételekkel megkötnünk a szerződést, amilyenekkel korábban a Forum rendelkezett – állítja Mihók.

MINDENT VAGY SEMMIT

2004. november 23-án sor került a Magyar Szó ügyvezetésének és a Štampa vezérigazgatójának találkozójára. Ezen a találkozón Đokić részletezte azt az ajánlatot, amelyet már november 18-i levelében megemlített: december elsejétől szeretné a Štampa átvenni a Magyar Szó teljes példányszámát, amit addig a Forum terjesztett, tehát havi szinten mintegy 300 000 példányt.

– Az árumennyiség, amit meg szerettem volna venni tőlük, háromszor akkora volt, mint amennyit a Štampa addig eladott. A Štampa ugyanis nagykereskedelemmel is foglalkozni akar. Garanciaként váltót ajánlottam fel és olyan fizetési feltételeket, amilyeneket ők szabnak meg, de amelyek nem lehetnek rosszabbak a korábbiaknál. Nem szabtam feltételként, hogy csak annyi újságot nyomtathatnak, amennyit én kérek, és azt sem, hogy én lehessek az egyedüli forgalmazó, csak azt akartam, hogy annyit vehessek, amennyit akarok, ha 300 000-et, akkor annyit. Mindeközben kifizetem a teljes mennyiséget, amit kinyomtatnak, leszámítva azt a remittendát, amit jóváhagynak számomra. Ha a meghatározott remittenda 20%, akkor ez azt jelenti, hogy máris eladtak 240 000 lapot, aminek az árát megfizettem volna. Aztán majd a piaci versenyben egy hónap alatt kiderült volna, hogy maradunk-e az addig rendelt mennyiségnél, vagy csökkentjük – nyilatkozta a Magyar Szónak Đokić.

(A remittenda az eladatlan nyomdai áru mennyiségét jelöli, melyet az átvett teljes árumennyiséghez viszonyítanak, és százalékban fejezik ki. A remittendát a lapértékesítő cégekből mindig visszajuttatják a kiadókhoz. A későbbiek folyamán említendő rabatt szó azt a százalékban kifejezett árrést jelenti, amelyet az eladott nyomtatványok teljes árából a lapértékesítő cég megtarthat – a szerző megjegyzése.)

A Magyar Szó ügyvezetése nem volt hajlandó belemenni ebbe az ajánlatba, ragaszkodott ahhoz, hogy megmaradjanak az addigi kereteknél, vagyis hogy a Štampa továbbra is havi 100 000 példányt vegyen át, a maradék 200 000-et pedig a Magyar Szó saját terjesztési osztályán keresztül juttassa el a kiskereskedelmi hálózatokhoz. Mihók szerint Đokić ajánlatának elfogadása teljes kiszolgáltatottságot jelentett volna a Magyar Szó számára:

– A magyarság lélekszáma korlátozott, ebből kifolyólag az olvasók száma is az, és egy hosszabb időszakot tekintve állandó. Tehát a Magyar Szónak jelenleg van maximálisan 25 000-30 000 vásárlója, azaz kb. 100 000 olvasója. (Egy napilappéldány kb. 3-3,5 emberhez jut el – ez az európai átlag.) Ha a Štampa a Magyar Szó eddigi teljes példányszámának a birtokába jut, amely elégséges a piac teljes ellátásához, akkor ez számára eszköz, hogy a többi nagykereskedőt kiszorítsa a piacról. Rálicitál a többiekre, és gyakorlatilag átveszi a piacot, monopóliumot teremtve. Olyan piaci háborúhoz szolgálnánk eszközül, aminek nem lehet fölmérni a következményeit. Minden abból fakad, hogy 25 000 Magyar Szót lehet eladni csütörtökön és vasárnap. Ha mi több úton sokkal többet kiküldünk, attól még nem lesz kétszer annyi olvasónk – érvel Mihók.

A Magyar Szó megbízott igazgatójának kérésére a találkozó másnapján, november 24-én Đokić levélben is közli a további együttműködés feltételeit. Ezek szerint ha lehetővé teszik a Štampa számára, hogy korlátlan mennyiségben rendeljen, lényegében megmaradhatnak a korábbi szerződés keretében megszabott 15%-os rabattnál, ha viszont korlátozzák a megrendelhető havi lapmennyiséget 100 000-re, csak 30%-os rabattal hajlandók dolgozni. Đokić a válaszra kétnapos határidőt szabott.

– Ez zsarolás! Minden terjesztőnkkel 15%-os rabattról van szerződésünk, egyedül a Politika kér egy kicsivel többet a szolgáltatásaiért, de a Magyar Szónak egyébként is csak a 2-3%-át terjeszti. A 30% túl van a józan ész határán! Ha erre én beleegyezésemet adom, méltán feltételezhetné bárki, hogy korrupció van a háttérben, és én magam is részesedem egy ekkora rabattból származó nyereségből – mondja Mihók.

Miután a kétnapos határidőn belül, azaz péntekig nem érkezett válasz, hétfőn, november 29-én Đokić újabb levelet küldött Mihóknak, s ebben közli, hogy december 11-étől nem árulják többé a Magyar Szót. De még előtte egyoldalúan lecsökkentette az addigi szintről a saját hálózatába eljuttatott Magyar Szók számát.

– Érdekelt bennünket, hogy az, aki nem hajlandó eladni nekünk 300 000 példányt, vajon mit lép, ha csökkentem azt a példányszámot, amit addig árultam. Érdekli-e őt egyáltalán a példányszám? De semmi, síri csend. Nem kérdezték meg, hogy miért csökkentettem. Nekik mindegy volt – véli Đokić.

VÁRATLAN FORDULAT

Alig telt el egy hét, Đokić ismét küldött egy levelet a Magyar Szó címére, melyben röviden kitér arra, hogy szerették volna egy új szerződéssel teljesebbé és jobbá tenni a Magyar Szó eladását, majd így folytatja: „Mindazt, ami ez után következett, úgy tolmácsoljuk mint egy nagy félreértést, melynek az olvasók és szolgáltatásaink használói a legnagyobb kárvallottjai, és ami nézetünk szerint Önöknek sem állhat érdekében. Saját hibámnak tekintem a példányszám csökkentését a felmondási időszakban, mert ezzel csak az olvasókat károsítottuk meg.” Majd javaslatot tesz egy új szerződés megkötésére, mely szabályozná az eladás módját, helyét és a lap mennyiségét, azzal a feltétellel, hogy elfogadják az érvényben levő 15%-os rabattot.

– A felmondási időszakban, amikor a Štampa szándékosan hiányt okozott a piacon, nekünk a többi partnerünk segítségével kellett szétosztanunk a fennmaradó lapmennyiséget, lefednünk a Štampa által okozott és a december 11-étől várható hiányt. Ezért amikor a Štampa meggondolta magát, és már hajlandó volt tárgyalni velünk ésszerű feltételek közepette, a korábbi havi 100 000 példány átvételét sem engedélyezhettük számára, hanem ennek kb. egyharmadát. Ez egyben garancia arra is, hogy a Štampa többé nem lesz olyan helyzetben, hogy esetleg újból veszélyeztesse a lap terjesztését – mondja a Magyar Szó igazgatója.

A december 15-én megkötött szerződés feltételeit a Magyar Szó diktálta. A szerződés pontosan meghatározza, hogy mely településeken, illetve mely kioszkokban lehet Magyar Szót árulnia a Štampának, mégpedig két lista szerint, melyek között kb. fele-fele arányban kell megoszlania a napi lapmennyiségnek. Az A listán az a 24, főleg kisebb település szerepel, melyekben csak a Štampának van újságosbódéja, a B listára pedig a magyarság szempontjából kiemelten fontos települések központi eladóhelyei kerültek fel.

Mi motiválta vajon a Štampa igazgatóját, hogy a 30%-os rabatt helyett megelégedjen a 15%-ossal, a 300 000 példány helyett pedig a 35 000-rel? A két fél magyarázata természetesen különbözik:

– A Štampa azért fújt teljes visszakozót, mert belátta, hogy a zsarolás nem vezetett célra, és forgalom-visszaesést tapasztalt számos kioszk esetében, hiszen aki nem kapott Magyar Szót ott, az a cigarettát is más helyen vette meg – véli Mihók.

– Ha nem írtam volna alá ezt a szerződést, akkor nem lenne semmilyen szerződés. Azt a helyzetet használná csak ki igazán Mihók úr arra, hogy elpolitizálja a kérdést! Mindaddig, amíg nem írtam alá, egy sor provokáció ért bennünket, hogy mi vagyunk mindennek az oka. Ha nem írtam volna alá, nem is kommentálhatnám, hogy milyen – indokolja döntését Đokić.

EPILÓGUS

A szerződés megkötése ellenére nem állt helyre a „családi béke”. A Štampa kioszkjaira kifüggesztett magyar nyelvű szövegben Nebojša Đokić hallatlannak minősíti a decemberi szerződésben foglaltakat, Mihók Rudolf pedig az MNT ülésén azzal vádolta a Štampát, hogy már az új szerződést is megszegte, manipulálva a lapelosztással, mesterséges hiányt okozva. És az újság végül elkel akkora mennyiségben, mint a december elején kialakult helyzet előtt? – vetődik fel a kérdés. Mihók Rudolf annyit árult el, hogy a beérkezett december havi terjesztési elszámolások alapján magasabbak az eladási mutatók, mint a régi rendszerben voltak. Számokról nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, ezekkel majd az igazgatóbizottság soron következő ülésén kíván előhozakodni.

(Magyar Szó)

Nyugat-bánáti szellemirtó akció

Vajdasági horrorparódia a mozikban

– A mottónk: háború, forradalom, képernyő – mondja ellentmondást nem tűrően Sinkovics Ede Budapesten élő vajdasági festőművész, az első nyugat-bánáti horrorparódia egyik kulcsembere, miközben a Rat, revolucija, ekran című filmes katalóguskönyvet tartja a kezében, mintegy a fényképezőgépnek pózolva. Nem nagyon értem, mi köze ennek a mottónak a jugoszláv-magyar kooprodukcióban készülő nagyjátékfilmhez, melynek vágási utómunkálatait végzik éppen egy 20 négyzetméteres, füstös kis helyiségben, de nem firtatom, napirendre térek felette.

A filmkészítés ötlete ’96 óta foglalkoztatta Edét, de csak 2001-ben, a Törökbecse melletti Dunđerski-kastélyban megrendezett első StandArt-Multiplex elnevezésű összművészeti táborban nyílt lehetőség arra, hogy a forgatás meg is induljon. A 75 percesre saccolt film eddig Óbecsén, majd a törökbecsei Sokolac birtokon, valamint Budapesten készült, a hátralevő munkálatokat jelenleg Újvidéken végzik a helyi Kino Klub segítségével. Egy bő hónapon belül pedig akár a premierre is készen áll a „pszichodráma”.

– Úgy néz ki, kapunk támogatást arra, hogy a digitális technológiával készült filmet átvegyük 35 mm-es standard méretű filmszalagra, mert így a mozikban is könnyebben levetíthetnék – szólal meg a film rendezője, Milutin Vlahović. – Egyébként elég nehéz pontosan elkülöníteni, hogy kire milyen szerep hárult a film elkészítésekor. Mindannyian mindenben részt vettünk, csapatmunka volt. Az Ede például három figurát is alakított: egy férfi és egy női szerep mellett még önmagát is játszotta, de végül az ez utóbbihoz kapcsolódó jeleneteket kivágtuk.

– Ugyanakkor például a forgatókönyvet, Ede ötlete alapján, ketten írtuk közösen – veszi át a szót a film másik főszereplője, a stáblistán forgatókönyvíróként feltűntetett Virág Gábor, akit eddig mint az Aaron Blumm névvel megjelenő novellák szerzőjét és a technopartik dj-ét ismerhettük. Újabb név, újabb identitás felvállalása tereli Gábort a tudathasadás állapota felé: ezúttal ő Dr. Alazy.

A TARTALOMBÓL

A sztori a két főhős, Carry Townslin (Sinkovics Ede) és Dr. Alazy közötti konfliktusra épül, mely igen erőszakos és véres leszámolásban kulminál. Townslin egy jól szituált aranyifjú, aki éli a yuppie-k mindennapi életét. Ez az életmód azonban oda vezet, hogy Townslin lelkileg összeomlik. Pszichoanalitikusa az egyedüli gyógymódként az IQ-jának lecsökkentését javasolja neki, amit csak operációval lehet véghezvinni, ennek elvégzéséhez pedig dr. Alazyt ajánlja. Townslin befekszik a doktor műtőjébe, de az érzéstelenítés nélküli operáció fájdalmainak hatására – kihasználván egy rövid áramkiesést – a beteg elmenekül.

Fél évvel később látjuk ismét Townslint mint bánáti szellemirtót, aki biciklivel jár föl-alá a faluban, eljár a nyugdíjasotthonba ebédelni, betér kedvenc kocsmájába, ahol buknak rá a nők; egyszóval éli a szuperhősöknek kijáró életet. Ekkor azonban megjelenik Lenka Dunđerski, a kastély szelleme (Sinkovics Ede). Townslin újabb összeomlást él át, egyrészt azért, mert ez karrierjében az első kiirtandó szellem, másrészt pedig, mert gyermekkorát a Dunđerski-kastélyban élte le a gondnok fiaként, Lenkát pedig személyesen ismerte. Mégis megkezdi az akciót, de kevés sikerrel: Lenka szelleme tovább kísért.

Valamivel később viszont – hogy, hogynem – Townslin rájön arra, hogy tulajdonképpen minden rossznak dr. Alazy az okozója, aki időközben szintén új identitást vett fel: szellemirtáshoz gyárt fegyvereket épp Townslin számára. Ekkor szuperhősünk megindítja a végső támadást a doktor ellen, mely véres leszámolásba torkoll, de a film készítői homályban hagyják, hogy Townslin ezúttal sikerrel jár-e.

KICSIT ZAVAROS?

Merthogy készül a film második része is nemsokára. Pontosabban a harmadik, mert az imént felvázolt történet tulajdonképpen egy trilógia második része. De még a harmadik rész leforgatása előtt az első részt készíti majd el a stáb, amiből talán megtudjuk azokat az összefüggéseket is, amelyekre az aktuális filmben nem derül fény. És ha már elég zavarosnak tűnik mindez a nyájas olvasó előtt, el kell még mondanom, hogy a történet nem jelen korunkban és nem is a jövőben játszódik, mint általában az ilyen tudományos-fantasztikus-horrorisztikus elemekkel bíró filmek, hanem a közelmúltban. Ennél többet nem árultak el a filmesek, de arról biztosítottak, hogy ha a sztori szintjén vannak is nehezen megindokolható ok-okozati összefüggések (összefüggéstelenségek), a film mégis egy egységes egészet képez. Tele van ugyanis olyan képi megoldásokkal, szimbólumokkal, többször visszatérő motívumokkal, amelyek még a nagy leszámolást követő ágyjelenetet (Townslin és egy nő szeretkezését) is a történet fontos és szerves részévé teszik. Majd meglátjuk.

HOLLYWOOD ÉS A PARTIZÁNOK

Amit viszont már most megnézhettem a maga összevágott valójában, az épp a végső nagy leszámolás volt. A helyszín egy lepusztult gyárcsarnok, ahol a neonlámpák zavaróan villognak. Townslin egy hulladékból összetákolt tankkal érkezik, és egyenesen dr. Alazy felé tart, aki két emberével jött a küzdőtérre. Townslin agresszív csatakiáltással rárohan a doktor egyik, majd másik emberére, s miután mindkettővel leszámolt, megindul a párharc. A tökéletes zenei aláfestés (Rambo Amadeus) tovább fokozza a kedélyeket, a hatalmas robbanások és villanások, de egyáltalán az egész beállítás hatására megvilágosodik előttem, hát persze: háború, forradalom, képernyő! – nem a mottó szavaira kellett volna figyelnem, hanem a könyvre, amin e fölirat volt olvasható. A könyvre, mely a volt JSZSZK partizánfilm-termését dolgozza föl.

– Régen, amikor Mileševón, a szülőfalumban még volt mozi, megszámlálhatatlan partizánfilmet megnéztem a haverokkal úgy 8-9 évesen. Ezek a filmek nagyon nagy hatással voltak rám, valószínűleg ott a nyomuk a filmünkön is – világít rá a talányos mottóra Ede magyarázata.

– Mielőtt megkezdtük volna a vágást, kivettünk pár partizános filmet a videokölcsönzőből, hogy fölfrissítsük ebbéli élményeinket – kapcsolódik be a dicső múltú jugoszláv filmgyártás témájába Gábor. – Zelengora hegycsúcsai, Sutjeska, Neretvai csata, Užicei Köztársaság, ezek a filmek úgy meg vannak csinálva, hogy csak ámuldozol. Hollywood?! Ugyan már, ezek némelyike ezerrel fölülmúlja az amerikai megaprodukciókat.

LOW BUDGET

A film – vajdasági lévén – a hely szellemének és szelleműzőjének megfelelően kétnyelvű. Amikor magyar beszédet hallunk, szerb feliratozás lesz látható és fordítva. De már készül az angol fordítás is. Úgy néz ki, ez lesz minden idők „legalacsonyabb nagyköltségvetésű filmje”, ahogy a fiúk a készülő produkciót minősítették. Mindössze 1500-2000 euróból jöttek ki ez ideig, a támogatást pedig elsősorban a Becsei Sörgyárnak, családjuknak és saját maguknak köszönhetik. Természetesen készülnek benevezni különböző filmfesztiválokra is, és ha az idein már nem is, a jövő évi Budapesti Filmszemlén már ott lehetnek, és úgy gondolom, egész jó esélyekkel indulhatnak a megmérettetésen. Legalábbis Jancsó Miklós nagyon fogja szeretni ezt a filmet.

***

– Egyik alkalommal Ede kiadta nekem az ukázt, hogy írjak azonnal egy minél rosszabb verset. Volt is rá öt percem – kezdi a Carry Townslin-vers című poéma születésének történetét Virág Gábor. – Épp indultam kávét főzni, így kávéfőzés közben írtam meg, és valóban rendkívül pocsékra sikeredett, de épp emiatt jó. A legjobb rossz versem.

A szóban forgó szöveg elhangzik a filmben, méghozzá Townslin egyik barátjának, a filmbeli amatőr színész (Milinszki Árpád) értő tolmácsolásában. Íme a Carry Townslin-vers:

A kávéfőzőt
ahogy néztem az este,
kinyílt előttem a táj.
Mint egy birkanyáj,
vonult el szemem előtt az élet,
akár egy rossz ítélet.
Költő vagyok:
az egyik legnagyobb.
Ha nem figyeltek rám,
végleg elhallgatok.

***

Carry Townslin
színes, feliratos, vajdasági akció horrorkomédia
StandArt-Multiplex-produkció
Rendezte: Milutin Vlahović
Sinkovics Ede ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Sinkovics Ede és Aaron Blumm
Fényképezte: Želimir Tot és Kiss Aurél
Fotók: Dudás Szabolcs
A zenét Rambo Amadeus zenéjének felhasználásával Andrija Pavlović és Miša Savić szerezte.
Hangmérnök: Nenad Sušić
Díszlettervező: Sinkovics Ede és Fóris Barbara
Szereplők: Sinkovics Ede, Virág Gábor, Molnár Keresztyén Gabriella, Dušica Ivanović, Karácsonyi Attila, Tolnai Szabolcs, Balogh Bulcsu, Durszt Peti, Mariana Primorac, Sütő Árpád, Fóris Barbara, Mirnics Gyula, Katarina Šoškić, Marcel Bajka, Irena Buković, Milutin Vlahović, Hidi Endre, Slemmer Igor, Igor Jašin, Földi Angéla, Milinszki Árpád és sokan mások.

(Családi Kör)