Címkék: Andróczky Csaba

Nincs enyhülés

Tendenciózus, tudatosan elkövetett támadások egyedül a magyar kisebbséget érik – állítják a szenttamási Emberi Jogi Központ aktivistái

Közös jövőnk az egyesült Európa! – Ujedinjena Evropa je naša zajednička budućnost! – ezzel a felirattal jelentek meg óriásplakátok a közelmúltban Vajdaság-szerte, egészen pontosan Szabadkán, Törökbecsén, Topolyán és Újvidéken. Ezekből az utcai hirdetésekből azonban nem derül ki, hogy mire vonatkoznak tulajdonképpen. Rendezvényre invitálnak talán, vagy valamilyen terméket akarnak eladni? – vetődhet fel a kérdés a polgárban, aki egy pillantást vet rájuk.

Nos, ezeknek a plakátoknak nem is az a céljuk, hogy informáljanak, sokkal inkább üzenetet kívánnak közvetíteni: a kétnyelvűség fontosságára hívják fel a figyelmet – mondják a szenttamási Emberi Jogi Központ (EJK) aktivistái, akik a budapesti Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért szervezettel, valamint az Ürményházi Ifjúsági Klubbal karöltve egy olyan kampányba kezdtek, amelynek ezek a plakátok is a részét képezik. Erről az akcióról, valamint a központnak a vajdasági kisebbségek ellen elkövetett támadásokra irányuló munkájáról beszélgettünk Andróczky Csaba, Kiss Rudolf és Süge Zsolt aktivistákkal. A beszélgetés másik apropója az volt, hogy az EJK elnyerte az Európai Parlament idei Európai Polgár kitüntetését.

Közös jövőnk az egyesült Európa! elnevezésű akciónk ebben a hónapban vette kezdetét. A kampány során összesen nyolc településen – Szabadkán, Újvidéken, Topolyán, Zomborban, Szenttamáson, Muzslyán, Zichyfalván, Temerinben – tartottunk és tartunk interaktív előadásokat, mindenekelőtt középiskolások számára. A magyar és szerb nyelvű előadásokban szólunk az Európai Unió alapelveiről, az emberi és kisebbségi jogok történetéről, Vajdaságról mint multikulturális régióról, és e témák kapcsán beszélünk a kisebbségi jogokról, valamint a toleranciáról is. Kitérünk arra, hogy az EU eszméi miként érvényesülnek az unió gyakorlatában és miként mutatkoznak meg nálunk.

– Milyenek a tapasztalataitok? Miket kérdeztek a diákok?

– Abszolút pozitívak a tapasztalataink. A diákok mindenütt érdeklődéssel hallgatták végig az előadásokat. Nem volt rendzavarás, bekiabálás sem a szerb, sem a magyar hallgatóság körében. Az iskolaigazgatók is nagyon segítőkészen álltak hozzá a kezdeményezésünkhöz. Ahol lehetett, ott legalább két osztályt összevontak az előadás időtartamára. Sajnos túl sok kérdés nem hangzott el. A diákok nyilván félénkebbek, amikor egy idegen témáról egy idegen ember tart előadást, nem pedig egy jól megszokott arc. De azért voltak kérdések: az egyik diákot az érdekelte, hogy az EU jogrendje hogyan hozható párhuzamba az itteni jogrenddel, egy másik kérdés pedig a kétnyelvűség problémájára vonatkozott.

– Az eddigi visszajelzések alapján inkább pozitív vagy inkább negatív visszhangja van az előadássorozatotoknak? Hogyan lehet mérni az akció hatását?

– Nyilván nem lehetséges grádiccsal mérni az elért eredményeket, nem tudunk konkrét adatokkal alátámasztott mérleget vonni. Ennek a hatása csak hosszú távon tud megmutatkozni. Rengeteg a pozitív visszajelzés, ami erőt ad a további munkához, de negatív visszajelzés is van, illetve ennek az akciónak is tulajdonítható, habár nem szeretnénk, hogy így legyen. Nevezetesen a hétvégén Topolyán megjelent magyarellenes graffitiről van szó. Éppen egy nappal korábban tartottuk Topolyán az előadásunkat…

– A multikulturalizmusról, toleranciáról, soknyelvűségről szóló akciótok a tartományi kormány toleranciaprogramjára asszociálja az embert. Mi a véleményetek a hivatalos toleranciaprogramról?

– Felelőtlenség volna részünkről kijelenteni, hogy annak a programnak nincs semmi értelme, hiszen ezzel saját magunkat cáfolnánk. Mert ugyebár mi a biztosíték arra, hogy a mi programjainknak lesz eredménye. A tartományi kormány toleranciaprogramján belül a topolyai toleranciatábornak látjuk legkevésbé az értelmét. Főleg azt kifogásoljuk, hogy az óriási költségvetés dacára csak nagyon kevés embernek szól. A sportrendezvények sorozatából álló toleranciakupa azonban már szimpatikusabb.

– Ezt a májusi akciótokat mekkora költségvetéssel működtetitek?

– Nevetségesen kis összegről van szó: 1,8 millió forintot nyertünk el a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatán, úgyhogy ebből kell gazdálkodnunk.

plakat1
Közös jövőnk az egyesült Európa! Šešelj már ott vár bennünket

HULLÁMZÓ KEDÉLYEK

– Az az álláspontotok, hogy a kisebbségellenes atrocitások az elmúlt öt év során nemhogy csökkentek volna, hanem még erősödtek is. A hivatalos vajdasági álláspont ettől némileg eltér.

– Igen, továbbra is kitartunk ezen állításunk mellett. Az idei 15-16 eset is azt bizonyítja, hogy vannak ugyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy alábbhagynak a kisebbségellenes támadások, de ez a jelenség egy pillanatig sem szűnt meg. Inkább úgy fogalmaznánk, hogy hullámzó tendenciát mutat. Tavaly ősszel volt egy újabb föllángolás, amikor három-négy hét leforgása alatt több kisebbségellenes támadás is történt. A 90-es években is voltak persze atrocitások, de azokat a rendszer elhallgatta. Igazából 2003 óta kerültek ezek a megnyilvánulások felszínre, és akkortól kezdve kezdtünk mi is foglalkozni velük.

– A hatalomnak melyik szintjével van a legtöbb probléma? Vajon a politikum, a rendőrség vagy az igazságszolgáltatás szintjén mutatkozik meg a legtöbb hiányosság a kisebbségellenes atrocitások ügyében?

– Szerintünk egyik hatalmi szint sincs a helyzet magaslatán. A 2005-ben tartott tüntetésünket a rendőrség és az igazságszolgáltatás magatartása váltotta ki. A rendőrség sok esetben futni hagyja a támadókat, ha pedig egyáltalán eljutnak az ügyek a bíróságra, ott rendkívül enyhe ítéletek születnek. A sort még kibővíteném a szerb nyelvű médiával, amely egyáltalán nem számol be ezekről az esetekről vagy csak nagyon kevés kivétellel, de akkor is többnyire negatív felhangon.

– Tapasztaltok-e változást, előremozdulást az elmúlt öt év során akár a politikum, a média, az igazságszolgáltatás vagy a rendőrség szintjén?

– Nem merném kijelenteni, hogy történt előrelépés bármelyik hatalmi ágban. A legszemléletesebb, hogy milyen ítéletek születnek magyar és milyen szerb elkövetők esetében. A temerini magyar fiúkat átlagban tíz évre ítélték, míg például a súlyosan megkéselt Komjáti Attila szerb támadóját mindössze egy hónapig tartották előzetesben, majd kiengedték. Ha valamilyen változásról egyáltalán beszélhetünk, akkor az az, hogy megalakult az Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztérium, ám a viszonyulásával már nem lehetünk elégedettek. Amikor 150 civil szervezetet összehívtak egy tanácskozásra, mi nem voltunk a meghívottak között, pedig egészen biztosan tudnak rólunk és a tevékenységünkről, rendszeresen küldjük nekik a jelentéseinket, dokumentumainkat. Soha semmilyen visszajelzést nem kaptunk a minisztériumból.

– Mit tehetnek egyáltalán a civilek, hogy változzon bármi is az incidensek terén?

– Megalakulásunkkor a fő támogatási forrásunk a Szülőföld Alap volt. Azonban immár két éve nem támogatják működési költségeinket. A más forrásokból származó kisebb összegek csak egyes projektumok megvalósítására elegendőek, arra viszont már nem, hogy például ingyenes jogi támogatást nyújthassunk az incidensek sértettjeinek. Néhány ügyet azért sikerült felvállalnunk megalakulásunk kezdete óta, amelyekben részleges eredményeket is fel tudunk mutatni, például Bálint Kornél beodrai sértett esetében anyagi kártérítést tudott kiharcolni az alkalmazott ügyvédünk vagy a zentai Kovács Mátyás esetében tudomásunk szerint egy év tíz hónapot kapott az elkövető súlyos, életveszélyes testi sértés okozásáért.

KISEBBSÉGEK VAGY CSAK MAGYAROK

– Nemzetek közötti incidensek helyett ti többnyire atrocitásokat és magyarveréseket emlegettek. Csak a magyar kisebbség sérelmére elkövetett támadásokkal foglalkoztok, vagy más nemzeti közösségek tagjai elleni atrocitásokra is kiterjed a figyelmetek?

– Sólyom László magyar államfő is hasonló kérdést intézett hozzánk, amikor néhány héttel ezelőtt saját kérésünkre fogadott bennünket. Azt kérdezte, hogy a más nemzetiségűek ellen elkövetett atrocitásokat vagy fizikai bántalmazásokat is dokumentáljuk-e. Neki is elmondtuk, hogy erre nincs lehetőségünk. Sem anyagi, sem káderbeli potenciálunk nincs erre. Ám tendenciózus, tudatosan elkövetett támadások egyedül a magyar kisebbséget érik.

– A romák esetében nem beszélhetünk hasonló tendenciózus támadásokról?

– Lehetséges. Nekünk erre vonatkozóan nincsenek információink, és nem is tudjuk igazán követni az összes eseményt. Jóformán még ezt a feladatunkat sem tudjuk ellátni, amit fölvállaltunk. Márpedig mi elsősorban a magyar fiatalokat ért sérelmekkel foglalkozunk, ezt vállaltuk fel. Más kisebbségek ellen elkövetett támadásokról is vannak dokumentumaink, de valóban csak minimális számban. Viszont együttműködünk más emberi jogi szervezetekkel, amelyeknek a figyelme ezekre az incidensekre is kiterjed.

– Elhangoztak olyan megállapítások magyar politikusok részéről, hogy a legújabb incidenseknek gazdasági alapjuk van. Mi erről a véleményetek?

– Semmiképpen sem osztjuk ezt a véleményt. Más okokat említhetnénk, elsősorban politikaiakat. Ha valamire vissza lehet vezetni ezeknek az eseteknek az intenzívebbé válását, akkor azok inkább a Kosovóval, illetve a hágai elítéltekkel kapcsolatos frusztrációk lennének.

– Mit tartanátok megoldásnak? Hogyan lehetne elejét venni a kisebbségellenes incidenseknek, vagy legalább visszaszorítani ezt a tendenciát?

– Vojislav Koštunica volt kormányfő még 2004-ben megemlítette, hogy szükség lenne multietnikus rendőrség létrehozására a „forró területeken”. Úgy gondolom, hogy kivált Szabadka és Temerin ilyen területnek tekinthető. Persze azóta sem történt ezen a téren semmi, pedig a multietnikus rendőrség a megoldás része lehetne. A rendőrség továbbra is egynemzetiségű, és hogy ezen a téren sem történt változás, szemlélteti a kishegyesi eset. A községből ugyanis 10 fiatal jelentkezett a rendőrakadémiára 2007-ben, köztük öt magyar is, ám egyik magyart sem vették fel.

Európai Polgár Díj

A Civil Mozgalom emberi jogi műhelyéből kinőtt Emberi Jogi Központ három évvel ezelőtt alakult meg szenttamási székhellyel. Az idén januárban Becsey Zsolt fideszes európai parlamenti képviselő az EJK-t Európai Polgár Díjra jelölte.

A kitüntetést az Európai Parlament az idén ítélte oda először azoknak, akik „kiemelkedően segítik kontinensünk szellemi és emberi egységesülését, lakóinak egymás iránti megértését”.

A szenttamási szervezetet két héttel ezelőtt arról értesítették, hogy megkapta a díjat.

(Családi Kör)