Címkék: Čedomir Jovanović

Tűzzel-vassal

A Liberális Demokrata Párt több mint 200 vajdasági tagja mondott búcsút pártkönyvecskéjének egy héttel ezelőtt. Közöttük öten a párt legfontosabb operatív döntéshozó szervének, a főbizottságnak is tagjai voltak. Döntésüket többek között azzal indokolták, hogy a pártban autokrácia meg korrupció uralkodik, és a pártközpontban semmibe veszik a Vajdaságból jövő kezdeményezéseket.

A tömeges távozást már október végén, november elején előrevetítették a párt újvidéki szervezetéből akkortájt távozó párttisztségviselők, valamint az LDP egyetlen újvidéki városi tanácsnoka, Jovan Grubor, aki egyúttal bejelentette átigazolását a Vajdasági Szociáldemokrata Ligába. Grubor szerint mindazok, akik saját fejükkel gondolkodnak, nem maradhatnak meg az LDP-ben, mert a pártban nincsen demokrácia, ráadásul Čedomir Jovanović pártelnök a vajdasági autonómiáért folyó küzdelmet sem gondolja komolyan.

Kétségtelen tény, hogy a pártok, mint a pluralista rendszerek alapintézményei, sehol a világon nem nevezhetők a demokrácia fellegvárainak, még ha mindenütt a világon minden egyes párt ezt is állítja magáról. Vannak azonban autokratikusabb és demokratikusabb pártok, ám a mérsékelt demokratizmus „fényűzését” általában csak a már megállapodott, nagyobb pártok engedhetik meg maguknak. A Liberális Demokrata Párt pedig alig több mint két évvel ezelőtt alakult meg, és azt, hogy ma ott van a parlamentben, határozott hangjának és nem utolsó sorban a pártelnök egyéniségének köszönheti. Azt is mondhatnánk, hogy a párton belüli harcos egyszólamúságnak és autokráciának.

Felmerül azonban a kérdés, meddig érdemes elmennie egy pártnak a már-már paranoiás ellenséggyártásban, a belső és külső ellenség keresésére indított hadjárat során. Vajon mikor válik kontraproduktívvá a másként gondolkodó, esetleg csak kritikus hangokat is megpendítő egyének (párttagok és újságírók) ellen irányuló radikalizmus?

A tagok tömeges kilépésével kapcsolatban a párt közleményt adott ki, melyben annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a kilépéseket az állambiztonság emberei szervezték, épp most, amikor a pártelnök heves támadásba lendült Miroslav Mišković, a gyanús körülmények között meggazdagodott és ma fél Szerbiát uraló milliárdos, valamint a kormány feje és több minisztere ellen. A közlemény egyúttal közvetett módon a volt tagok mindegyikét is megbélyegzi, mint megvesztegethető vagy önálló döntésre képtelen egyéneket. Igen, lehet, hogy gyanús ez az egybeesés (bár a tömeges kilépésekről még jóval a Mišković-ügy kiéleződése előtt lehetett hallani), de azért be kell látni, hogy az LDP-nek egyetlen egy, Vajdaság vagy a nemzeti kisebbségek felé tett határozottabb gesztusa nem volt a parlamenti választás óta, ami már csak azért is sajnálatos, mert igen sok kisebbségi és vajdasági erre a pártra szavazott, és nem csak azért szavazott erre a pártra, mert koalícióban indult a VSZL-lel.

Mindazonáltal a Liberális Demokrata Párt még mindig az egyik legjobb opció a szerbiai demokratikus pártok palettáján, ami azért elég szomorú képet fest a hazai pártfelhozatalról.

(Magyar Szó)