Címkék: DS

Miért alkalmaznánk rasszista módszert?

Interjú Petar Lađevićtyel, a kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Szolgálatának vezetőjével

A kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Szolgálata mintegy két hónappal ezelőtt fejezte be a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztásáról és hatásköreiről szóló törvény tervezetének munkaverzióját, és megküldte azt az érintett nemzeti tanácsok képviselőinek. A nemzeti tanácsok és különösen a vajdasági magyar pártok, civil szervezetek részéről azonnal olyan megjegyzések érkeztek, hogy a tervezet rossz, mert csak közvetett, nem (annyira) demokratikus választásról rendelkezik, mert a definiált hatáskörök nem kielégítőek és mert nem irányoz elő financiális garanciákat a nemzeti tanácsok számára. Petar Lađević, a kisebbségi szolgálat igazgatója a vele készült beszélgetést azzal kezdte, hogy szakszolgálata eltökélt abban, hogy a munkát, amibe belekezdett, mielőbb véghez is viszi.

– A létező nemzeti tanácsok megválasztására és bejegyzésére még az Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztérium mandátuma alatt került sor, méghozzá egy utasítás, nem pedig egy, a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló törvény alapján. Az államközösség felbomlásával a minisztérium is megszűnt, és megalakult helyette a kormány kisebbségi szakszolgálata. Az Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztérium több mint négy éves létezése alatt nem született meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény, és emlékeim szerint soha senki sem tette fel a kérdést, hogy vajon miért nem.

– Vajon miért nem?

– Azért, mert a nemzeti tanácsok képviselőinek teljesen megfelelt, hogy csak egy utasítás létezzen a nemzeti tanácsok megválasztására vonatkozóan, és ezért nem vetették föl a törvény meghozatalának kérdését. Persze, ez csak az én föltételezésem. A kérdést inkább nekik kellene feltenni.

– Tudtommal a nemzeti tanácsok által támogatott szakértői csoport még 2005 elején átadta a minisztériumnak a törvénytervezet általuk javasolt negyedik munkaverzióját.

– De miért csak 2005-ben kezdték szorgalmazni a törvény meghozatalát? 2002 és 2005 között eltelt némi idő… Én azt vallom, hogy a nemzeti tanácsok megválasztását törvényes alapokra kell helyezni, mert a törvényes megoldás mindig jobb az improvizált megoldásoknál, amelyek nem ágyazódnak bele teljesen a jogrendszerbe. A munkaverziónk elkészítésénél is azt tartottuk szem előtt, hogy a törvénynek az alkotmányon kell majd alapulnia és illeszkednie kell a már létező, a kisebbségi kérdéseket szabályozó törvényekhez. Fontosnak tartom kiemelni, hogy olyan formulációkat alkalmaztunk, amelyek rövidek, és kevéssé leíróak. Ezzel is az volt a célunk, hogy minél több, különösen a nemzeti tanácsok hatásköreinek konkretizálására vonatkozó megjegyzést beépíthessünk a végleges tervezetbe.

TÖRVÉNY- ÉS ALKOTMÁNYELLENES, RASSZISTA

– Az Önök által felkínált munkaverzió kizárólag közvetett választást irányoz elő. Miért ellenzi Ön a nemzeti tanácsok közvetlen megválasztását, mely külön kisebbségi választói névjegyzék alapján lenne lebonyolítható?

– Azért mert a közvetlen megválasztási mód törvényellenes. Az alkotmány és a választási törvény világosan kimondja, hogy a parlamenti választásra vonatkozó választói névjegyzék egységes.

– Igen, a parlamenti választásra vonatkozó…

– A külön választói névjegyzékek létrehozása egy sor kérdést vet fel. Először is, minden nemzetközi dokumentum úgy rendelkezik, hogy a nemzeti kisebbséghez való tartozás önkéntes elhatározáson alapszik.

– A kisebbségi választói névjegyzékekre is föliratkozhatnának önkéntesen az önmagukat az adott kisebbséghez tartozónak valló személyek.

– És mi van abban az esetben, ha egy adott kisebbség tagjainak kevesebb mint 50 százaléka regisztrálja magát

– Az ilyen kisebbségek esetében adott volna a közvetett választás lehetősége.

– De miért kellene egy mélyen rasszista módszert alkalmaznunk, a polgárokat nemzetiségi alapon felosztva, külön választói névjegyzékeken számon tartva, ráadásul úgy, hogy ezeken a névjegyzékeken esetleg ne is szerepeljen a kisebbséghez tartozó személyek többsége?

– Mégis, vannak demokratikus berendezkedésű államok, amelyekben léteznek külön választói névjegyzékek.

– Ilyen választói névjegyzékek mindössze három országban léteznek, de ezekben is csak a helyi szintű választásokon alkalmazzák őket. Ezek Magyarország, Szlovénia és Észtország. Mindhárom országban ezeket a névjegyzékeket a rendőrség hozta létre, mégpedig úgy, hogy a személyes dokumentumok kiadásakor bediktált nemzeti hovatartozási adatokat egyszerűen kiragadták a meglévő adatbázisból. Szem előtt kell tartani, hogy mindhárom esetben csak kis lélekszámú kisebbségekről van szó: Szlovéniában csak az olaszok és a magyarok kisebbségi státusát ismerik el (a szerbek, horvátok, bosnyákok Szlovéniában nem számítanak kisebbségeknek, még ha többen is vannak, mint a magyarok és az olaszok). Magyarországon csak lokális szinten alkalmazzák ezeket a névjegyzékeket, ugyanakkor a mai napig nincs megoldva a kisebbségek képviselete a parlamentben, bár ezt a magyar alkotmány is garantálja. Észtországban pedig a rendőrség bonyolítja le a választásokat. El tudja képzelni, hogy mondjuk Vajdaságban a rendőrség bonyolítson le ilyesmit? Összegezve: úgy gondolom, hogy minden külön választói névjegyzék problematikus, mert különbséget tesz a polgárok között.

MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN(?) DEMOKRATIKUSSÁG

– A közvetett választás demokratikusságát viszont több ponton is meg lehet kérdőjelezni.

– Nem lehet megkérdőjelezni a demokratikusságát.

– Egy példa: az Önök verziója szerint a nemzeti tanácsok tagjait az ún. választók – akiket korábban elektoroknak neveztünk – választanák meg. Ezek a választók pedig többek között olyan személyek is lehetnének, akik nemzeti kisebbségi pártok listáján jutottak be a szerbiai parlamentbe. Mitől lenne nagyobb legitimitása egy kisebbségi párthoz tartozó személynek, mint egy nem nemzeti előjelű párt képviselőjének, aki kisebbséginek vallja magát? Miért lehet választó az egyik, és miért nem a másik? – különösen akkor, ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a legutóbbi parlamenti választáson a kisebbségek tömegesen szavaztak a polgári pártokra.

– Nos, ezzel kapcsolatban még egyet is tudnék érteni Önnel. Ez egy olyan megjegyzés, amelynek van létjogosultsága. De hangsúlyozni szeretném, hogy az elkészült szöveg csak egy tervezet, és nem tekintem szentírásnak.

– Egy másik példa: ha egyes köztársasági képviselők automatikusan elektorokká válhatnak, miért nem vonatkozhat ugyanez a tartományi parlament egyes képviselőire is? A munkaverzió meg sem említi ezt a lehetőséget.

– Elismerem, ez is egy nagyon komoly észrevétel.

– Elektorokat állíthatnának kisebbségi civil szervezetek is. Hogyan állapítható meg, hogy egy civil szervezet kisebbségi?

– A regisztráció alapján. A szervezet statútumában írja, hogy az adott szervezet mivel foglalkozik, és ez alapján megállapítható, hogy az adott szervezet rendelkezik-e olyan elemekkel, amelyek kisebbségi civil szervezetté minősítik.

ÉRTÉKES ÉS ÉRTÉKTELEN KISEBBSÉGEK

– A Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség egy olyan határozatmódosítási javaslatot dolgozott ki, melynek alapján a tartományi parlamentben 12 garantált hely járna a kisebbségeknek. A 12 helyre olyan képviselők kerülnének, akiket kisebbségi választói névjegyzékek alapján választanának meg. Amennyiben a javaslat a Vajdasági Képviselőházban zöld fényt kapna, a külön névjegyzékeket a nemzeti tanácsok állítanák össze. Ha pedig létrejönnek a névjegyzékek, miért ne lehetne ezek alapján megtartani a nemzeti tanácsi választásokat is?

– Nem tudok olyan megoldásban gondolkodni, ami sérti az alkotmányt. És nem szeretném hinni, hogy bárki ebben az országban olyasmit javasol, amiről tudja, hogy alkotmányellenes.

– A DP az egyik javaslattevő, és a DP mégiscsak a második legnagyobb párt az országban.

– A DP egy része a javaslattevő. Még mindig nem hallottam, hogy bárki is megnyilatkozott volna e párt nagyobb autoritással bíró személyei közül. Ha megtörténne, hogy alkotmányszegéssel és a pozitív előírások megszegésével mégis megszületne ez a határozat, a szerbiai kisebbségek egyenlőtlen helyzetbe kerülnének. Mert a javaslat alapján például a bolgár, a vlah vagy a bosnyák kisebbségeknek nem lehetne képviselőjük a tartományi parlamentben, mert számuk Vajdaságban nem éri el a minimálisként előlátott 10 ezer főt. Mégis, milyen elvek alapján határozták meg ezt így?

– Nyilván valahol meg kellett húzni a határt…

Tehát a javaslattevő kész arra, hogy kijelentse: ezek érnek valamit, emezek meg nem, csak azért, mert kevesen vannak. Van itt még egy probléma: a nemzeti kisebbségek védelméről és szabadságjogairól szóló törvény szerint a nemzeti tanácsok a művelődéssel, az oktatással, a nyelvhasználattal és a tájékoztatással foglalkozhatnak. Nem tudom, hol van az előírva, hogy megbízatást kaphatnak választói névjegyzékek összeállítására. Félreértés ne essék: nem ellenzem, hogy a kisebbségek képviselve legyenek a tartományi parlamentben, de ezt alkotmányos és törvényes módon kell megoldani, és biztos vagyok benne, hogy léteznek ilyen megoldások.

Projektfinanszírozás

– A tervezetben nem találtam konkrét garanciákat a nemzeti tanácsok pénzelésére vonatkozóan.

– Garanciák csak az alapfinanszírozást illetően léteznek, minden további finanszírozás projektumok alapján történik. Ennek az az oka, hogy a nemzeti tanácsok nem egyetlen minisztériumon vagy intézményen keresztül valósítják meg a jogaikat, hanem egy sor intézményen keresztül. A működésükhöz szükséges összegen túl egyéb pénzeszközökre pályázatok útján tudnak szert tenni, bár azt elismerem, hogy pontosítani kell majd a törvényben, mit is jelent tulajdonképpen ez a projektfinanszírozási mód.

Legitimebb a közvetlen választás eredménye

– A közvetlen vagy közvetett választások dilemmája nem igazságosság kérdése, de még csak nem is kizárólag alkotmányossági, törvényi kérdés: ez egy, a kisebbségi közösségen belül megválaszolandó kérdés. Mert mindig léteznek olyanok egy-egy kisebbségi közösségen belül, akik úgy vélik, hogy lehetséges megtartani a közvetlen választásokat. Páll és Ágoston urak folyamatosan azt ismételgették, hogy a Magyar Nemzeti Tanács nem legitim, mert elektorok útján választották meg.

– Ma azonban konszenzus van a vajdasági magyar pártok között a választási módot illetően.

– Igen, tudom, hogy ma mind azt szorgalmazzák, hogy közvetlen választás legyen. Ugyanakkor vannak kisebb lélekszámú közösségek, amelyek nem támogatják a közvetlen választást. Ma különböző nemzeti tanácsok képviselői szeretnék elérni, hogy mind a közvetett, mind a közvetlen választási mód bekerüljön a törvénybe. Mármost, ha így is lenne, vajon ki döntené el, hogy a választásokat közvetlenül vagy közvetetten tartanák-e meg egy-egy esetben? Tegyük fel, hogy egyes kisebbségek elektorok útján választanának nemzeti tanácsot, míg mások közvetlenül, névjegyzék alapján, ez utóbbiak nemzeti tanácsai valódi legitimitással rendelkeznének az előbbiekéihez képest. A legitimitásuk foka tehát különbözne.

(Magyar Szó)

Elvekkel kombinált érdekek

Utoljára az alkotmányról szóló referendum alkalmával cikkeztünk arról, hogy a vajdasági hatalmi koalíció válságba sodródott. Akkor is a Demokrata Párt és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga játszotta a főszerepet a konfliktus kialakulásában, hiszen míg az első az új szerbiai alkotmány elfogadására buzdított, addig a második bojkottra szólította fel a polgárokat. A nézetkülönbségek ellenére azonban fennmaradt a koalíció, melyet a köztársasági kormány megalakulása – vagyis annak ténye, hogy az említett két párt különböző oldalakon találta magát a köztársasági parlamentben – sem rendített meg közvetlenül.

Ma ismét a tartományi hatalmi koalíció válságáról beszélhetünk, a komoly nézeteltérést pedig ezúttal a tartományi választási rendszer megváltoztatásának mikéntje okozza. Míg a DP megtartaná a jelenleg érvényben levő kombinált választási rendszert, addig a VSZL törölné a többségi, azaz egyéni jelöltes részt, és kizárólag részarányos választási rendszert vezetne be, olyat, amilyen jelenleg is érvényben van mind a köztársasági, mind pedig az önkormányzati választások szintjén. A ligások javaslatának érvénybe léptetéséhez azonban szükség lenne a tartományi statútum módosítására is, hiszen az érvényes alapszabály előírja, hogy mind a 48 vajdasági községnek legalább egy képviselővel rendelkeznie kell a tartományi képviselőházban, erre pedig csakis a többségi rendszer nyújt garanciát, amelyben egyéni jelöltek versengenek a parlamentbe jutásért.

A kérdés napirendre kerüléséhez a kisebbségek garantált képviselői helyeinek szavatolása szolgált apropóval, amiről a kisebbségi nemzeti tanácsok és a Vajdasági Végrehajtó Tanács között született megállapodás. Eszerint a statútumon nem is kellene változtatni (egyesek értelmezésében az alkotmánytörvényt szem előtt tartva a statútumon nem is változtathat a tartományi képviselőház jelenlegi összetételében), elég lenne csak a vajdasági választásról szóló tartományi határozatot módosítani, mégpedig oly módon, hogy az érvényben levő kombinált választási rendszer egy, a kisebbségek garantált helyeire vonatkozó résszel egészüljön ki. Vagyis a 120 tagú képviselőházba továbbra is 60 képviselő jutna be a községekre lebontott többségi rendszerben, viszont az eddigi 60 helyett csak 48 a listás (részarányos) szisztémában, a kisebbségek ugyanis összesen 12 mandátumot kaphatnának, melyekért közösségeiken belül folyna a verseny.

Ez utóbbi megoldást a DP mellett a Vajdasági Magyar Szövetség is támogatja, a tartományi parlament elé utalt konkrét módosítási javaslatot is e két párt közösen jegyzi.

Mind a ligás, mind pedig a DP-VMSZ-féle javaslat a múlt keddre bejelentett parlamenti ülés napirendi javaslatán szerepelt, ám Bojan Kostreš házelnök procedurális okokra hivatkozva az utolsó pillanatban elhalasztotta az érdekesnek ígérkező ülést. Sajtóinformációk szerint az ülés azért maradt el, mert a háttérben nagyban folyik az egyezkedés és a kompromisszumkeresés, ugyanis egyik fél sem teljesen bizonyos abban, hogy a javaslatának keresztülviteléhez maga mögött tudhatja a szükséges többséget, de ugyanakkor egyik fél esélyei sem reménytelenek. A VSZL javaslatát tudniillik olyan (ellenzéki) pártok is támogatják, amelyeket nemigen szoktunk egy lapon említeni a ligával: a Szerbiai Demokrata Párt, a Szerb Radikális Párt és a G17 Plusz. A demokraták viszont csak a VMSZ-t tudhatják biztosan maguk mögött a nagyobb pártok közül, bár ez a biztos támogatás a VMSZ részéről a hét elején nem is tűnt annyira biztosnak.

Történt ugyanis, hogy a négy vajdasági magyar párt főbb emberei hétfőn ismét egy asztalhoz ültek, hogy megtárgyalják a garantált kisebbségi helyekre vonatkozó javaslatot, és fölöttébb igyekeztek, hogy legalább elvi megállapodásra jussanak, és a választási koalícióval kecsegtető mind szorosabb viszonyuk ne szenvedjen csorbát.

Már napokkal korábban ismeretes volt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt álláspontja, miszerint a 12-ből a magyarokra kiszabott 3 garantált hely elfogadhatatlan. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok a tartomány népességének majdnem 15 százalékát képezik, akkor legalább 17 garantált hely illetné meg ezt a közösséget a 120 tagú képviselőházban, érvelt Ágoston András. Pásztor István, a VMSZ elnöke Ágoston elképzelését lehetetlennek, de egyben legitimnek nevezte egy héttel ezelőtt pénteken. A hétfői találkozó után viszont Pásztor már úgy nyilatkozott, hogy a négy magyar párt „nem tekinti elégségesnek” a három garantált helyet, amiből arra lehetett következtetni, hogy a VMSZ esetleg kihátrál a DP-vel közösen benyújtott javaslat mögül. A feltételezést tovább erősítette Bunyik Zoltán VMSZ-es tanácselnök sajtónak adott nyilatkozata, miszerint a négy magyar párt „nagyon elégedetlen” a magyar közösség részére előlátott parlamenti helyek számával, és kilátásba helyezte a javaslat módosításának kezdeményezését. A konfúziónak a VMSZ elnöke vetett véget, aki – miután a kis magyar csúcsot követően a hétfői nap folyamán tárgyalt Boris Tadić államfővel, a DP elnökével – egyértelművé tette, hogy a VMSZ nem farol ki a demokratákkal tett közös javaslat mögül, és nem foglalkozik annak módosításával sem.

A választási rendszerrel kapcsolatos nézeteltéréseiket a pártok elvi kérdésként igyekeznek feltüntetni, ám most is, mint általában, elsősorban politikai érdekek húzódnak meg a háttérben. A DP-nek, mint a tartomány második legerősebb pártjának ugyanis tökéletesen megfelel a kombinált választási rendszer, melyet még ki is bővítenének a garantált helyek intézményével. Hiszen a többségi szisztémában nagyon ritka, hogy már az első körben abszolút többséget szerez egy-egy jelölt, a második körben pedig általában a két legerősebb párt jelöltje marad versenyben – tehát az SZRP és a DP jelöltje -, a győzelmet pedig az szerzi meg, aki az első körben kiesett pártok jelöltjeinek szavazóit maga mögé tudja állítani, és nyilvánvaló, hogy a demokraták ebben a helyzetben nagyobb tartalékokkal rendelkeznek, mint a radikálisok. A 12 kisebbségi garantált helyet is a radikálisoknak, mint egyénileg a legerősebb pártnak kedvező részarányos rendszerből vonnák el a DP elképzelése szerint, ami tovább erősítené a demokraták jövőbeni kormányalakítási esélyeit, hiszen biztosra vehető, hogy a kisebbségi helyekre kerülő képviselők a demokratikus blokk irányába húznának. A többségi rendszert pedig azért szeretné eltörölni a DP és a VMSZ kivételével minden releváns párt, mert vagy esélyük sincs bekerülni a második körbe (VSZL, SZDP, G17 Plusz), vagy nem rendelkeznek kellő tartalékszavazattal (SZRP).

De hol itt a VMSZ érdeke? – kérdezhetnénk. Nos, a szóban forgó javaslat szerint az egyes kisebbségekhez tartozó személyek, akik föliratkoznak a kisebbségi választói névjegyzékek egyikére, a többségi és részarányos rendszerben való szavazás mellett saját nemzetiségi jelöltjeikre is leadhatnák voksukat egy harmadik szavazólapon. A magyarok esetében ezen a szavazólapon három egyéni jelölt nevét kellene bekarikázni, és az a három jelölt jutna képviselői helyhez, aki a legtöbb szavazatot kapta. Jelölt pedig lehetne bárki, aki – a magyarokról beszélek! – 300 hitelesített, a névjegyzéken szereplő polgár támogatói aláírásával rendelkezik. Mármost szinte biztos, hogy mind a négy párt képes lenne három-három személyt jelöltté tenni, lévén azonban a VMSZ kimagaslóan a legerősebb párt közöttük, nagy a valószínűsége annak, hogy mind a három legtöbb szavazatot kapó személy ebből a pártból, vagy e párt holdudvarából kerülne ki. A részarányos rendszerben a kisebbségi pártoknak – akárcsak a köztársasági választás esetében – nem kell elérniük az 5 százalékos választási küszöböt, tehát a VMSZ itt is biztos mandátumokra számíthat, akár egyedül, akár négypárti koalícióban indul. A többi magyar párt pedig azért nem támadja hevesebben a javasolt megoldást, mert az előirányozza a magyar választói névjegyzék megalkotását, ami pedig esetleg alapja lehetne a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztásának.

Lapzártakor úgy lehetett tudni, hogy Kostreš a jövő héten mégis kitűzi a tartományi parlamenti ülés időpontját, kompromisszum azonban még nem látszott körvonalazódni a liga és a DP között. Ha marad mindkét javaslat napirenden jelenlegi formájában, az komoly megrázkódtatásokat okozhat a tartományi hatalmi koalícióban. Bár oly sok találgatás hangzott már el az elmúlt két és fél évben a tartományi kormány bukásával kapcsolatban, hogy legjobb lesz, ha csak annyiban maradunk: érdekes képviselőházi ülés ígérkezik.

(Magyar Szó)