Címkék: Emberi és Kisebbségi Jogi Szolgálat

Miért alkalmaznánk rasszista módszert?

Interjú Petar Lađevićtyel, a kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Szolgálatának vezetőjével

A kormány Emberi és Kisebbségi Jogi Szolgálata mintegy két hónappal ezelőtt fejezte be a kisebbségi nemzeti tanácsok megválasztásáról és hatásköreiről szóló törvény tervezetének munkaverzióját, és megküldte azt az érintett nemzeti tanácsok képviselőinek. A nemzeti tanácsok és különösen a vajdasági magyar pártok, civil szervezetek részéről azonnal olyan megjegyzések érkeztek, hogy a tervezet rossz, mert csak közvetett, nem (annyira) demokratikus választásról rendelkezik, mert a definiált hatáskörök nem kielégítőek és mert nem irányoz elő financiális garanciákat a nemzeti tanácsok számára. Petar Lađević, a kisebbségi szolgálat igazgatója a vele készült beszélgetést azzal kezdte, hogy szakszolgálata eltökélt abban, hogy a munkát, amibe belekezdett, mielőbb véghez is viszi.

– A létező nemzeti tanácsok megválasztására és bejegyzésére még az Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztérium mandátuma alatt került sor, méghozzá egy utasítás, nem pedig egy, a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló törvény alapján. Az államközösség felbomlásával a minisztérium is megszűnt, és megalakult helyette a kormány kisebbségi szakszolgálata. Az Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztérium több mint négy éves létezése alatt nem született meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény, és emlékeim szerint soha senki sem tette fel a kérdést, hogy vajon miért nem.

– Vajon miért nem?

– Azért, mert a nemzeti tanácsok képviselőinek teljesen megfelelt, hogy csak egy utasítás létezzen a nemzeti tanácsok megválasztására vonatkozóan, és ezért nem vetették föl a törvény meghozatalának kérdését. Persze, ez csak az én föltételezésem. A kérdést inkább nekik kellene feltenni.

– Tudtommal a nemzeti tanácsok által támogatott szakértői csoport még 2005 elején átadta a minisztériumnak a törvénytervezet általuk javasolt negyedik munkaverzióját.

– De miért csak 2005-ben kezdték szorgalmazni a törvény meghozatalát? 2002 és 2005 között eltelt némi idő… Én azt vallom, hogy a nemzeti tanácsok megválasztását törvényes alapokra kell helyezni, mert a törvényes megoldás mindig jobb az improvizált megoldásoknál, amelyek nem ágyazódnak bele teljesen a jogrendszerbe. A munkaverziónk elkészítésénél is azt tartottuk szem előtt, hogy a törvénynek az alkotmányon kell majd alapulnia és illeszkednie kell a már létező, a kisebbségi kérdéseket szabályozó törvényekhez. Fontosnak tartom kiemelni, hogy olyan formulációkat alkalmaztunk, amelyek rövidek, és kevéssé leíróak. Ezzel is az volt a célunk, hogy minél több, különösen a nemzeti tanácsok hatásköreinek konkretizálására vonatkozó megjegyzést beépíthessünk a végleges tervezetbe.

TÖRVÉNY- ÉS ALKOTMÁNYELLENES, RASSZISTA

– Az Önök által felkínált munkaverzió kizárólag közvetett választást irányoz elő. Miért ellenzi Ön a nemzeti tanácsok közvetlen megválasztását, mely külön kisebbségi választói névjegyzék alapján lenne lebonyolítható?

– Azért mert a közvetlen megválasztási mód törvényellenes. Az alkotmány és a választási törvény világosan kimondja, hogy a parlamenti választásra vonatkozó választói névjegyzék egységes.

– Igen, a parlamenti választásra vonatkozó…

– A külön választói névjegyzékek létrehozása egy sor kérdést vet fel. Először is, minden nemzetközi dokumentum úgy rendelkezik, hogy a nemzeti kisebbséghez való tartozás önkéntes elhatározáson alapszik.

– A kisebbségi választói névjegyzékekre is föliratkozhatnának önkéntesen az önmagukat az adott kisebbséghez tartozónak valló személyek.

– És mi van abban az esetben, ha egy adott kisebbség tagjainak kevesebb mint 50 százaléka regisztrálja magát

– Az ilyen kisebbségek esetében adott volna a közvetett választás lehetősége.

– De miért kellene egy mélyen rasszista módszert alkalmaznunk, a polgárokat nemzetiségi alapon felosztva, külön választói névjegyzékeken számon tartva, ráadásul úgy, hogy ezeken a névjegyzékeken esetleg ne is szerepeljen a kisebbséghez tartozó személyek többsége?

– Mégis, vannak demokratikus berendezkedésű államok, amelyekben léteznek külön választói névjegyzékek.

– Ilyen választói névjegyzékek mindössze három országban léteznek, de ezekben is csak a helyi szintű választásokon alkalmazzák őket. Ezek Magyarország, Szlovénia és Észtország. Mindhárom országban ezeket a névjegyzékeket a rendőrség hozta létre, mégpedig úgy, hogy a személyes dokumentumok kiadásakor bediktált nemzeti hovatartozási adatokat egyszerűen kiragadták a meglévő adatbázisból. Szem előtt kell tartani, hogy mindhárom esetben csak kis lélekszámú kisebbségekről van szó: Szlovéniában csak az olaszok és a magyarok kisebbségi státusát ismerik el (a szerbek, horvátok, bosnyákok Szlovéniában nem számítanak kisebbségeknek, még ha többen is vannak, mint a magyarok és az olaszok). Magyarországon csak lokális szinten alkalmazzák ezeket a névjegyzékeket, ugyanakkor a mai napig nincs megoldva a kisebbségek képviselete a parlamentben, bár ezt a magyar alkotmány is garantálja. Észtországban pedig a rendőrség bonyolítja le a választásokat. El tudja képzelni, hogy mondjuk Vajdaságban a rendőrség bonyolítson le ilyesmit? Összegezve: úgy gondolom, hogy minden külön választói névjegyzék problematikus, mert különbséget tesz a polgárok között.

MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN(?) DEMOKRATIKUSSÁG

– A közvetett választás demokratikusságát viszont több ponton is meg lehet kérdőjelezni.

– Nem lehet megkérdőjelezni a demokratikusságát.

– Egy példa: az Önök verziója szerint a nemzeti tanácsok tagjait az ún. választók – akiket korábban elektoroknak neveztünk – választanák meg. Ezek a választók pedig többek között olyan személyek is lehetnének, akik nemzeti kisebbségi pártok listáján jutottak be a szerbiai parlamentbe. Mitől lenne nagyobb legitimitása egy kisebbségi párthoz tartozó személynek, mint egy nem nemzeti előjelű párt képviselőjének, aki kisebbséginek vallja magát? Miért lehet választó az egyik, és miért nem a másik? – különösen akkor, ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a legutóbbi parlamenti választáson a kisebbségek tömegesen szavaztak a polgári pártokra.

– Nos, ezzel kapcsolatban még egyet is tudnék érteni Önnel. Ez egy olyan megjegyzés, amelynek van létjogosultsága. De hangsúlyozni szeretném, hogy az elkészült szöveg csak egy tervezet, és nem tekintem szentírásnak.

– Egy másik példa: ha egyes köztársasági képviselők automatikusan elektorokká válhatnak, miért nem vonatkozhat ugyanez a tartományi parlament egyes képviselőire is? A munkaverzió meg sem említi ezt a lehetőséget.

– Elismerem, ez is egy nagyon komoly észrevétel.

– Elektorokat állíthatnának kisebbségi civil szervezetek is. Hogyan állapítható meg, hogy egy civil szervezet kisebbségi?

– A regisztráció alapján. A szervezet statútumában írja, hogy az adott szervezet mivel foglalkozik, és ez alapján megállapítható, hogy az adott szervezet rendelkezik-e olyan elemekkel, amelyek kisebbségi civil szervezetté minősítik.

ÉRTÉKES ÉS ÉRTÉKTELEN KISEBBSÉGEK

– A Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség egy olyan határozatmódosítási javaslatot dolgozott ki, melynek alapján a tartományi parlamentben 12 garantált hely járna a kisebbségeknek. A 12 helyre olyan képviselők kerülnének, akiket kisebbségi választói névjegyzékek alapján választanának meg. Amennyiben a javaslat a Vajdasági Képviselőházban zöld fényt kapna, a külön névjegyzékeket a nemzeti tanácsok állítanák össze. Ha pedig létrejönnek a névjegyzékek, miért ne lehetne ezek alapján megtartani a nemzeti tanácsi választásokat is?

– Nem tudok olyan megoldásban gondolkodni, ami sérti az alkotmányt. És nem szeretném hinni, hogy bárki ebben az országban olyasmit javasol, amiről tudja, hogy alkotmányellenes.

– A DP az egyik javaslattevő, és a DP mégiscsak a második legnagyobb párt az országban.

– A DP egy része a javaslattevő. Még mindig nem hallottam, hogy bárki is megnyilatkozott volna e párt nagyobb autoritással bíró személyei közül. Ha megtörténne, hogy alkotmányszegéssel és a pozitív előírások megszegésével mégis megszületne ez a határozat, a szerbiai kisebbségek egyenlőtlen helyzetbe kerülnének. Mert a javaslat alapján például a bolgár, a vlah vagy a bosnyák kisebbségeknek nem lehetne képviselőjük a tartományi parlamentben, mert számuk Vajdaságban nem éri el a minimálisként előlátott 10 ezer főt. Mégis, milyen elvek alapján határozták meg ezt így?

– Nyilván valahol meg kellett húzni a határt…

Tehát a javaslattevő kész arra, hogy kijelentse: ezek érnek valamit, emezek meg nem, csak azért, mert kevesen vannak. Van itt még egy probléma: a nemzeti kisebbségek védelméről és szabadságjogairól szóló törvény szerint a nemzeti tanácsok a művelődéssel, az oktatással, a nyelvhasználattal és a tájékoztatással foglalkozhatnak. Nem tudom, hol van az előírva, hogy megbízatást kaphatnak választói névjegyzékek összeállítására. Félreértés ne essék: nem ellenzem, hogy a kisebbségek képviselve legyenek a tartományi parlamentben, de ezt alkotmányos és törvényes módon kell megoldani, és biztos vagyok benne, hogy léteznek ilyen megoldások.

Projektfinanszírozás

– A tervezetben nem találtam konkrét garanciákat a nemzeti tanácsok pénzelésére vonatkozóan.

– Garanciák csak az alapfinanszírozást illetően léteznek, minden további finanszírozás projektumok alapján történik. Ennek az az oka, hogy a nemzeti tanácsok nem egyetlen minisztériumon vagy intézményen keresztül valósítják meg a jogaikat, hanem egy sor intézményen keresztül. A működésükhöz szükséges összegen túl egyéb pénzeszközökre pályázatok útján tudnak szert tenni, bár azt elismerem, hogy pontosítani kell majd a törvényben, mit is jelent tulajdonképpen ez a projektfinanszírozási mód.

Legitimebb a közvetlen választás eredménye

– A közvetlen vagy közvetett választások dilemmája nem igazságosság kérdése, de még csak nem is kizárólag alkotmányossági, törvényi kérdés: ez egy, a kisebbségi közösségen belül megválaszolandó kérdés. Mert mindig léteznek olyanok egy-egy kisebbségi közösségen belül, akik úgy vélik, hogy lehetséges megtartani a közvetlen választásokat. Páll és Ágoston urak folyamatosan azt ismételgették, hogy a Magyar Nemzeti Tanács nem legitim, mert elektorok útján választották meg.

– Ma azonban konszenzus van a vajdasági magyar pártok között a választási módot illetően.

– Igen, tudom, hogy ma mind azt szorgalmazzák, hogy közvetlen választás legyen. Ugyanakkor vannak kisebb lélekszámú közösségek, amelyek nem támogatják a közvetlen választást. Ma különböző nemzeti tanácsok képviselői szeretnék elérni, hogy mind a közvetett, mind a közvetlen választási mód bekerüljön a törvénybe. Mármost, ha így is lenne, vajon ki döntené el, hogy a választásokat közvetlenül vagy közvetetten tartanák-e meg egy-egy esetben? Tegyük fel, hogy egyes kisebbségek elektorok útján választanának nemzeti tanácsot, míg mások közvetlenül, névjegyzék alapján, ez utóbbiak nemzeti tanácsai valódi legitimitással rendelkeznének az előbbiekéihez képest. A legitimitásuk foka tehát különbözne.

(Magyar Szó)