Címkék: Józsa László

Mijük van magyar politikusainknak?

Vajdasági magyar vezető politikusok nyilatkoznak vagyoni helyzetükről

Míg Nyugaton a közszereplők havi bevételei és vagyonjogi helyzete korántsem számít titoknak, addig Szerbiában egyetlen törvény sem kötelezi az adófizető polgárok pénzéből élő politikusokat, hogy beszámoljanak a nyilvánosság előtt arról, mijük van. Ennek ellenére néhány vezető szerbiai politikus az elmúlt hetekben nagy médianyilvánosság közepette vagyonbevallást tett, míg mások az újságírók unszolására sem voltak erre hajlandóak. A vajdasági magyar politikusokat e tekintetben mindeddig megkímélte a média ettől az egyesek számára nagyon, mások számára kevésbé kínos témától. Mindeddig. A Családi Kör hat kérdést intézett a vezető vajdasági magyar politikusokhoz a vagyonjogi helyzetükkel kapcsolatban, és mindegyikük megígérte, hogy írásban elküldi válaszait. Túlnyomó többségük be is tartotta az ígéretét. A körkérdésünk a vajdasági magyar polgármesterekre, a Magyar Nemzeti Tanács vezető tisztségviselőire, a köztársasági parlamenti képviselőkre, a tartományi adminisztráció vezető tisztségviselőire (a titkárokra, a végrehajtó tanács és a képviselőház alelnökeire) párthovatartozásuktól függetlenül –, valamint a vajdasági magyar előjelű pártok vezetőire terjedt ki.

Kérdések, amelyekre választ vártunk:

1. Mennyi megtakarított pénze van összesen? (belföldi és külföldi folyószámlákon, betétkönyveken tartott pénz, értékpapírok)

2. Hol él és mekkora ingatlannal rendelkezik összesen? (termőföld, lakások, házak, ezek alapterülete, lokációja)

3. Mekkora a havi összbevétele és miből származik?

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak (gépjárművek, műtárgyak, állatállomány stb.)

5. Rendelkezik-e saját vállalkozással? Ha igen, milyen vállalkozásról van szó?

6. Van-e bármiféle cégben tulajdonrésze? Ha igen, mekkora?

7. Egyéb, szükségesnek ítélt megjegyzések: pl. hogyan és mikor tett szert a szóban forgó vagyontárgyaira, a megtakarított pénz örökség-e vagy más módon jutott hozzá stb.

Megjegyzés: Minden kérdés – kivéve a havi összbevételt érintő – a törvényes élettárs vagyonára is vonakozik, tehát kettejük összvagyonát érinti.

POLGÁRMESTEREK

Bábi Attila, Topolya község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 10.000 euróm van betétkönyvön.

2. Édesanyámmal élek 150 négyzetméteres családi házban, melynek egynegyed része saját tulajdonom (apai örökség).

3. Havi összbevételem a 90.000 dináros polgármesteri fizetésem.

4. Nincs.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Juhász Attila, Zenta község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Megközelítőleg 15.000 euró megtakarítása van a családomnak.

2. Most építjük a családi házunkat, amely egyszer talán 150 négyzetméteres lesz. Tizenkét évi polgármesterségem kezdetétől mind a mai napig albérletben élünk.

3. Minden bevételem a fizetésem, amely akkora, amekkorát a törvény engedélyez.

4. Egy tízéves Fiat Brava típusú autóval rendelkezünk.

5. Nincs vállalkozásom, sehol, semmilyen.

6. Nincs.

7. Nagyon morbid a számomra, hogy a vajdasági magyar politikusra is a korrupt, haszonleső, félhülye pénzsóvár, spanyol szappanoperás sztereotípiát akarjuk már megint ráragasztani. Lehet, hogy a köztisztviselői fizetés nagyobb, mint a szerbiai átlag, de nem az a nagy, hanem az átlag az alacsony. Akik ezt a nagy fizetést kapják, azok jórészt nem magyarok…

*****

Körmöci Károly, Magyarkanizsa község elnöke (Demokrata Párt):

1. 15.000 euró megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy 100 négyzetméteres házam Magyarkanizsán; 2 hektár termőföldem van.

3. Havi személyi jövedelmem 80 ezer dinár, illetve 400 euró bérleti díj havonta.

4. Van egy Dacia Logan típusú személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A föld örökség, a pénz megtakarítás; élettársam nincs.

*****

Szűgyi István, Kishegyes község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Egy 86 négyzetméteres, még nem teljesen befejezett házzal rendelkezünk, melyet 1987-ben építettünk önerőből és kölcsönből; a lokációja: Kishegyes, Fehér Ferenc utca 17a.

3. A havi bevételem a fizetésem, ennek februári összege 77.177,88 dinár volt; 29 szolgálati évem van.

4. Egy 10 éves Renault Megan gépkocsim van.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A feleségem tanítónő, egyetemi végzettséggel és 23 szolgálati évvel 35.349,78 dinárt keres. Egy Újvidéken tanuló egyetemista lányunk van és egy középiskolás fiunk.

*****

Ürményi Ferenc, Ada község elnöke:

1. Sajnos nincs megtakarított pénzem sem belföldi, sem külföldi pénzintézetekben, és soha nem is volt.

2. Adán élek a József Attila u. 51/a szám alatti, 105 négyzetméter lakóterületű családi házban, melyhez 80 négyzetméteres, üzlethelyiségnek kialakított (sajnos több éve kiadatlan) pince is tartozik. A ház fele részben a feleségemé, fele részben az enyém. A portát, melyre építettünk, édesanyám, Gulyás Margit ruházta rám, mint örökséget. A családi ház építésénél a saját és a feleségem családja segített.

3. Fizetésem háromhavi átlaga (januártól márciusig) 73.002 dinár (a bizonylat mellékelve – a szerk. megj.); munkaviszonyon kívül bejelentett, adó alá eső jövedelmem évi szinten 36.145 dinár; feleségem tanítónő, jelenleg kb. 25.000 dinár a havi jövedelme.

4. Van egy hároméves Ford Fiesta típusú személygépkocsim, melyet a Vajdasági Bankkal kötött 5 éves hitelszerződés alapján vásároltam.

5. 1986 óta családi vállalkozóként alapítója vagyok a Hubertus vállalkozásnak, természetesen minden ügyviteli jogom a mandátum idején át van ruházva a céget vezető ügyviteli szervekre. Nem rendelkezem aláírási joggal. Nem valósítok meg bérletet, mivel a vállalat bevételei a kölcsönök visszatérítésére és a vállalat bővítésére szolgálnak. A cég ingatlanjai családom tulajdonát képezik. Ezek: egy panzió a hozzá tartozó házi konyhával és egy, a vadászturizmust szolgáló lőtér. A cégnek egy 13 éves Mitsubishi Pajero járműve van, mely az alaptevékenységet szolgálja.

6. Az adai ATTC Plava tačka cégben 5 százalékos tulajdonrésszel rendelkezem, melynek teljes tulajdonosi tőkéje 7 millió 517.000 dinár.

7. Négy gyermekem van, közülük egy 2007 szeptemberétől öneltartó. Családunk vagyonát munkával és részben örökléssel teremtettük meg.

Véleményem szerint, aki nem tud saját családjának szolid megélhetést biztosítani, az nem tud tenni a közösségért sem, nem képes azt gyarapítani és sikerrel vezetni. Csakis biztos anyagi háttérrel, szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező, sikeres emberek tudják szavatolni a közösség fejlődését. Magamról még annyit, hogy községi elnökké választásom előtt a Banca Intesa óbecsei kirendeltségének igazgatója voltam.

A pénzintézettel kötött szerződésem értelmében községi elnöki tisztségem megszűnése esetén ebben a bankban folytatódik a munkaviszonyom. Ezzel is szeretném jelezni, hogy nem az anyagiak vagy a munkanélkülivé válástól való félelem ösztönöz a közfunkció végzésére, ellenkezőleg: szakértelmemet és tapasztalatomat a község szolgálatába állítom a célból, hogy saját gyermekeimet és a többi fiatalt szülőföldjükön tudjuk tartani, hogy megalapozzuk a község fenntartható fejlesztését és biztos jövőjét.

*****

Kucsera Gézának, Szabadka polgármesterének, a VMSZ tagjának a válasza lapzártáig nem érkezett meg szerkesztőségünkbe.

AZ MNT VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI ÉS KÖZTÁRSASÁGI PARLAMENTI KÉPVISELŐK

Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 17.000 euró megtakarításunk van.

2. Szabadkán élünk egy összesen 205,69 négyzetméter területű lakásban, amely formailag a feleségem tulajdonában van – ténylegesen kettőnk közszerzeménye. Bátyámmal fele-fele arányban vagyunk tulajdonosai egy családi háznak és kb. 900 négyszögölnyi beltelki gyümölcsösnek Bácsfeketehegyen.

3. Az ügyvédi hivatásomból származó évi jövedelmem a 2007. év első 11 hónapjában bruttó 1 millió 439.174 dinár; az MNT elnöki tiszteletdíjam és 2 igazgatóbizottsági tiszteletdíjam összességében havi 120.000 dinár.

4. Egy Hyundai Atos és egy Yugo személygépkocsival rendelkezem.

5. Van egy ügyvédi irodám.

6. Nincs.

7. A bácsfeketehegyi ingatlan örökség, a szabadkai lakást társadalmi tulajdonból vásároltuk meg.

*****

Kovács Elvira köztársasági parlamenti képviselő (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Kb. 5500 euró megtakarításom van.

2. Nem rendelkezem ingatlannal.

3. Kb. 1000 euró a fizetésem.

4. Nem rendelkezem értékesebb ingóságokkal.

5. Nincs saját vállalkozásom.

6. Nincs tulajdonrészem semmilyen cégben.

7. A megtakarított pénzemet megkerestem.

*****

Pásztor Bálint köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 3600 euró megtakarításom van, belföldi számlán.

2. Albérletben élek, semmilyen ingatlannal nem rendelkezem.

3. 85.000 dinár a köztársasági képviselői fizetés, ezen felül még 30.000 dinár képviselői átalányt kapok.

4. 1999-ben gyártott Fiat Punto személygépkocsival rendelkezem.

5. 2002-ben alapított Pannon Invest Consortium Kft. Gazdasági tanácsadó cég.

6. Lásd az 5. választ.

*****

Tóth Tamás köztársasági parlamenti képviselő (Demokrata Párt):

1. 450.000 dinár készpénzzel, megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy kétszobás lakásom és egy 100 négyzetméter alapterületű kertes házam.

3. 80.000 dinár a havi képviselői fizetésem, valamint 25.000 dinár a képviselői átalány.

4. Az édesanyám tulajdonát képező Volkswagen Passat típusú személygépkocsit használom.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A fent említett vagyonnal már képviselővé válásom előtt rendelkeztem, azóta az nem gyarapodott. Hivatásos politikai pályafutásom előtt egy helyi magánvállalat marketingigazgatója voltam 5 éven keresztül.

*****

Varga László köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács jegyzője (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Palicson élek a szüleim családi házában; tulajdonomat egy befejezés előtt álló palicsi családi ház képezi.

3. Havi bevételem 115.000 dinár (havi 105.000 dinár parlamenti képviselői illetmény és havi 10 000 dinár jegyzői tiszteletdíj a Magyar Nemzeti Tanácsban).

4. 1998-as évjáratú Ford Fiesta személygépkocsi.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A befejezés előtt álló családi házamat másfél évvel ezelőtt vásároltam nagyszülői örökségből, félkész állapotban. Az addigi megtakarított pénzemet, továbbá azóta valamennyi bevételemet a ház építésére fordítom.

*****

Kismarton Ottóval, köztársasági parlamenti képviselővel, a Szerb Radikális Párt tagjával lapzártánkig nem sikerült kapcsolatba lépnünk.

A TARTOMÁNYI ADMINISZTRÁCIÓ VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI

Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Külföldön nincs folyószámlám, megtakarított pénzemet nem folyószámlán vagy betétkönyvön, hanem a „szalmazsákban” őrzöm.

2. Családommal Topolyán élünk az anyósom tulajdonát képező családi házban. Újvidéken van egy 51 négyzetméteres berendezetlen lakásom, melyet hosszú lejáratú kölcsönre vásároltam 2001-ben, a törlesztőrészlet havonta 214 euró. A feleségemnek 7 hold termőföldje van.

3. Havi átlagbevételem a 2007-es évben a tartományi adminisztrációban, a képviselői jutalékkal együtt, 120.393,25 dinár volt. Önkormányzati képviselőként egész évre 32.700 dináros juttatásban részesültem. A topolyai Egészségház igazgatóbizottságának elnökeként 2007-ben összesen 30.000 dinárt nem meghaladó összeget kaptam.

4. Egy 2003-as gyártmányú Peugeot 307 SVHDI típusú személygépkocsival rendelkezem, melyet kölcsönre vásároltam; a havi törlesztőrészlet 323 euró, még négy részletet kell törlesztenem. Van két arany retriever kutyám, Dollár és Dzsóker, egy macskám, Tamás, valamint egy ékszerteknősöm, Flórika.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Dr. Gyarmati Zoltán tartományi környezetvédelmi titkár (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 15.000 euró és 400.000 dinár megtakarított pénzem van.

2. Ingatlanjaim:

– egy 82,24 négyzetméteres lakás Nagybecskereken (J. Trajković u. 5/2)

– egy 120 négyzetméteres ház fele Nagybecskereken (Novosadska 116.)

– egy 913 négyzetméteres víkendtelek (Kozjak – Perlez)

– egy 150 négyzetméteres ház Nagybecskereken (Ivo Lola Ribar u. 56.).

3. Havi összbevételem 110.000 dinár és a fizetésemből származik. Feleségem nyugdíja 12 ezer dinár.

4. Van egy 1998-as évjáratú Nissan Micra személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Ingatlanjaim, gépjárművem és megtakarított pénzem már 2004. október 30-a előtt is a tulajdonomat képezték.

*****

Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 4000 euró megtakarításunk van.

2. Ingatlanjaink:

– családi ház Palicson (148 négyzetméter, 900 négyzetméter építési telken, a tulajdonszerzés éve: 2003)

– lakás Budapesten a XVIII. kerületben (a tulajdonszerzés éve: 1994)

– tanya Szabadka környékén (egyharmadnyi tulajdonrész) 1 hektár földdel (tulajdonszerzés éve: 2008).

3. A havi összbevételem kb. 2000 euró:

– fizetés a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnökeként

– képviselői pótlék a Vajdasági Képviselőház tagjaként

– egyetemi oktatói (docensi) fizetés és tiszteletdíjak a kamenicai FABUS Menedzserképző Karon, valamint az Újvidéki Jogi Üzleti Tanulmányok egyetemi karán

– lakásbérleti díj, szerzői tiszteletdíjak, valamint az államvizsga-bizottság elnökeként megkeresett tiszteletdíjak.

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak:

– Ford Mondeo típusú személygépkocsi (2.0 TDCI, gyártási év 2003, vásárlás éve 2006)

– különböző kortárs vajdasági festők festményei, grafikái (Korhecz Papp Zsuzsanna, Miroslav Jovičić, id. Korhecz Tamás, M. Uzelac stb.)

5. Nem és nem is volt.

6. Nincs és nem is volt.

7. Vagyoni állapotom szempontjából fontos adat, hogy van kb. 22.000 euró lakáshitelből eredő adósságom, továbbá szeretnék arra is rámutatni, hogy vagyonomat elsősorban saját és feleségem folyamatosan adózott jövedelméből szereztem, de kisebb részben a vagyon szüleim ajándékát képezi. Tizenkét esztendeje élek törvényes házasságban feleségemmel, aki fogorvos, családom pedig több generációra visszamenőleg polgári és nagypolgári származású. Egyébiránt meggyőződésem, hogy sem a szegénység, sem a gazdagság nem erény önmagában, legfeljebb az egyik vagy a másik állapot okozója árul el sokat az egyénről.

*****

Dr. Lódi Gábor, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Demokrata Párt):

1. A megtakarított pénzünk összesen 18.000 euró.

2. Van egy 50 négyzetméteres újvidéki lakásunk, egy 300 négyzetméteres családi házunk Kleken és egy 150 négyzetméteres házunk Magyarittabén.

3. A havi összbevételem 120.000 dinár, amit a tartományi adminisztrációban keresek meg.

4. Van egy 2005-ös évjáratú Chevrolet személygépkocsink.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkártól, a VMSZ politikusától lapzártánkig nem érkezett válasz.

PÁRTVEZETŐK

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, tartományi privatizációs titkár:

1. Nem bankban, szalmazsákban tartom a megtakarított pénzem.

2. Van egy 62 négyzetméteres lakásom Szabadkán és egy tanyám Hajdújáráson (egy hold föld nagyságú).

3. A havi bevételem a 120.000 dináros fizetésem a tartományi adminisztrációban. Tagja vagyok a Tartományi Fejlesztési Alap és a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának, de egyik helyen sem jár juttatás.

4. Nincs autóm, 5 versenylovam van, melyek összértéke 15–20 ezer euró.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Évekre visszamenőleg rendszeresen vagyonbevallást teszek.

*****

Dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke:

1. Nem szoktam számolni. Szalmazsákban tartom. Közismert, hogy éjjel pincémben zugtevékenységgel foglalkozok: nyomom az eurót. Minden papírom értékes.

2. A Marson (vagy Szerbia nem ott van?): 1 millió hektár föld, külön kastély is a gravitációs erő semlegesítésére.

3. Több millió tonna arany, ékszer. Beszerzés módja: zsarolás, lopás, csalás, adóbehajtás.

4. Aranyozott pulikutyák, ezüst birkák, kecskék, tyúkok, gyémántlibák.

5. Csak saját vállalkozásaim vannak.

6. Minden cégben tulajdonos vagyok! Nagy!

7. A szóban forgókat és a többit is kizárólag tisztességtelen módon szereztem.

*****

Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke:

1. Mivel a Magyar Polgári Szövetség tevékenységét a tagság és nagyrészt jómagam pénzelem, a megtakarított pénzem is megérezte a választási kampány beindulását. Úgy vélem, nem lenne bölcs dolog számszerűsítve ország-világ elé tárni azt, hogy mekkora tartalékokkal rendelkezik egy család. Azt viszont közölhetem, hogy ez az összeg akkora, amennyi egy mai stabil polgári családban teljességgel normálisnak számít. Se sok, se kevés.

Értékpapírokkal nem rendelkezem.

2. Családomnak három zentai háza van. Mivel tősgyökeres Tisza-parti famíliából származom, ebből kettő nagyjából 100 négyzetméteres kategóriába eső épület, a hozzájuk tartozó, nem túlságosan nagy udvarral, már ősi vagyonnak számít. A harmadik ház a városközpont talán legkisebb, 60 négyzetméteres háza, amelyet sok évvel ezelőtt vásároltam családi okokból. Egy hold földdel rendelkezem a Tisza bánáti oldalán elterülő, ám Zenta területének számító Bátkán.

3. A család havi bevétele több tételből tevődik össze. A jelen pillanatban a bevételi források átalakulásának időszakát éljük, így egy rövid időre a tartalékokat is meg kell dézsmálni. A zentai önkormányzat 1000 dinárt fizet minden hónapban mint a zentai községi képviselő-testület második legerősebb frakciója vezetőjének. Egykori programozói munkámból is csurran-csöppen valami aprópénz.

4. Rendelkezem egy autóval, amely nagyjából 4000 eurót érhet.

5. Egy kereskedelmi vállalatnak vagyok a résztulajdonosa és irányítója, amely a jelen pillanatban alvó állapotban van, egyrészt azért, mert túlságosan sok időt fordítok a közösségi munkára, másrészt pedig a közös vállalkozásból való kilépést vagy annak felszámolását tervezem.

6. Semmilyen más cégben nincsen tulajdonrészem.

7. Talán furcsán hangzik, de a családi bevételek nem kis részét a jól átgondolt és szerény költekezés teszi ki. Nem szégyelljük megvenni a bálás ruhát, a használt televíziót, a használt autót. Nem dohányzunk. Nem vásárolunk Coca-Colát, meg mindenféle italokat garmadával, és nem hiszünk a reklámoknak. Egyszer talán mindenkinek ki kellene számítania, hogy havonta hány órát gürcöl azért, hogy megvásárolhasson egy rakás haszontalanságot, amelyek sok esetben még az egészségére is károsak. Abból a suttogó propagandából, miszerint balatoni villám lenne, ménesem, vaskos bankszámláim külföldön és egyebek, sajnos egyetlen szó sem igaz. Nem titok, hogy a privatizációs részvények eladása is hozott némi jövedelmet a konyhára. Egyszerűen szerencsém volt, mert hozzátartozóm olyan helyen dolgozott, amely a tönkremenés széléről visszakerült a gazdasági vérkeringésbe – amiben már alig hittünk. Természetesen a vagyonom nagyobbrészt a munkám eredménye.

*****

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki első megkeresésünkkor még nyitottnak mutatkozott arra, hogy válaszoljon a vagyonával kapcsolatos kérdésekre, végül mégsem küldte el nyilatkozatát. Legutóbbi telefonos érdeklődésünkre csak annyit válaszolt, hogy ő nem foglalkozik ilyesmivel.

(Családi Kör)

Játszd tovább, Leslie

Emlékszik még valaki az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács ra? Így hívták azt a kirakatintézményt, amelyet a Milošević-diktatúra utolsó előtti évében, nem sokkal a bombázások után hoztak létre. A mai nemzeti tanács sem lehet túlságosan büszke ripsz-ropsz összetákolt elődjére, hiszen az MNT hivatalos honlapján az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács-link egy internetszolgáltató oldalára irányítja át a kedves érdeklődőt, az IMNT-ről egy fia információt nem találni. Pedig 1999 augusztusában mérföldkőről, jelentős pillanatról, az ország demokratizálódásához való hozzájárulásról beszéltek a testületbe önmagukat akkreditáló VMSZ-es, VMDK-s és VMPM-es pártpolitikusok, valamint a nekik asszisztáló közéleti személyiségek, egyházi vezetők, intézményfők. Aztán csakhamar belátták az IMNT országdemokratizálási potenciáljában mélyen hívő személyek is azt, amit mindenki más világosan látott már akkor – rajtuk kívül: hogy az országot – Milošević diktatúráját – nem lehet demokratizálni intézményes lépésekkel, még választással sem, amit ne támogatna meg egy össznépi forradalom.

2000. október 5-e után az IMNT – immáron a VMDK részvétele nélkül – újjáalakult, és még két évig, a szövetségi kisebbségi törvény meghozataláig elegzisztálgatott, mint egyfajta elhúzódó mandátumú „alkotmányozó nemzetgyűlés”, melyben nem volt meg az erő és/vagy az akarat, hogy kiemelt célkitűzését, jelesül a VM választói névjegyzék összeállítását megvalósítsa. Az nem lenne igazán meggyőző érv, hogy szerbiai kormánykörök gördítettek akadályokat a névjegyzék összeállítása elé, hiszen 2001-től Kasza József, a VMSZ elnöke, az IMNT első elnöke immáron szerbiai kormányfő-helyettesként jelentős befolyással bírt, sürgethette volna a valódi nemzeti tanács közvetlen megválasztásához szükséges névjegyzék összeállításának jóváhagyását, ha másért nem is, hát azért, mert pártja ’99-ben egyértelműen a választói névjegyzék alapján történő, közvetlen MNT-választás mellett tört lándzsát.

2002 őszén aztán létrejött a Magyar Nemzeti Tanács a sokat vitatott közvetett választással, vagyis elektorok útján. Újabb négy év telt el azóta, de semmiféle előrelépés nem volt a névjegyzék összeállításának ügyében. Mindig lehet persze nehézségekre hivatkozni, hogy a névjegyzék összeállítása miért nem történt meg – vagy legalább is miért nem kezdődött meg – mind a mai napig. Például hogy a 2002-es népszámlálási adatok alapján nem lehetett megoldani, mert az csak statisztikai adatokat tartalmaz, vagy hogy az általános névjegyzékből a sejthetően magyar nemzetiségűek kiválogatása problematikus lett volna (valóban az!), vagy hogy a kisebbségi törvény közvetett, elektorok útján történő választást lát elő egészen a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozataláig (megjegyzem, a VMSZ-közeli szakértők által megfogalmazott, 2002-ben meghozott kisebbségi törvény éppenséggel rendelkezhetne másként is, ha a szövegezői úgy akarták volna). A VMSZ-nek – vagy az MNT-nek, kinek hogy tetszik – nehéz lesz tisztáznia magát a vád alól, hogy szánt szándékkal odázta el 1999 óta a választói névjegyzék összeállítását. Ma már szinte nem is emlegeti senki, mintha teljesen magától értetődő lenne, hogy a következő MNT-választásnak is közvetett módon kell lebonyolódnia.

Tudomásom szerint másfél éve készen áll a nemzeti tanácsok megválasztási módjairól és hatásköreiről szóló törvénytervezet szövege, és arra vár, hogy a szerbiai kormány döntsön róla, majd pedig a parlament elé utalja elfogadásra. Sok ígéret hangzott már el – különösen Petar Lađević, a Köztársasági Nemzeti Kisebbségi Tanács titkára részéről –, hogy mikor kerülhet a szóban forgó törvénytervezet parlamenti procedúrába. Valamikor a múlt év végén, ez év elején februárra ígérte ezt a titkár, de ebből természetesen nem lett semmi. Most meg ugyanez a Lađević, immár a köztársasági emberi és kisebbségi jogok szolgálatának igazgatójaként egy szimpla átirattal meghosszabbította a szeptemberben újraválasztandó MNT mandátumát, mondván, az Államközösség felbomlását követően még nem zárult le az az eljárás, amelynek keretében „a régi állam szerveinek, szervezeteinek és a Szerb Köztársaság szolgálatainak feladatköréhez szükséges jogi előfeltételek megalkotása” történik. Hogy mit takar ez a nyakatekert mondat, nem teljesen világos, de talán azt, hogy a többször beígért törvény elfogadásáig hosszabbították csak meg a Józsa László vezette MNT jelenlegi összetételének megbízatását. Persze arról egyetlen szó – újabb, esetleg be nem váltandó ígéret – sincs, hogy mégis meddig tart ez az állapot. Józsa a hétvégén megtartott MNT-ülésen hangot is adott elégedetlenségének. Nem valószínű azonban, hogy könnyen menekülhet a népszerű összeesküvés-elmélet vádjától, miszerint a törvény elfektetése valójában az ő ötlete, mert ez is az ő érdekeit szolgálja. Nos, ismervén a törvénytervezet legutóbbi munkaverziójának szövegét, melyet nagy valószínűséggel, lényegi változtatások nélkül elfogad majd a parlament is, azt kell mondanom, az összeesküvés-elmélet iránt kételyeim támadnak.

A hatályos kisebbségi törvény nem szolgál a nemzeti tanácsok hatásköreinek részletes leírásával, és azzal sem, hogy mekkora rész illeti meg a tanácsokat a köztársasági, tartományi és önkormányzati költségvetésből. A nemzeti tanácsokról szóló törvény munkaverziója azonban mindkét témakört alaposan körüljárja.

A törvénytervezet munkaverziója alapján a hatásköröket illetően leszögezhető, hogy a nemzeti tanácsok szinte minden, az adott kisebbség írás- és nyelvhasználatát, oktatását, kulturális életét és tömegtájékoztatását érintő kérdésben hallathatnák majd a hangjukat, de szinte semmiben sem hozhatnak egyedül vagy végleges döntést. Legtöbbször majd csak „javaslatot tesznek”, „együttműködnek”, „figyelemmel kísérnek”, „kezdeményeznek”, „véleményeznek”, ritkábban „beleegyezésüket adják”, még ritkábban „határoznak meg”. Az állami döntéshozó szerv készségén múlik majd, hogy a nemzeti tanácsból érkező javaslatot, véleményezést figyelembe veszi-e, mert megteheti, hogy kikéri ugyan a tanács véleményét – erre a törvény fogja kötelezni több esetben is –, de végül ezzel teljesen ellentétes határozatot hoz.

Szuverén döntéshozó szerepük a nemzeti tanácsoknak tulajdonképpen csak a földrajzi nevek hagyományos írásmódjának meghatározásában lenne (ez már korábban megtörtént a magyar kisebbség esetében, tehát immáron javarészt tárgytalan), valamint az adott kisebbség számára különösen fontos oktatási és kulturális intézmények kijelölésében (nem világos azonban, milyen célzattal). Természetesen a jövőben is alapíthatnának a tanácsok saját intézményeket, akár egyetemet is, amelyek esetében mindenről maguk dönthetnének, de pénzükből arra, hogy ezeket a maguk alapította intézményeket fenntartsák, nem nagyon futná, így valószínűleg nem fognak széltében-hosszában intézményeket alapítgatni. A tanácsok számára az lesz, illetve marad a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a már létező, köztársasági, tartományi vagy önkormányzati tulajdonú intézmények alapítói jogait megszerezzék, mert ha ezt a jogot megszerzik, az adott intézmény működéséhez szükséges pénzt továbbra is a korábbi alapító fogja adni, viszont a döntési jogkörök átruházódnak a tanácsokra.

Az új törvénytervezet munkaverziója előirányozza azt is, hogy a köztársasági költségvetés 0,002 százalékát (?!), a tartományi és községi költségvetések 0,2 százalékát kell a nemzeti tanácsok működtetésére fordítani, ami azért számít újdonságnak, mert eddig nem volt megszabva, hogy mekkora állami támogatás fordítandó e célra. A köztársasági büdzséből származó pénz 25 százaléka egyenlő arányban oszlana meg a nemzeti tanácsok között, míg a maradék 75 százalékot a kisebbségi csoportok nagyságának arányában osztanák szét. A vajdasági költségvetésből elsősorban azok a kisebbségi tanácsok részesülhetnének, amelyek tartományi székhellyel rendelkeznek, az egyes helyi önkormányzatok pedig azokat a tanácsokat lennének kötelesek pénzelni, amelyekhez tartozó nemzeti kisebbségek aránya meghaladja a község összlakosságának a 10 százalékát. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a 2006-ra tervezett szerbiai költségvetés 450 milliárd dinár körül alakult, a vajdasági pedig 24 milliárdos volt, akkor a számítások szerint, ha érvényben lenne már a törvény, az idén 9 millió dinárt (?!) kapnának összesen Szerbiától a nemzeti tanácsok, míg a vajdasági székhelyűek ezen felül 48 millió dináron osztozhatnának. Ez az aránytalanság a gazdagabb köztársaság és a szegényebb tartomány vállalása között minden bizonnyal egy elírás következménye. (0,002 helyett 0,02 százalékról lehet valójában szó a köztársasági költségvetés esetében.) Hiszen az idei szerbiai költségvetésből is 63 milliót kaptak összesen a tanácsok, és nem valószínű, hogy a törvénytervezet kidolgozói ezt az összeget nagyságrendekkel alul kívánták licitálni. Magyarán: nyilvánvaló, hogy a köztársaság részéről nem 9, hanem 90 millió dinárról szól az elképzelés, csak a tervezet szövegébe hiba csúszott. Egy kis számolgatás után, aminek levezetésével most nem untatnám az olvasót, már csak azért sem, mert van benne néhány bizonytalansági tényező (pl. az albánok számaránya, a nemzeti tanács nélküli etnikumok helyzete, vagy az érintett községek, amelyeknek költségvetési mutatóit legfeljebb nagyságrendileg ismerem), tehát a számítások után kiderül, hogy pl. az MNT éves állami finanszírozása az 50 milliós összeghatár fölött alakulhatott volna az idén, és ez már egy elég szép summa.

A törvény meg nem hozatalát illető összeesküvés-elméletben tehát egyfelől azért nem hiszek, mert az új törvény szavatolta lagymatag ingerenciák miatt a VMSZ-en kívüli többi VM párt és „ellenzéki” civil szervezet továbbra se akarna részt venni az MNT-ben, ami lényegében megfelel a legnagyobb magyar pártnak, melynek jövőbeni, még erőteljesebb dominanciája biztosra vehető. Másfelől pedig az anyagiakról is pontosabb képe lehetne a törvény meghozatalát követően az MNT-nek, és az éves költségvetési tétel is valószínűleg lényegesen meghaladná a jelenlegi állami támogatás összegét.

Azt gondolom, a fenti két érv együtt többet nyom a latban, mint az az egy, hogy Józsáéknak igenis megfelelt a törvény meghozatalának elodázása, mert így abban reménykedhettek, hogy szeptemberben majd ismét a négy évvel ezelőtt alkalmazott elektori rendszer erősen vitatható megoldásait alkalmazhatják a választáskor, szemben az új törvényben megszabott, letisztultabb módozattal, melynek alternatívájaként immár megjelenik a közvetlen, névjegyzékes választás lehetősége is. Négy évvel ezelőtt ugyanis elektor az a magát magyarnak valló (akkor még) jugoszláv állampolgár lehetett, aki (1) össze tudta gyűjteni száz, választói joggal rendelkező nemzettársa támogató aláírását, vagy (2) magyar előjelű civil szervezet jelölte, vagy (3) bármilyen szinten (községitől a szövetségiig) választott képviselő volt. Mintegy 600 elektor jött össze az MNT megválasztására négy évvel ezelőtt, ezeknek alig több mint a felét támogatták aláírásokkal (ami 30-35 ezer aláírói támogatást jelentett), kb. 100 elektort jelöltek a civil szervezetek, a többiek pedig eleve rendelkeztek elektori joggal, mint képviselők. Az új törvény tervezete csak az első módozatot hagyná meg, ami jóval kisebb teret adna a képviselőkkel rendelkező pártoknak, és a sok esetben a pártok meghosszabbított karját képező civil szervezeteknek.

A VMSZ-nek, főként a legutóbbi köztársasági, tartományi és helyhatósági választások után már nem fűződik túlságosan nagy érdeke ahhoz, hogy választott képviselői automatikusan bekerüljenek az elektori közgyűlésbe, hiszen a számuk ’92 óta jócskán megcsappant. Viszont a párt, mint helyi szervezetekkel és tagsággal rendelkező jogi személy, sokkal könnyebben tud az elektorjelölő aláírásgyűjtő akcióban érvényesülni, mint sok-sok pártonkívüli egyén. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy akár 100 elektorral (tehát 10 ezer aláírással) meg lehet majd választani az új törvény alapján az MNT-t, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a VMSZ-nek – más pártok és a közvetett rendszerben részt venni nem kívánó civil szervezet konkurenciája nélkül – nevetségesen könnyű dolga lesz.

Tehát majd valamikor, talán még az ősszel, de inkább majd csak a télen vagy esetleg tavasszal (?) ismét lesz egy egypárti (ha addig a VMSZ-ben sikerül megőrizni a látszategységet), közvetett módon megválasztott nemzeti tanácsunk, mely továbbra sem hozhat önállóan, minimum a Köztársasági Nemzeti Kisebbségi Tanács jóváhagyása nélkül, a kisebbség oktatását, kultúráját és elektronikus médiáját érintő döntést, pénze azonban biztosítva lesz, és ez a lényeg. A névjegyzéket meg a közvetlen választást pedig igazán nem lesz illő fölemlegetni ilyen idilli állapotok közepette.

(Symposion-line)