Címkék: Pásztor István

Hitelesség

Útelágazáshoz érkezett a húszéves múlttal rendelkező vajdasági magyar pártpolitizálás. Hogy milyen jövő vár rá, az ebben a pillanatban kizárólag a Vajdasági Magyar Szövetség döntésén múlik, hiszen a magyar nemzeti előjelű pártok közül ma már csak ennek az egynek van mérvadó politikai súlya az országban. Hogy pontosan hány csapásirány létezik, hogy melyik út min keresztül és hová vezet, az egyelőre a szabadkai események ködében nehezen kivehető. Ezért érdemes egy rövid időre megállni, és az eddig megtett út alapján mérlegelni.

Ha visszatekintünk az elmúlt húsz esztendőre, egy dolgot tudunk teljes bizonyossággal kijelenteni: a vajdasági magyar pártpolitizálás akkor volt sikeres, akkor volt a legnagyobb a támogatottsága, amikor közösségi élményt tudott teremteni. Korántsem elsősorban a háromlépcsős autonómia hirdetése miatt kapott 130-140 ezer szavazatot a kilencvenes évek elején a történelmi VMDK, hanem azért, mert a magyarság biztos támpontot keresett a háborúba sodródó hazában, és ezt megtalálta az akkor még egységes és egyetlen nemzeti pártban. Ez a közösségi élmény elveszett, amint megkezdődött a klikkesedés és bomlásnak indult a VMDK. A 2000. évi rendszerváltó eufóriában a közösségi élmény áttevődött országos szintre, így a magyar politikum – azon belül is az akkor már egyértelműen legerősebb VMSZ – nem is tehetett volna mást, mint hogy minden szinten belesimul a DOS konglomerátumába. Miután a dolgok természetéből fakadóan a hatalomhoz jutott heterogén DOS csakhamar darabjaira hullott, jó alkalom kínálkozott arra, hogy a magyar pártok egymásra találásával és összefogásával ismét közösségi élmény teremtődjön, amely mozgósíthatja a passzivitásba vonult, teljesen kiábrándult magyarokat. Ez az egymásra találás és összefogás egészen 2007-ig váratott magára, ekkor azonban már késő volt.

A nem nemzeti előjelű pártok – közülük is elsősorban a Demokrata Párt – felismerték az idők szavát, megértették, hogy a klasszikus kisebbségi politizálásnak leáldozott a csillaga, és hogy a kisebbségieket is ugyanazzal lehet megfogni, mint a többségi polgárokat: jobb életet, könnyebb boldogulást ígérve nekik. (Hogy egy jagodinai Beethoven-rajongót parafrazeáljak: a perszonális autonómiát nem lehet a traktorba tölteni.) A DP keményen ráhajtott a nem elhanyagolható nagyságú magyar szavazóbázisra, és 2007 elején nemcsak az előző években szavazni sem járó magyarokat tudta aktivizálnia, hanem az egymással acsarkodó magyar pártok támogatottságának történelmi mélypontra süllyesztéséhez is jócskán hozzájárult.

A VM-pártok fiaskójából egyedül a VMSZ elnöke vonta le a megfelelő következtetést, és adta át a helyét Pásztor Istvánnak, míg a rivális magyar pártok elnökei megtartották örökösnek gondolt pozíciójukat. Pásztor már tavaszi, pártelnökké történő kinevezésekor meghirdette az „életszerű” kérdések politikáját, ezzel a demokraták által elfoglalt terep visszafoglalását tűzve ki (hallgatólagos) célul. Egyúttal viszont a magyar pártok összefogását is fontosnak tartván, a VMDP-vel és a VMDK-val szövetkezve, létrehozta a Magyar Koalíciót. A közösségi élmény azonban nem teljesedett ki. A 2008 januárjában megtartott államfőválasztás első fordulójában a Pásztorra leadott 93 039 szavazatnak nem volt tétje, csak szimbolikus jelentősége, amely inkább csak az új pártelnökbe vetett bizalmat jelezte, mintsem a mögötte álló hárompárti összefogás támogatottságát. Ezt a négy hónappal később lebonyolított általános választások eredményei is bizonyítják: az MK se nem nyert annyit, hogy azt sikerként lehessen elkönyvelni, se nem veszített „eleget” ahhoz, hogy azt leszereplésnek lehessen nevezni. Viszont az előzetesen elkészített leosztás értelmében a két kisebb párt lecsúszott a köztársasági, de praktikusan a tartományi parlamenti helyekről is, így e hatalmi szinteken a VMSZ képviselői pártkatonákként és nem pedig koalíciós társakként hozták meg döntéseiket.

A nemzeti tanácsokról szóló törvény eltérő megítélése végleg betette a kaput a Magyar Koalíciónak, az MK vége pedig egyúttal a VMDK és a VMDP végét is jelenti. A VMSZ-nek lokális szinten – Szabadkát, Temerint és talán Óbecsét kivéve – sikerült bedarálnia a másik két pártot, így praktikusan egyedül maradt a vajdasági magyar politikai palettán. Rajta kívül esetleg csak a Magyar Remény Mozgalomnak látszik esélye arra, hogy pártként hosszabb távon labdába rúgjon, ám ezek az esélyek szoros összefüggésben vannak a magyarországi szélsőjobb esélyeinek alakulásával.

Tehát maradt a VMSZ, amelynek sikerült óriási politikai tőkét kovácsolni magának a névjegyzék összeállításával, és ezzel az akcióval, egyedül, igazi közösségi élményt teremteni sok év után először. A klasszikus kisebbségi politizálás tere, az új ingerenciák révén, szinte teljes egészében át fog tevődni az újonnan megalakuló MNT-be, ahol – ilyen előzmények után – a VMSZ-nek szinte biztosan nagy többsége lesz, míg a helyi önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén a VMSZ kisebbségi-regionális versenypártként koncentrálhat az „életszerű” kérdésekre. Éppen ezért, hogy ezt ellenzékből vagy hatalomból teszi-e, immár nem kellene élet-halál kérdésként kezelni. Az viszont nem kétséges, hogy a szabadkai köd oszlását követően határozott döntést kell hoznia. Kevesebb veszítenivalója van, ha a pragmatizmus helyett – miként az alkotmányellenes köztársasági költségvetés elutasításakor – most is a hitelességet választja.

(Magyar Szó)

Kurzusmódosítás

Amint a klasszikus kisebbségvédelmi kérdések kezelése a magyar közösség belső ügyévé válik, a regionális érdekképviselet kerül a VMSZ politizálásának homlokterébe

Június 18-án lett 15 éves a Vajdasági Magyar Szövetség, a legnagyobb vajdasági magyar politikai szervezet. Egy párt másfél évtizedének sikereiről és kudarcairól, jó és rossz irányba tett lépéseiről, botrányairól és szélcsendes időszakairól lehetetlen sommás kijelentéseket tenni. Ami lehetséges: a múlt fényében láttatni a jelent, és megfogalmazni a jövő kihívásait. Pásztor Istvánnal – aki mintegy két évvel ezelőtt vette át a pártelnökséget Kasza Józseftől – többnyire aktuális kérdésekről beszélgettünk.

– Mi az, amire büszke a VMSZ 15 évének politizálásából, és mi az, amit nem tud vállalni, amihez képest diszkontinuitást képvisel?

– Az embernek vállalnia kell azt, ami mögötte van, függetlenül attól, hogy az egy bizonyos távolságból szemlélve jónak tűnik-e vagy sem. Amire én a legbüszkébb vagyok, és amit a legnagyobb eredménynek tartok, hogy a VMSZ mindvégig meg tudta őrizni önálló politikai kurzusát. Ez a 90-es években talán nem is volt annyira nehéz, mint 2000-től errefelé, mert megszűnt az addig jellemző fekete-fehér színpaletta, és minden egy kicsit árnyaltabbá vált. Mára, a VMSZ-t leszámítva, az összes vajdasági kisebbségi párt elveszítette politikai önállóságát. A Demokrata Párt mindegyiküket integrálta. A magyar kivételével ma már nincs olyan kisebbségi közösség Vajdaságban, amelyik önálló politikát folytatna.

– Jelen pillanatban mely politikai pártokat, illetve politikai opciókat tekinti a VMSZ a legfőbb szövetségeseinek, és melyeket a legnagyobb riválisainak?

– Azok a politikai pártok jelentik a legnagyobb veszélyt a szavazóbázisunkra, amelyek célkitűzései, mindennapi lépései egybeesnek a mi prioritásainkkal. Számunkra tehát a stratégiai-politikai partner a legnagyobb rivális is egyben. Ugyanakkor az utóbbi hónapok azt bizonyítják, hogy azok, akikről úgy gondoltuk és gondoljuk még ma is, hogy hosszú távú stratégiai-politikai partnereink, mindinkább csak a szavak szintjén tekinthetők azoknak, a tettek szintjén nem. Végletesen leegyszerűsítve a helyzetet: a hosszú távú stratégiai partnereknek tekintett és az ideológiailag tőlünk messze álló politikai erők között a tettek szempontjából nincsen különbség.

– A leegyszerűsítéseknél maradva: a VMSZ hol helyezkedik el a klasszikus jobboldal-baloldal felosztásban?

– A 21. század elején nehéz ilyen kategóriákban gondolkodni, hiszen ma már minden párt képvisel klasszikus jobboldali és elég gyakran baloldali célkitűzéseket is egy időben. A VMSZ, önmagát nemzeti pártként definiálva, azt gondolom, a jobbközéphez áll a legközelebb, ám az elmúlt 15 év egyik jellemző vonásának éppen az mondható, hogy a párt képes volt integrálni a legkülönbözőbb értékrendeket képviselő embereket. Tudott egy olyan vajdasági magyar kisebbségi gyűjtőpárt lenni, amely ezeket a kérdéseket kellő flexibilitással tudta megélni és kezelni, nem zárva ki önmagából sem az egyik, sem a másik áramlat képviselőit.

– Talán könnyebben elhelyezhető a VMSZ magyarországi, illetve szerbiai pártpreferenciái mentén.

– A magyarországi pártokkal kapcsolatban az azonos közelség, illetve távolság elvét képviseljük, mert arról, hogy egy adott pillanatban melyik lesz a meghatározó politikai erő és ki alakíthat kormányt, a magyarországi állampolgárok döntenek. A határon túli pártok hosszú távú politizálásának az elemi érdeke az, hogy olyan kapcsolatrendszert építsenek ki minden magyarországi párttal, amely lehetővé teszi számukra a kormányváltások túlélését, és hogy normális kommunikációs viszonyban legyenek a mindenkori anyaországi kormánnyal.

A szerbiai politikai színtér időben más. A 90-es években egészen világos volt, kikkel működhetünk együtt és kikkel állunk szemben. 2000 óta a helyzet már képlékenyebb, egy éve pedig még inkább az. Mert a 90-es években legyűrendő politikai ellenfélnek számító párt a tavalyi választást követően potenciális politikai partnerré vált. Ez arról tanúskodik, hogy a szerbiai politikában, de egyáltalán a politikában nagyon nehéz úgy fiókba zárni valakiket, hogy örökre kizárja a fiók kinyitásának és az egyikből a másik fiókba történő áthelyezésének a lehetőségét.

REGIONÁLIS AMBÍCIÓK

– Az elmúlt hónapokban a VMSZ tűnt a vajdasági autonómia legvérmesebb képviselőjének, mind az alkotmány szavatolta jogok betartatását, mind a statútum körüli történéseket illetően. A tartomány jogaiért folytatott küzdelmét egyesek szereptévesztésként, mások szerepbővítésként értékelték. Készül-e a VMSZ arra, hogy túllépjen a nemzeti kisebbségi párt szabta kereteken?

– A 21. század első évtizedében a szerbiai politikai színtér gyökeresen átrendeződött, és a kisebbségi politizálást sem lehet már úgy elképzelni és sikeresen művelni, ahogy azt a 90-es években képzeltük és műveltük. Ezért nem értékrendbeli váltásra, hanem kurzusmódosításra van szükség ahhoz, hogy hosszú távon is talpon tudjunk maradni. Számomra ennek a kurzusmódosításnak a legkézenfekvőbb iránya a kisebbségi érdekképviselettel is nagyon sok vonatkozásban összeegyeztethető regionális érdekek képviselete. Ezzel kapcsolatban nekünk már testületi döntéseink is vannak. A kérdés attól a pillanattól lesz igazán aktuális, hogy elfogadják a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, hiszen ezzel a klasszikus kisebbségvédelmi kérdések kezelése a magyar közösség belső ügyévé válik.

Másrészről azt is látni kell, hogy a vajdasági regionális érdek képviselete vonatkozásában üressé vált a politikai színtér. Ezért annak az ambíciónak, hogy a VMSZ egy magyar kisebbségi, regionális érdekeket is képviselő párt legyen, úgy gondolom, van realitása.

A VMSZ-t eddig is az különböztette meg a többi vajdasági magyar párttól, hogy nem kizárólag ködös, fellengzős, távolba vesző célokat tartott egyedül fontosnak, hanem sokkal köznapibbakat, egyszerűbbeket, sokkal rövidebb idő alatt teljesíthetőket és gyakorlatiasabbakat is. Szerintem ebbe az irányba kell elvinni még erőteljesebben a VMSZ politizálását, mert ez találkozik az emberek elvárásaival.

– Tehát a szerb szavazatok begyűjtését is célul tűzik ki?

– Persze. Erről szól a regionális párttá válás ambíciója. De én ebben nem látok semmi olyat, ami negatív értelemben minősítené a VMSZ-t, vagy ami a kisebbségi politizálás kárára menne. Hisz van-e természetesebb dolog annál, mint hogy amikor például Bácskertesen egy ipari park létrehozása érdekében teszünk lépéseket, akkor egyértelműen szolgáljuk az ottani magyar közösség érdekeit, de valószínűleg az erőfeszítés találkozik a nem magyar lakosok igényeivel is. Attól a VMSZ a nemzeti érdekek megvalósítása tekintetében nem lesz kevesebb, ha szerbek, horvátok, szlovákok is szavaznak rá, mint ahogy a DP se válik többé azáltal, ha több ezer magyar szavazat csapódik le rá.

– Számíthatunk-e a közeljövőben erőteljes gesztusokra a más nemzetiségűek irányában? Teszem azt, beválasztanak-e a párt vezető testületeibe nem magyarokat?

– Ebben a pillanatban ilyesmi nincs tervben. Ennek egy folyamatos és lassú építkezésnek kell lennie. Az élet diktálja a tempót, nem lehet nálánál gyorsabban haladva mindent felforgatni.

KIMOZDULÁS A HOLTPONTRÓL?

– Az utóbbi fél évben egyre csak fokozódik a feszültség a VMSZ és a DP között. Ennek fényében meglepte-e, hogy a VMSZ jubileumi díszülésén maga Boris Tadić államfő képviselte a pártot?

– Az utolsó pillanatig úgy nézett ki, hogy a DP-ből nem fog eljönni senki sem. Kevesebb mint 24 órával a rendezvény előtt vált világossá, hogy Tadić jön el, pedig én lélekben már lemondtam erről az eshetőségről. Mindenesetre borzalmasan rossz üzenete lett volna annak, ha a 15 éve partner VMSZ rendezvényére a DP elnöke nem jön el. Kezelhetetlen, a hosszú távú kommunikációt teljesen ellehetetlenítő helyzet teremtődött volna ezzel.

– Nyilván Tadić érkezésének bejelentése előtt már tudható volt, hogy a Szerb Haladó Párt elnöke is ott lesz a rendezvényen.

– Persze, sokkal előbb tudtunk Tomislav Nikolić érkezéséről, és valószínűleg a fő rivális bejelentett eljövetele is közrejátszott Tadić döntésében. Mi nem csináltunk titkot abból, hogy ki igazolta vissza az eljövetelét, Tadić kabinetjéből pedig előzőleg élénken érdeklődtek a vendégek névsora iránt.

– Az államfő látogatása változtatott-e bármit is a DP és a VMSZ viszonyában? Tapasztalható-e némi enyhülés?

– Annyi változott, hogy kimozdultunk a holtpontról. A rendezvényt követően váltottunk néhány szót, majd egy héttel később Tadić meghívására részt vehettem az Újvidéken tartózkodó közép-európai államfők tiszteletére rendezett vacsorán. Más vajdasági politikus rajtam kívül nem is volt jelen. Tadićtyal abban maradtunk, hogy az újvidéki nemzetközi értekezletet követően leülünk beszélgetni, és azt hiszem, hogy erre hamarosan sor fog kerülni.

– Ezen a találkozón nyilván azokat a másfél évvel ezelőtt megállapított közös vállalásokat veszik majd számba, amelyekből, mint nemrég nyilatkozta, mindeddig az égvilágon semmi sem valósult meg. Milyen megoldást tart lehetségesnek?

– Hangsúlyoznám, hogy ezek a Magyar Koalíció és a DP közös vállalásai, ezért időről időre ezeknek a megvalósításával mindkét félnek szembesülnie kell, s ennek fényében arról is döntenünk kell, hogy módosítunk-e a dolgokon, ha igen, milyen irányban, vagy ha nem, akkor az milyen következményekkel járhat. Biztosítunk-e pótvizsgázási lehetőséget önmagunk számára egyfajta átütemezéssel. Ezt kellene alaposan megtárgyalnunk. Én kész vagyok a racionális hozzáállásra, de nem vagyok kész arra, hogy az, amit fontosnak tartottunk, és aminek eredményeképpen 93 000, illetve 75 000 szavazatot gyűjtöttünk össze, azt föladjuk. És nem érdekel, hogy ennek milyen következményei lesznek. Persze tudatában vagyok annak, hogy a következmények lehetnek nagyon komolyak. Ez nem fenyegetés vagy zsarolás, hanem számomra az egyedül járható út, a hosszú távú politizálás lehetőségének az útja.

VIRTUÁLIS KOALÍCIÓ

– A VMSZ ünnepségén nem volt jelen a Magyar Koalíció másik két pártjának elnöke. Mi ennek az oka?

– Páll Sándorral kapcsolatban, a sajtóban is megjelent levélben megfogalmazott indokokon túlmenően, más okokról nem tudok. Ágoston András tudtommal aznap a Fidesz kongresszusán vett részt, és nem ért ide vagy nem tartotta fontosnak, hogy eljöjjön, pedig úgy tudtuk, hogy itt lesz. Mindenesetre elnöki kiküldöttként sem volt jelen senki koalíciós partnereink részéről.

– Létezik-e még egyáltalán az MK?

– Igen, a napi gyakorlat szintjén a különböző testületekben kifejtett közös politizálásunkon keresztül valósul meg az együttműködés, amiben vannak ugyan feszültségek, de azért létezik. A Tartományi Képviselőházban is egységes frakcióban ülünk, és közös álláspontot képviselünk. Ez érvényes azokra a községekre is, ahol koalícióban hatalmon vagyunk. Ez egy választás előtti koalíció egy világosan megfogalmazott program mentén, és se több, se kevesebb feszültség nincs közöttünk, mint más koalíciókban általában. Hogy miként alakul az együttműködésünk „második felvonása”, arról ebben a pillanatban még nem érdemes bármit is mondani. És hogy adott esetben a koalíciós partnerek véleményt, bírálatot fogalmaznak meg, azzal kapcsolatban pedig nincs semmi probléma. Az ilyen bírálatok jók arra, hogy az ember elgondolkodjon rajtuk, esetleg korrigáljon az álláspontján, vagy megerősítést nyerjen elhatározásában.

Mozgásszabadság a vákuumban

– A VMSZ jelenleg sem a köztársasági kormányban nem vesz részt, sem ellenzéknek nem tekinthető. Miért jó ez a köztes állapot?

– Azért, mert ez biztosítja számunkra a legnagyobb mozgásszabadságot. Támogathatjuk a számunkra fontos célok megvalósulását, de nincs megkötve a kezünk. Ha egy évvel ezelőtt elvállaltam volna a mezőgazdasági miniszteri vagy a kormányalelnöki tisztséget, akkor onnantól kezdve nekünk kuss volna.

– Ám úgy tűnik, hogy a jelen helyzetnek sincs túl sok haszna, hiszen, mint mondta, semmi sem valósult meg abból, amiben a DP-vel megegyeztek.

– Ez igaz, viszont nem érhet bennünket olyan vád, hogy egy miniszteri vagy egy kormányalelnöki helyért eladtuk a közösségi érdekeket.

– Így viszont nincs más eszközük, mint a kormánybuktatással való fenyegetőzés.

– Valóban nincs más eszközünk, de úgy gondolom, hogy az egy évvel ezelőtt kialakított álláspont értékelésekor meg kell vizsgálni az egy évvel ezelőtti érveket is.

A rendőrség sokkal jobban végzi a dolgát

– Lát-e változást a nemzeti színezetű incidensek kezelésének ügyében?

– A rendőrség vonatkozásában egy elég markáns, pozitív kimozdulás tapasztalható. Hatékonyabb a földerítés, mint az ezt megelőző időszakban volt. A problémák áttolódtak az ügyészség, illetve az igazságszolgáltatás mezejére – minősítés és hatékonyság tekintetében. Ezeket a kilengéseket leggyakrabban nem bűncselekményeknek, hanem szabálysértéseknek minősítik, illetve ha bűncselekményeknek is minősítik őket, a nemzeti indíttatást megpróbálják elfelejteni. A bírósági fázisban pedig az ügyintézés lassúsága okoz gondot. Egy-egy elkövetőnek az elítélése akár több évig is eltarthat, és így a kiszabott büntetés elveszíti visszariasztó erejét.

– A rendőrség pozitív viszonyulásának ellentmondani látszik a legutóbbi újvidéki incidens kezelése.

– Nem állítom, hogy a rendőrség minden egyes esetben a helyzet magaslatán áll, hogy tökéletesen dolgozik, de az egészen biztos, hogy az utóbbi egy-két évben a rendőrségi felderítés hatékonysága sokkal jobb, mint a korábbi időszakban volt, amikor soha nem találták meg a falfirkák elkövetőit vagy a verekedőket.

(Családi Kör)

Mijük van magyar politikusainknak?

Vajdasági magyar vezető politikusok nyilatkoznak vagyoni helyzetükről

Míg Nyugaton a közszereplők havi bevételei és vagyonjogi helyzete korántsem számít titoknak, addig Szerbiában egyetlen törvény sem kötelezi az adófizető polgárok pénzéből élő politikusokat, hogy beszámoljanak a nyilvánosság előtt arról, mijük van. Ennek ellenére néhány vezető szerbiai politikus az elmúlt hetekben nagy médianyilvánosság közepette vagyonbevallást tett, míg mások az újságírók unszolására sem voltak erre hajlandóak. A vajdasági magyar politikusokat e tekintetben mindeddig megkímélte a média ettől az egyesek számára nagyon, mások számára kevésbé kínos témától. Mindeddig. A Családi Kör hat kérdést intézett a vezető vajdasági magyar politikusokhoz a vagyonjogi helyzetükkel kapcsolatban, és mindegyikük megígérte, hogy írásban elküldi válaszait. Túlnyomó többségük be is tartotta az ígéretét. A körkérdésünk a vajdasági magyar polgármesterekre, a Magyar Nemzeti Tanács vezető tisztségviselőire, a köztársasági parlamenti képviselőkre, a tartományi adminisztráció vezető tisztségviselőire (a titkárokra, a végrehajtó tanács és a képviselőház alelnökeire) párthovatartozásuktól függetlenül –, valamint a vajdasági magyar előjelű pártok vezetőire terjedt ki.

Kérdések, amelyekre választ vártunk:

1. Mennyi megtakarított pénze van összesen? (belföldi és külföldi folyószámlákon, betétkönyveken tartott pénz, értékpapírok)

2. Hol él és mekkora ingatlannal rendelkezik összesen? (termőföld, lakások, házak, ezek alapterülete, lokációja)

3. Mekkora a havi összbevétele és miből származik?

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak (gépjárművek, műtárgyak, állatállomány stb.)

5. Rendelkezik-e saját vállalkozással? Ha igen, milyen vállalkozásról van szó?

6. Van-e bármiféle cégben tulajdonrésze? Ha igen, mekkora?

7. Egyéb, szükségesnek ítélt megjegyzések: pl. hogyan és mikor tett szert a szóban forgó vagyontárgyaira, a megtakarított pénz örökség-e vagy más módon jutott hozzá stb.

Megjegyzés: Minden kérdés – kivéve a havi összbevételt érintő – a törvényes élettárs vagyonára is vonakozik, tehát kettejük összvagyonát érinti.

POLGÁRMESTEREK

Bábi Attila, Topolya község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 10.000 euróm van betétkönyvön.

2. Édesanyámmal élek 150 négyzetméteres családi házban, melynek egynegyed része saját tulajdonom (apai örökség).

3. Havi összbevételem a 90.000 dináros polgármesteri fizetésem.

4. Nincs.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Juhász Attila, Zenta község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Megközelítőleg 15.000 euró megtakarítása van a családomnak.

2. Most építjük a családi házunkat, amely egyszer talán 150 négyzetméteres lesz. Tizenkét évi polgármesterségem kezdetétől mind a mai napig albérletben élünk.

3. Minden bevételem a fizetésem, amely akkora, amekkorát a törvény engedélyez.

4. Egy tízéves Fiat Brava típusú autóval rendelkezünk.

5. Nincs vállalkozásom, sehol, semmilyen.

6. Nincs.

7. Nagyon morbid a számomra, hogy a vajdasági magyar politikusra is a korrupt, haszonleső, félhülye pénzsóvár, spanyol szappanoperás sztereotípiát akarjuk már megint ráragasztani. Lehet, hogy a köztisztviselői fizetés nagyobb, mint a szerbiai átlag, de nem az a nagy, hanem az átlag az alacsony. Akik ezt a nagy fizetést kapják, azok jórészt nem magyarok…

*****

Körmöci Károly, Magyarkanizsa község elnöke (Demokrata Párt):

1. 15.000 euró megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy 100 négyzetméteres házam Magyarkanizsán; 2 hektár termőföldem van.

3. Havi személyi jövedelmem 80 ezer dinár, illetve 400 euró bérleti díj havonta.

4. Van egy Dacia Logan típusú személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A föld örökség, a pénz megtakarítás; élettársam nincs.

*****

Szűgyi István, Kishegyes község elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Egy 86 négyzetméteres, még nem teljesen befejezett házzal rendelkezünk, melyet 1987-ben építettünk önerőből és kölcsönből; a lokációja: Kishegyes, Fehér Ferenc utca 17a.

3. A havi bevételem a fizetésem, ennek februári összege 77.177,88 dinár volt; 29 szolgálati évem van.

4. Egy 10 éves Renault Megan gépkocsim van.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A feleségem tanítónő, egyetemi végzettséggel és 23 szolgálati évvel 35.349,78 dinárt keres. Egy Újvidéken tanuló egyetemista lányunk van és egy középiskolás fiunk.

*****

Ürményi Ferenc, Ada község elnöke:

1. Sajnos nincs megtakarított pénzem sem belföldi, sem külföldi pénzintézetekben, és soha nem is volt.

2. Adán élek a József Attila u. 51/a szám alatti, 105 négyzetméter lakóterületű családi házban, melyhez 80 négyzetméteres, üzlethelyiségnek kialakított (sajnos több éve kiadatlan) pince is tartozik. A ház fele részben a feleségemé, fele részben az enyém. A portát, melyre építettünk, édesanyám, Gulyás Margit ruházta rám, mint örökséget. A családi ház építésénél a saját és a feleségem családja segített.

3. Fizetésem háromhavi átlaga (januártól márciusig) 73.002 dinár (a bizonylat mellékelve – a szerk. megj.); munkaviszonyon kívül bejelentett, adó alá eső jövedelmem évi szinten 36.145 dinár; feleségem tanítónő, jelenleg kb. 25.000 dinár a havi jövedelme.

4. Van egy hároméves Ford Fiesta típusú személygépkocsim, melyet a Vajdasági Bankkal kötött 5 éves hitelszerződés alapján vásároltam.

5. 1986 óta családi vállalkozóként alapítója vagyok a Hubertus vállalkozásnak, természetesen minden ügyviteli jogom a mandátum idején át van ruházva a céget vezető ügyviteli szervekre. Nem rendelkezem aláírási joggal. Nem valósítok meg bérletet, mivel a vállalat bevételei a kölcsönök visszatérítésére és a vállalat bővítésére szolgálnak. A cég ingatlanjai családom tulajdonát képezik. Ezek: egy panzió a hozzá tartozó házi konyhával és egy, a vadászturizmust szolgáló lőtér. A cégnek egy 13 éves Mitsubishi Pajero járműve van, mely az alaptevékenységet szolgálja.

6. Az adai ATTC Plava tačka cégben 5 százalékos tulajdonrésszel rendelkezem, melynek teljes tulajdonosi tőkéje 7 millió 517.000 dinár.

7. Négy gyermekem van, közülük egy 2007 szeptemberétől öneltartó. Családunk vagyonát munkával és részben örökléssel teremtettük meg.

Véleményem szerint, aki nem tud saját családjának szolid megélhetést biztosítani, az nem tud tenni a közösségért sem, nem képes azt gyarapítani és sikerrel vezetni. Csakis biztos anyagi háttérrel, szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező, sikeres emberek tudják szavatolni a közösség fejlődését. Magamról még annyit, hogy községi elnökké választásom előtt a Banca Intesa óbecsei kirendeltségének igazgatója voltam.

A pénzintézettel kötött szerződésem értelmében községi elnöki tisztségem megszűnése esetén ebben a bankban folytatódik a munkaviszonyom. Ezzel is szeretném jelezni, hogy nem az anyagiak vagy a munkanélkülivé válástól való félelem ösztönöz a közfunkció végzésére, ellenkezőleg: szakértelmemet és tapasztalatomat a község szolgálatába állítom a célból, hogy saját gyermekeimet és a többi fiatalt szülőföldjükön tudjuk tartani, hogy megalapozzuk a község fenntartható fejlesztését és biztos jövőjét.

*****

Kucsera Gézának, Szabadka polgármesterének, a VMSZ tagjának a válasza lapzártáig nem érkezett meg szerkesztőségünkbe.

AZ MNT VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI ÉS KÖZTÁRSASÁGI PARLAMENTI KÉPVISELŐK

Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 17.000 euró megtakarításunk van.

2. Szabadkán élünk egy összesen 205,69 négyzetméter területű lakásban, amely formailag a feleségem tulajdonában van – ténylegesen kettőnk közszerzeménye. Bátyámmal fele-fele arányban vagyunk tulajdonosai egy családi háznak és kb. 900 négyszögölnyi beltelki gyümölcsösnek Bácsfeketehegyen.

3. Az ügyvédi hivatásomból származó évi jövedelmem a 2007. év első 11 hónapjában bruttó 1 millió 439.174 dinár; az MNT elnöki tiszteletdíjam és 2 igazgatóbizottsági tiszteletdíjam összességében havi 120.000 dinár.

4. Egy Hyundai Atos és egy Yugo személygépkocsival rendelkezem.

5. Van egy ügyvédi irodám.

6. Nincs.

7. A bácsfeketehegyi ingatlan örökség, a szabadkai lakást társadalmi tulajdonból vásároltuk meg.

*****

Kovács Elvira köztársasági parlamenti képviselő (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Kb. 5500 euró megtakarításom van.

2. Nem rendelkezem ingatlannal.

3. Kb. 1000 euró a fizetésem.

4. Nem rendelkezem értékesebb ingóságokkal.

5. Nincs saját vállalkozásom.

6. Nincs tulajdonrészem semmilyen cégben.

7. A megtakarított pénzemet megkerestem.

*****

Pásztor Bálint köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának elnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 3600 euró megtakarításom van, belföldi számlán.

2. Albérletben élek, semmilyen ingatlannal nem rendelkezem.

3. 85.000 dinár a köztársasági képviselői fizetés, ezen felül még 30.000 dinár képviselői átalányt kapok.

4. 1999-ben gyártott Fiat Punto személygépkocsival rendelkezem.

5. 2002-ben alapított Pannon Invest Consortium Kft. Gazdasági tanácsadó cég.

6. Lásd az 5. választ.

*****

Tóth Tamás köztársasági parlamenti képviselő (Demokrata Párt):

1. 450.000 dinár készpénzzel, megtakarítással rendelkezem.

2. Van egy kétszobás lakásom és egy 100 négyzetméter alapterületű kertes házam.

3. 80.000 dinár a havi képviselői fizetésem, valamint 25.000 dinár a képviselői átalány.

4. Az édesanyám tulajdonát képező Volkswagen Passat típusú személygépkocsit használom.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A fent említett vagyonnal már képviselővé válásom előtt rendelkeztem, azóta az nem gyarapodott. Hivatásos politikai pályafutásom előtt egy helyi magánvállalat marketingigazgatója voltam 5 éven keresztül.

*****

Varga László köztársasági parlamenti képviselő, a Magyar Nemzeti Tanács jegyzője (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Nincs megtakarított pénzem.

2. Palicson élek a szüleim családi házában; tulajdonomat egy befejezés előtt álló palicsi családi ház képezi.

3. Havi bevételem 115.000 dinár (havi 105.000 dinár parlamenti képviselői illetmény és havi 10 000 dinár jegyzői tiszteletdíj a Magyar Nemzeti Tanácsban).

4. 1998-as évjáratú Ford Fiesta személygépkocsi.

5. Nem.

6. Nincs.

7. A befejezés előtt álló családi házamat másfél évvel ezelőtt vásároltam nagyszülői örökségből, félkész állapotban. Az addigi megtakarított pénzemet, továbbá azóta valamennyi bevételemet a ház építésére fordítom.

*****

Kismarton Ottóval, köztársasági parlamenti képviselővel, a Szerb Radikális Párt tagjával lapzártánkig nem sikerült kapcsolatba lépnünk.

A TARTOMÁNYI ADMINISZTRÁCIÓ VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI

Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. Külföldön nincs folyószámlám, megtakarított pénzemet nem folyószámlán vagy betétkönyvön, hanem a „szalmazsákban” őrzöm.

2. Családommal Topolyán élünk az anyósom tulajdonát képező családi házban. Újvidéken van egy 51 négyzetméteres berendezetlen lakásom, melyet hosszú lejáratú kölcsönre vásároltam 2001-ben, a törlesztőrészlet havonta 214 euró. A feleségemnek 7 hold termőföldje van.

3. Havi átlagbevételem a 2007-es évben a tartományi adminisztrációban, a képviselői jutalékkal együtt, 120.393,25 dinár volt. Önkormányzati képviselőként egész évre 32.700 dináros juttatásban részesültem. A topolyai Egészségház igazgatóbizottságának elnökeként 2007-ben összesen 30.000 dinárt nem meghaladó összeget kaptam.

4. Egy 2003-as gyártmányú Peugeot 307 SVHDI típusú személygépkocsival rendelkezem, melyet kölcsönre vásároltam; a havi törlesztőrészlet 323 euró, még négy részletet kell törlesztenem. Van két arany retriever kutyám, Dollár és Dzsóker, egy macskám, Tamás, valamint egy ékszerteknősöm, Flórika.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Dr. Gyarmati Zoltán tartományi környezetvédelmi titkár (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 15.000 euró és 400.000 dinár megtakarított pénzem van.

2. Ingatlanjaim:

– egy 82,24 négyzetméteres lakás Nagybecskereken (J. Trajković u. 5/2)

– egy 120 négyzetméteres ház fele Nagybecskereken (Novosadska 116.)

– egy 913 négyzetméteres víkendtelek (Kozjak – Perlez)

– egy 150 négyzetméteres ház Nagybecskereken (Ivo Lola Ribar u. 56.).

3. Havi összbevételem 110.000 dinár és a fizetésemből származik. Feleségem nyugdíja 12 ezer dinár.

4. Van egy 1998-as évjáratú Nissan Micra személygépkocsim.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Ingatlanjaim, gépjárművem és megtakarított pénzem már 2004. október 30-a előtt is a tulajdonomat képezték.

*****

Dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkár, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Vajdasági Magyar Szövetség):

1. 4000 euró megtakarításunk van.

2. Ingatlanjaink:

– családi ház Palicson (148 négyzetméter, 900 négyzetméter építési telken, a tulajdonszerzés éve: 2003)

– lakás Budapesten a XVIII. kerületben (a tulajdonszerzés éve: 1994)

– tanya Szabadka környékén (egyharmadnyi tulajdonrész) 1 hektár földdel (tulajdonszerzés éve: 2008).

3. A havi összbevételem kb. 2000 euró:

– fizetés a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnökeként

– képviselői pótlék a Vajdasági Képviselőház tagjaként

– egyetemi oktatói (docensi) fizetés és tiszteletdíjak a kamenicai FABUS Menedzserképző Karon, valamint az Újvidéki Jogi Üzleti Tanulmányok egyetemi karán

– lakásbérleti díj, szerzői tiszteletdíjak, valamint az államvizsga-bizottság elnökeként megkeresett tiszteletdíjak.

4. Értékesebb ingóságok, vagyontárgyak:

– Ford Mondeo típusú személygépkocsi (2.0 TDCI, gyártási év 2003, vásárlás éve 2006)

– különböző kortárs vajdasági festők festményei, grafikái (Korhecz Papp Zsuzsanna, Miroslav Jovičić, id. Korhecz Tamás, M. Uzelac stb.)

5. Nem és nem is volt.

6. Nincs és nem is volt.

7. Vagyoni állapotom szempontjából fontos adat, hogy van kb. 22.000 euró lakáshitelből eredő adósságom, továbbá szeretnék arra is rámutatni, hogy vagyonomat elsősorban saját és feleségem folyamatosan adózott jövedelméből szereztem, de kisebb részben a vagyon szüleim ajándékát képezi. Tizenkét esztendeje élek törvényes házasságban feleségemmel, aki fogorvos, családom pedig több generációra visszamenőleg polgári és nagypolgári származású. Egyébiránt meggyőződésem, hogy sem a szegénység, sem a gazdagság nem erény önmagában, legfeljebb az egyik vagy a másik állapot okozója árul el sokat az egyénről.

*****

Dr. Lódi Gábor, a Vajdasági Végrehajtó Tanács alelnöke (Demokrata Párt):

1. A megtakarított pénzünk összesen 18.000 euró.

2. Van egy 50 négyzetméteres újvidéki lakásunk, egy 300 négyzetméteres családi házunk Kleken és egy 150 négyzetméteres házunk Magyarittabén.

3. A havi összbevételem 120.000 dinár, amit a tartományi adminisztrációban keresek meg.

4. Van egy 2005-ös évjáratú Chevrolet személygépkocsink.

5. Nem.

6. Nincs.

*****

Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkártól, a VMSZ politikusától lapzártánkig nem érkezett válasz.

PÁRTVEZETŐK

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, tartományi privatizációs titkár:

1. Nem bankban, szalmazsákban tartom a megtakarított pénzem.

2. Van egy 62 négyzetméteres lakásom Szabadkán és egy tanyám Hajdújáráson (egy hold föld nagyságú).

3. A havi bevételem a 120.000 dináros fizetésem a tartományi adminisztrációban. Tagja vagyok a Tartományi Fejlesztési Alap és a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának, de egyik helyen sem jár juttatás.

4. Nincs autóm, 5 versenylovam van, melyek összértéke 15–20 ezer euró.

5. Nem.

6. Nincs.

7. Évekre visszamenőleg rendszeresen vagyonbevallást teszek.

*****

Dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke:

1. Nem szoktam számolni. Szalmazsákban tartom. Közismert, hogy éjjel pincémben zugtevékenységgel foglalkozok: nyomom az eurót. Minden papírom értékes.

2. A Marson (vagy Szerbia nem ott van?): 1 millió hektár föld, külön kastély is a gravitációs erő semlegesítésére.

3. Több millió tonna arany, ékszer. Beszerzés módja: zsarolás, lopás, csalás, adóbehajtás.

4. Aranyozott pulikutyák, ezüst birkák, kecskék, tyúkok, gyémántlibák.

5. Csak saját vállalkozásaim vannak.

6. Minden cégben tulajdonos vagyok! Nagy!

7. A szóban forgókat és a többit is kizárólag tisztességtelen módon szereztem.

*****

Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke:

1. Mivel a Magyar Polgári Szövetség tevékenységét a tagság és nagyrészt jómagam pénzelem, a megtakarított pénzem is megérezte a választási kampány beindulását. Úgy vélem, nem lenne bölcs dolog számszerűsítve ország-világ elé tárni azt, hogy mekkora tartalékokkal rendelkezik egy család. Azt viszont közölhetem, hogy ez az összeg akkora, amennyi egy mai stabil polgári családban teljességgel normálisnak számít. Se sok, se kevés.

Értékpapírokkal nem rendelkezem.

2. Családomnak három zentai háza van. Mivel tősgyökeres Tisza-parti famíliából származom, ebből kettő nagyjából 100 négyzetméteres kategóriába eső épület, a hozzájuk tartozó, nem túlságosan nagy udvarral, már ősi vagyonnak számít. A harmadik ház a városközpont talán legkisebb, 60 négyzetméteres háza, amelyet sok évvel ezelőtt vásároltam családi okokból. Egy hold földdel rendelkezem a Tisza bánáti oldalán elterülő, ám Zenta területének számító Bátkán.

3. A család havi bevétele több tételből tevődik össze. A jelen pillanatban a bevételi források átalakulásának időszakát éljük, így egy rövid időre a tartalékokat is meg kell dézsmálni. A zentai önkormányzat 1000 dinárt fizet minden hónapban mint a zentai községi képviselő-testület második legerősebb frakciója vezetőjének. Egykori programozói munkámból is csurran-csöppen valami aprópénz.

4. Rendelkezem egy autóval, amely nagyjából 4000 eurót érhet.

5. Egy kereskedelmi vállalatnak vagyok a résztulajdonosa és irányítója, amely a jelen pillanatban alvó állapotban van, egyrészt azért, mert túlságosan sok időt fordítok a közösségi munkára, másrészt pedig a közös vállalkozásból való kilépést vagy annak felszámolását tervezem.

6. Semmilyen más cégben nincsen tulajdonrészem.

7. Talán furcsán hangzik, de a családi bevételek nem kis részét a jól átgondolt és szerény költekezés teszi ki. Nem szégyelljük megvenni a bálás ruhát, a használt televíziót, a használt autót. Nem dohányzunk. Nem vásárolunk Coca-Colát, meg mindenféle italokat garmadával, és nem hiszünk a reklámoknak. Egyszer talán mindenkinek ki kellene számítania, hogy havonta hány órát gürcöl azért, hogy megvásárolhasson egy rakás haszontalanságot, amelyek sok esetben még az egészségére is károsak. Abból a suttogó propagandából, miszerint balatoni villám lenne, ménesem, vaskos bankszámláim külföldön és egyebek, sajnos egyetlen szó sem igaz. Nem titok, hogy a privatizációs részvények eladása is hozott némi jövedelmet a konyhára. Egyszerűen szerencsém volt, mert hozzátartozóm olyan helyen dolgozott, amely a tönkremenés széléről visszakerült a gazdasági vérkeringésbe – amiben már alig hittünk. Természetesen a vagyonom nagyobbrészt a munkám eredménye.

*****

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, aki első megkeresésünkkor még nyitottnak mutatkozott arra, hogy válaszoljon a vagyonával kapcsolatos kérdésekre, végül mégsem küldte el nyilatkozatát. Legutóbbi telefonos érdeklődésünkre csak annyit válaszolt, hogy ő nem foglalkozik ilyesmivel.

(Családi Kör)

Ezt a kört önállóan kell lefutnunk

Ha csatlakozunk a demokraták körül kialakult tömbhöz, a vajdasági politikum elveszíti saját identitását – véli Pásztor István, a VMSZ elnöke

Pásztor Istvánt 2007. május 5-én, azaz közel egy évvel ezelőtt választották meg a Vajdasági Magyar Szövetség elnökévé. Az ő elnöksége alatt sikerült az, ami a szerbiai többpártrendszer bő másfél évtizedes története során egyszer sem: jelesül, hogy a jelentősebb vajdasági magyar pártok összefogtak, és május 11-én közös listán indulnak a köztársasági, a tartományi és a helyhatósági választásokon is. A Magyar Koalíció (MK) legerősebb pártjának vezetőjével – aki a januári köztársaságielnök-választáson a vártnál is jobban szerepelt – a magyar területi és perszonális autonómiáról, valamint a választásokról, a választások utáni koalíciós együttműködés lehetőségeiről beszélgettünk.

AUTONÓMIA – APRÓ LÉPÉSEKBEN

– Az MK nemrég nyilvánosságra hozott, 6 részből álló együttes autonómiakoncepciójának legvitatottabb része a magyar területi autonómiára vonatkozik. Ebben a pillanatban úgy tűnik, sem belföldön, sem magyarországi kormánykörökben, de nemzetközi színtéren sincsenek támogatói ennek az autonómiaformának. Hogyan képzelik mégis megvalósítani mérvadó partnerek nélkül?

– Ezzel kapcsolatban azt tartottam a legfontosabbnak, hogy csökkentsük a vajdasági magyar politikumon belüli potenciális konfliktusforrások számát, márpedig az elmúlt több mint egy évtizedben mindig az autonómia körüli licitálás volt az egyik konfliktusforrásunk. Ezért akartam, hogy asztalhoz üljünk, és megbeszéljük, ki milyen autonómiaformát tart fontosnak, és ennek alapján igyekezzünk egy közös koncepciót létrehozni. Ez végül sikerült is. A dokumentum kiváltotta reakciók senkit nem leptek meg, engem sem, de olyan nagyon nem is érdekelnek. A dokumentumban megfogalmazottak megvalósítása és a megvalósításhoz szükséges partnerek keresése pedig egy folyamat, mely apró lépésekből áll össze. Mindig az adott témához, egy-egy lépéshez kell partnereket találni, és ebben a dokumentumban számos olyan elem létezik, melyekhez már ma tudunk partnereket találni, méghozzá elsősorban Szerbiában kell őket keresnünk.

– A Demokrata Párt az elnökválasztás második köre után írásban vállalta, hogy partner lesz az MK 12 pontba foglalt elnökjelölti programjának megvalósításában. A DP egyedül a magyar területi autonómia kérdését vetette el. Nem tart-e attól, hogy veszélybe kerül ez a megállapodás, mert Önök tovább „erőltetik” a területi autonómia ügyét?

– Nem tartok ettől, különösen akkor nem, ha a vajdasági magyar politikum jelenlegi súlyát, befolyását sikerül megőrizni vagy esetleg még növelni is. A politikában a mindent vagy semmit elve nem működik. A DP-nek, de egész Szerbiának is az az érdeke, hogy előrelépés történjen a kisebbségi kérdések rendezésének tekintetében, és csökkenjenek a belpolitikai feszültségek.

– Az új autonómiakoncepció legalaposabban kidolgozott része a perszonális autonómiára, illetve ennek legfőbb szervére, a Magyar Nemzeti Tanácsra vonatkozik. Az MNT megválasztását tárgyaló bekezdés kizárólag a közvetlen, névjegyzék alapján történő választást irányozza elő. Eszerint a VMSZ lemondott arról az alternatíváról, hogy a nemzeti tanácsokról szóló készülő törvényben helyet kapjon a közvetett, elektorok útján történő választás is?

– A törvénynek minden nemzeti közösség számára alkalmazhatónak kell lennie. Meggyőződésünk szerint a magyar nemzeti közösség képes arra, hogy közvetlen úton válassza meg nemzeti tanácsának tagjait, ám vannak Szerbiában más, jóval kisebb nemzeti közösségek is, amelyek belátható időn belül erre nem lesznek képesek. Ezért kell a törvényben alternatívát felkínálni: az a közösség, amely képes közvetlenül megválasztani a nemzeti tanácsát, az tegye ezt, amelyik viszont nem képes, illetve ameddig nem képes erre, kapjon lehetőséget elektorok útján lebonyolítani a választást. Mi azt szeretnénk, ha a Magyar Nemzeti Tanács tagjait a magyar választói névjegyzék alapján, közvetlen úton választanák meg.

– Ilyen névjegyzék viszont egyelőre nem létezik. El tudná-e fogadni, hogy a magyar közösség esetében is elektorok útján bonyolítsák le a választást, amíg ez a névjegyzék nem áll össze? Vagy a névjegyzék összeállításáig inkább ne is alakuljon meg az MNT?!

– Ragaszkodni kell ahhoz, hogy ez a névjegyzék mielőbb összeálljon. Persze az sem egy normális állapot, hogy idestova másfél éve lejárt az MNT mandátuma, de mivel ezt a társadalmi feszültséget csakis az új törvénnyel lehet föloldani, mi azt szeretnénk, ha e törvény olyan megoldást kínálna, amely a mi számunkra hosszú távon is megfelelő, ez pedig a közvetlen úton történő választás.

– És „rövid távon”? Egy éve azt nyilatkozta, „reálisnak az tűnik, hogy a következő MNT megválasztása még az elektori rendszerben történik meg”.

– Igen, elképzelhetőnek tartok egy ilyen átmeneti megoldást is, de mi azért szállunk síkra, hogy teremtődjenek meg gyorsan a közvetlen választás lehetőségei. Ha úgy adódna, hogy a közvetett választás az egyedüli realitás, és aközött kell választani, hogy legyen-e vagy ne legyen MNT, akkor én úgy gondolom, még mindig jobb, ha megalakul. Hangsúlyozom azonban, hogy ez csak egy föltételezett helyzetre vonatkozó álláspont.

HA BEKOPOGTATTAM VOLNA BORIS TADIĆHOZ…

– A három vajdasági magyar párt külön listán, koalícióban indul a május 11-i választások minden szintjén. Miért nem csatlakozott a Magyar Koalíció a DP körül kialakult választási tömbhöz?

– Azért, mert ha ezt megtette volna, a vajdasági magyar politikum elveszítette volna saját identitását, mert egy általános frakcióból lett volna kénytelen képviselni a közösség érdekeit. Azoknak a közösségeknek a politikai képviselői, akik csatlakoztak a DP-hez, frakciófegyelemből igen gyakran a saját közösségi érdekeik ellenében szavaztak. Mi vállaltuk azt a rizikót, hogy saját erőnkre támaszkodva megmérettessünk. Biztos vagyok abban, hogy ha bekopogtattam volna Boris Tadićhoz, és azt mondtam volna neki, hogy nekünk nyolc parlamenti hely kell, megkaptuk volna ezt a nyolc parlamenti helyet. Így viszont lehet, hogy csak négyet, ötöt vagy hatot szerzünk meg, de mindenképpen kevesebbet, mint nyolcat. Mégis szerintem ez mind rövid, mind pedig hosszú távon egy jobb megoldás, éppen azért, mert politikai szabadságot ad nekünk. Így nem leszünk elvszerűtlen kompromisszumok megkötésére utalva, ami borzalmasan káros lett volna a közösség szempontjából.

– Egy évvel ezelőtt viszont, amikor megválasztották Tomislav Nikolićot házelnöknek, és úgy tűnt, ismét választások elé nézünk, éppen ön kezdeményezte, hogy jöjjön létre egy egységes Európa-barát választási blokk a kialakulóban levő radikális–népnemzeti blokkal szemben.

– Az sok tekintetben más helyzet volt. Akkor úgy tűnt, hogy nem lesz kormánya az országnak, és ismét választások lesznek, a Magyar Koalíció pedig még nem létezett, és messze nem tűnt realitásnak sem. Akkor még messze nem voltunk abban a helyzetben, mint ma, amikor már mögöttünk van egy elnökválasztás, amelyen 93 ezer szavazatot kaptunk. A politikában egyébként is nehéz operatív kérdéseket egy év távlatából megítélni.

– A DP-ből nem kopogtattak az MK ajtaján, hogy csatlakozzanak hozzájuk?

– Nem.

– A VMSZ-t sem próbálták meggyőzni, hogy hagyja el a Magyar Koalíciót, és egymagában csatlakozzon a DP koalíciójához?

– Nem. Még ilyen jellegű sugallat sem érkezett.

– A mostani kampányuk során, ellentétben az elnökválasztási kampánnyal, nem fektettek túl nagy hangsúlyt más nemzeti közösségek támogatásának „becserkészésére”. Miért?

– Az elnökválasztás során azt tapasztaltuk, hogy bár az egyes közösségek politikai vezetői támogatásukról biztosítottak, szavazáskor az adott közösségek részéről ez a támogatás elmaradt. Úgy gondoltuk, hogy a Magyar Koalíciónak ezúttal önállóan kell megfutnia a kört. A választási programot is úgy akartuk megfogalmazni, hogy ne kelljen terhes vagy elfogadhatatlan kompromisszumokat kötnünk.

– Hogyan oszlanak meg a mandátumok az MK-n belül a három párt között? Milyen képletet alkalmaznak?

– A mostani erőviszonyaink képezik a kiindulópontot, de felvázoltuk azt is, hogy miként osztjuk el a megszerzett mandátumokat, ha jobban, és miként, ha rosszabbul szerepelünk az előző választásokhoz képest. Köztársasági szinten a VMSZ a tavaly januári választáson majdnem 4 mandátumot szerzett, míg a VMDK és a VMDP alkotta Magyar Összefogás Koalíció majdnem bejuttatott egy képviselőt a parlamentbe. Ha 4 vagy ennél kevesebb mandátumot szerzünk, akkor az mind a VMSZ-é, ha 5 lesz, abból egy a VMDK-é vagy a VMDP-é, 6 képviselői hely megszerzése esetén mindhárom pártnak lesznek képviselői a parlamentben, amennyiben megszerezzük a 7. mandátumot is, akkor azt a VMSZ fogja betölteni. Úgy gondolom, hogy ennél több képviselői helyre reálisan nézve nem számíthatunk. Tartományi szinten kissé bonyolultabb a helyzet, mert létezik listás és többségi rendszerre épülő szavazás is. A Tartományi Képviselőházban jelen pillanatban csak a VMSZ-nek vannak listás helyei, ezért úgy állapodtunk meg, hogy akárhány mandátumot szerzünk, egy-egy mandátum megilleti a VMDP-t és a VMDK-t, a többi helyet pedig a VMSZ tölti be. A többségi rendszerben, az egyéni jelöltek vonatkozásában minden körzetben a VMSZ javasolta személy indul, kivéve Zentát, ahol dr. Farkas Emil képviseli az MK-t a VMDP színeiben. A helyhatósági választások tekintetében a 2004-ben megszerzett mandátumokból indultunk ki, minden egyes önkormányzatra külön megállapodást alkalmazunk.

– A jelenlegi VMSZ-es képviselőknek biztos helyük van-e a köztársasági parlamentben?

– Nem született ezzel kapcsolatban semmiféle döntés, bár személyes véleményem szerint jó munkát végeztek, és jó esélyük van arra, hogy ismét képviselők legyenek.

„Szabadka megőrzéséért még az ördöggel is összeállunk”

– Léteznek-e olyan pártok, amelyekkel elképzelhetetlennek tartják az együttműködést a választások után?

– Nincsenek.

– Tehát a radikálisokkal is hajlandóak együttműködni?

– Igen, bár attól függ, mit értünk együttműködés alatt. Annak nem látom lehetőségét, még elméleti szinten sem, hogy országos vagy tartományi szinten parlamenti többséget vagy kormányt alkossunk a radikálisokkal. Egyetlenegy kérdés van, amely számomra ezt meggondolandóvá teszi, az pedig az, hogy mi fog Szabadkán történni. A Magyar Koalíciónak Szabadkán meg kell őriznie vezető szerepét. Ha ezt a fekete ördög segítségével tudjuk csak elérni, akkor az ő segítségével fogjuk elérni. Nem készülök erre, de nem tudom elfogadni, hogy Szabadkát elveszítsük, és hogyha kell, az ördöggel is hajlandó vagyok összeállni Szabadka megőrzése céljából.

– Mit jelent pontosan az, hogy „elveszíteni Szabadkát”?

– Ez azt jelenti, hogy elveszítjük a politikai befolyásunkat Szabadkán, azt jelenti, hogy olyan polgármestere lesz a városnak, aki nem tud magyarul. Ebbe én nem vagyok hajlandó belemenni, és ezért bármilyen árat hajlandó vagyok megfizetni. Nekünk vezető szerepünk kell hogy legyen a várost irányító koalícióban.

Nem pusztán három párt – a közösség fogott össze

– Három vajdasági magyar párt összefogott, ám az összefogás nem teljes, hiszen a negyedik magyar párt, a Magyar Polgári Szövetség nem része a Magyar Koalíciónak. Miért?

– A Magyar Koalíció nem egyszerűen csak három párt összefogása, hanem a közösség összefogása, és ezt tartom a legnagyobb eredménynek, mert ez olyasmi, amire nem is számítottam. Az MPSZ döntött úgy, hogy ebből az összefogásból kimarad. Az MPSZ egyedüli politikai munícióját a többi magyar párttal való szembefordulás jelenti. Én ezt tudomásul veszem, és nem kívánok vele foglalkozni. Ám az a kampány, amelyet az utóbbi több mint fél évben folytatnak, őket minősíti.

(Családi Kör)

Miért nem írtam alá a Tadićot támogató magyar értelmiségiek nyilatkozatát?

tadicHuszonegy vajdasági magyar értelmiségi írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben kifejezik elkötelezettségüket Boris Tadić elnökjelöltsége mellett. Úgy gondolják, Tadić az egyetlen olyan elnökjelölt, aki garantálhatja Szerbia demokratikus orientációját és az európai integrációs politika folytatását.

Nincs abban semmi rossz, amikor független értelmiségiek, közéleti személyiségek politikai kérdésekben elkötelezik magukat, amikor úgy érzik, hallatniuk kell hangjukat, mert kruciális kérdésről van szó. Márpedig a január 20-ra meghirdetett elnökválasztás, pontosabban a február 3-án sorra kerülő második forduló eredménye kruciális jelentőséggel bír: eldönti, de legalábbis nagy biztonsággal előrevetíti, hogy Szerbia merre halad tovább az elkövetkező években. Választhatunk az izoláció és a döcögve haladás között. Persze, milyen jó is volna, ha a „döcögve” szót kihagyhattam volna, de a politikai realitás Szerbiában ma nem olyan, hogy pusztán „haladást” említsek az „izoláció” alternatívájaként.

Nem sok kétség fér hozzá ugyanis, hogy az elnökválasztás második körébe Boris Tadić és Tomislav Nikolić fog bekerülni. Ezt a legtöbb, komolyan vehető jelölt is elismeri – nyilvánosan, hallgatólagosan vagy a diplomácia virágnyelvén szólva. Az sem kérdéses, hogy az első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát plusz egy szavazatot, vagyis a második kör lesz az, amikor ki kell mondanunk: hajlandóak vagyunk-e kompromisszumot kötni, és a döcögve haladást választani az izoláció elkerülése végett, vagy nem vagyunk erre hajlandóak, és inkább elviseljük az izoláció minden kínját néhány évig, mert úgy érezzük, van még erőnk egy újabb forradalomhoz, hogy évek múltán ismét ott folytassuk, ahol 2000-ben elkezdtük.

A huszonegyek lándzsát törtek a legerősebb nyugat-barát jelölt mellett, ami önmagában véve még nem problematikus. A problémát abban az ellentmondásos helyzetben látom, hogy magyar nemzetiségűekként tették le a garast egy nem nemzetiségi alapon szerveződő párt jelöltje mellett. A magyar nemzetiségű aláírók egyike – ha jól értelmezem szavait – azt hangoztatja, hogy a nemzeti hovatartozásnál sokkal fontosabb számára a szakmai csoporttudat. Mégis, mind a huszonegyen a magyarságuk hangsúlyozásával (hiszen a felhívás minden aláírója magyar) járulnak hozzá Tadić támogatásához, és ez már némileg rossz szájízt hagy maga után, mert letűnt korokat idéz.

Másfelől, ha már fölvállalták, hogy magyarként írjanak alá hetekkel az elnökválasztás első fordulója előtt egy ilyen nyilatkozatot, akkor nem ártott volna kitérniük arra is, hogy mi lényegeset tett Boris Tadić a kisebbségi jogok érvényre juttatása terén az elmúlt három és fél évben, amiért mint nemzeti kisebbséghez tartozó személyek már az első körben feltétlen bizalmukról biztosítják őt.

A magyar előjelű vajdasági pártok Pásztor Istvánt jelölték elnöknek. Amennyiben Szerbia egy valóban demokratikus jogállam volna, ahol a nemzeti kisebbségi jogok (és nem csak a nemzeti, hanem más kisebbségi jogok is) a legmagasabb fokon érvényesíthetőek lennének egy stabil rendszernek köszönhetően, meggyőződésem, hogy erre a lépésre nem lett volna szükség, sőt, úgy gondolom, nemzetiségi alapon szerveződő pártokra sem lenne szükség. Az olyan pártok, amelyek nem ideológiai alapon szerveződnének, egy ilyen államban valószínűleg maguktól elsorvadnának. Hiszen minek kellenének nemzeti alapon szerveződő pártok egy olyan országban, ahol a kisebbségek demokratikusan választott, széles hatáskörrel rendelkező kisebbségi önkormányzatokkal, befolyásos civil szervezetekkel rendelkeznének?

Sajnálatos tény viszont, hogy Szerbia még messze nem nevezhető kisebbségbarát államnak, és itt nem csak a nemzeti kisebbségek, hanem a szexuális, vallási és egyéb kisebbségek iránti viszonyulásra is gondolok. Ezen az elnökválasztáson csak két jelölt fektet hangsúlyt a különböző kisebbségjogi kérdésekre: Pásztor István és Čedomir Jovanović. De maradjunk ezúttal a nemzeti kisebbségek jogainál és a magyar jelöltnél. Pásztor deklarált célja, hogy ne csak a magyarok szavazatait gyűjtse be, hanem mindazokéit, akik úgy gondolják, hogy a magyarok önrendelkezési jogán túl a többi nemzeti közösség önrendelkezési joga is fontos, akárcsak Vajdaság teljes körű autonómiája és Szerbia euroatlanti integrációja (az EU-hoz való csatlakozás mellett tehát a NATO-tagság elnyerése is!).

Fölvetődik persze a kérdés, hogy mire jó egy eleve esélytelen jelöltet indítani, illetve támogatni a választáson, aki ráadásul Tadićtól vonja el a szavazatokat. Nyilván ez a kérdés áll a 21 Tadićot támogató magyar értelmiségi nyilatkozata mögött is. Nos, Boris Tadić, kétségtelen európai orientáltsága ellenére, nem sokat tett a kisebbségi jogok affirmációja terén az elmúlt három és fél éves elnökösködése során. Pásztor első fordulós eredménye figyelmeztetés lehet Tadić számára, hogy ezt sokan gondolják így. A második körben ettől még Tadić megkaphatja a Pásztorra szavazók támogatását, amennyiben mindkét fél részéről a politikai bölcsesség kerekedik felül.

A politikai bölcsesség pedig azt diktálja, hogy Tadić határozottabb garanciákat vállaljon a kisebbségi jogok érvényesítése terén, Pásztor, valamint pártjának koalíciós partnerei pedig ne erőltessék Tadićra a programpontjaik maradéktalan felvállalását, illetve ezen célkitűzések haladéktalan megvalósítását. (Arról nem is beszélve, hogy hatásköreiből kifolyólag az államelnöknek nincs formális felhatalmazása, hogy a Magyar Koalíció jelöltjének mind a 12 pontját megvalósítsa, még ha akarná is.) Katasztrófa lenne mind az ország fejlődése, mind a nemzeti kisebbségek sorsára nézve, ha a politikai bölcsesség helyett a dac és a keményfejűség kerekedne felül a második kör előtti két hétben.

Az értelmiségiek Tadićot támogató nyilatkozatát minden további nélkül aláírnám, de csak akkor, ha (1) azt a második forduló előtt kínálnák fel, ha (2) a második kör előtt a felvázolt politikai bölcsesség kerekedne felül, és ha (3) nem magyarságomból kifolyólag kérnének fel annak aláírására.

(Symposion-line)