Címkék: Takács Márta

TAKÁCS MÁRTA NYOMÁBAN – Soha nem adom fel!

Hogyan telik a Vajdaság Erdői Közvállalat vezérigazgatójának egy munkanapja

A Vajdaság Erdői Közvállalat (Vojvodinašume) az utóbbi négy évben, amióta Takács Márta erdőmérnök áll a cég élén, óriási elánú fejlődésen ment keresztül. Egy teljesen dezorientált és szétzüllesztett céget sikerült talpra állítania, amely mára európai viszonylatban is az egyik legsikeresebb erdőgazdálkodással foglalkozó nagyvállalattá nőtte ki magát. Takács Márta február 2-án kapott újabb négy éves megbízatást az alapítótól, a tartományi képviselőháztól, hogy folytassa azt a munkát, amelyet 2005-ben megkezdett. Ez szolgált apropóul, hogy végigkövessük a régi-új vezérigazgató egy munkanapját, és szabad perceiben elbeszélgessünk vele sikerekről, buktatókról, és egy kicsit közelebbről is megismertessük az olvasókkal a legnagyobb tartományi közvállalatot, valamint annak első emberét.

vojvodinasume 3
Takács Márta a félmillió eurós John Deere vezérlőfülkéjében

Pénteken kilenc óra után érkezünk a tartományi erdőgazdálkodási közvállalat székházába, amely Péterváradon található, az újvidéki Duna-hídtól alig egy kilométerre. Az igazgatósági épület leginkább egy modern irodaház és egy ízlésesen berendezett vadászlak ötvözeteként írható le, körötte fákkal és gondosan lenyírt fűvel.

Az igazgatónő azzal fogad bennünket tágas irodájában, hogy bár állandó kapcsolatban áll a médiával, rendszeresen ad nyilatkozatokat és interjúkat, arra még soha nem volt példa, hogy egy újságíró végigkövesse egy teljes munkanapját, ezért kissé zavarban van. Megnyugtattuk, hogy még mi sem csináltunk ilyet, úgyhogy nagyjából kvittek vagyunk.

Kb. egy-másfél óránk van arra, hogy elbeszélgessünk a vállalatról, a cégvezetésről, a következő négy év terveiről, ugyanis délben Takács asszonynak már a szerémségi Morovićon (az egykori Maróton) van jelenése, ahol illusztris vendégek társaságában a vállalat új, helyi irodaépületének megnyitására hivatalos.

Takács Márta munkanapja általában reggel fél 7-kor kezdődik. A Szabadkán élő igazgatónő ugyanis ekkor száll be a hivatali kocsiba, amely bő egy óra alatt szállítja el munkahelyére. „Általában már a kocsiban dolgozni szoktam. Ekkor készülök fel a napi tárgyalásokra, átolvasom azokat a dokumentumokat, amelyekre nem tudtam időt szakítani korábban. Ha jut rá időm, igyekszem informálódni, átböngészem a napi sajtót, megnézem az e-mailjeimet. Sajnos képtelen vagyok aludni az autóban, úgyhogy mindig aktívan töltöm az időt munkába menet és akkor is, amikor a munkanap végeztével hazahoznak” — mondja Takács asszony, aki saját bevallása szerint nagyon ritkán szokott délután fél hat előtt hazaérkezni.

A héten az első napja a legkiszámíthatóbb, ugyanis minden hétfőn fél 9-kor kollégiumi ülésen beszéli meg öt helyettesével és a hat részlegigazgatóval az aktuális teendőket, meghányják-vetik, ki mit vállal a héten, milyen összetételű küldöttséggel képviselteti magát a cég a legkülönfélébb tanácskozásokon, tárgyalásokon és így tovább. Más napokon viszont sűrűn megtörténik, hogy nem Újvidékre, azaz Péterváradra vezet az első útja, hanem valamelyik vidéki részlegbe. Azonban, ha csak lehet, igyekszik az irodájában kezdeni a napot, mert mindig akad olyan dokumentum, amit sürgősen alá kell írnia, és szeret mielőbb túljutni a „reggeli zűrzavaron”.

IDŐZÍTETT VAGY SPONTÁN TÁMADÁSOK

„Amikor 2005 elején átvettem a vállalat irányítását, itt óriási szervezetlenség és fejetlenség uralkodott. A dolgozók nem kaptak rendesen fizetést, semmiféle fejlesztési program nem volt folyamatban. Habár tisztában voltam a vállalat felépítésével és néhány embert ismertem az itt dolgozók közül, mégiscsak egy teljesen új közegbe csöppentem bele. Időbe tellett, amíg elfogadtattam magam az új környezetemmel. Azonnal radikális lépésekre szántam el magam. Az első hat hónapban felmértem, ki milyen tudással rendelkezik, ki az, aki képes magáévá tenni az elképzeléseimet és követni a munkatempómat, majd ez alapján döntöttem el, hogy ki maradhat a csapatomban, illetve hol tudok esetleg frissíteni. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, az volt az egyik fő feltételem, hogy kizárólag szakmai kritériumok alapján alakíthassam ki a csapatomat, és olyan szakemberekkel vehessem körül magam, akikben feltétlen bizalmam van. Ezt a feladatot sikerült is végrehajtani, és meggyőződésem, hogy ez volt az elmúlt négy éves periódus sikerének kulcsa” – mondja az igazgatónő, aki nem titkolja, hogy részben a politikumnak köszönheti a kinevezését, hiszen a tartományi koalíciós kormány részét képező Vajdasági Magyar Szövetség tagja, korábban tartományi parlamenti képviselője. Ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy a munkahelyén ő kizárólag erdőmérnök, és lépéseit sohasem a pártszimpátia vagy egyéb, nem szakmai kritériumok határozzák meg.

Nagyjából eddig jutunk a beszélgetésben, amikor megcsörren a telefon, és a pénzügyi igazgató kér bebocsátást. Dobranić Aranka nem túl kellemes hírekkel szolgál: az adóhatóság zárolta a vállalat számláját, mert egy 200 millió dináros tartozást vélt felfedezni. „Ez egy olyan adósság, amely még 2000-ből maradt vissza. Ekkor még nem is létezett a Vajdaság Erdői Közvállalat, hiszen cégünk 2002-ben, az omnibusztörvény meghozatala után alakult meg. Az adósságért felelős, ma hozzánk tartozó részlegek korábban a köztársasági erdőgazdálkodási közvállalathoz, a Srbijašuméhez tartoztak, mégis velünk akarják megfizettetni ezt az összeget, amelynek túlnyomó részét az évek során felhalmozódott kamatok teszik ki. Komoly erőfeszítéseket tettünk az elmúlt négy év során annak érdekében, hogy a számlánk zárolására ne kerüljön sor. Ma ez mégis megtörtént. A Legfelsőbb Bírósághoz is fordultunk már, de döntés még nem született. Most pedig azon törhetjük a fejünket, hogy miként lehetne megoldani ezt a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a módját” – mondja magabiztosan az igazgatónő, aki arra a kérdésünkre, hogy esetleg összefüggést lát-e a néhány nappal ezelőtt történt kinevezése és a számlablokkolás időzítése között, diplomatikusan csak annyit felel, hogy „mindennek megvan a maga miértje”.

„Sűrűn érzem azt, hogy a személyem ellen irányulnak a dolgok. A baj abban van, hogy ezekben a támadásokban a cég szenvedi el a legnagyobb kárt. Ebben a tekintetben sajnos nem számítok változásra a jövőben sem. A támadásokban sok minden közrejátszik, az irigység, a rosszindulat. Olyan dolgok ezek, amelyekre egyáltalán nem volna szükség, és szomorú, hogy a munkám mellett nekem ezeknek a támadásoknak a kivédésével is foglalkoznom kell. Az elmúlt 3-4 hónapban óriási nyomás nehezedett rám, hogy ne vállaljam tovább ezt a pozíciót. Rá akartak kényszeríteni, hogy föladjam. Csakhogy azok az emberek, akik áskálódnak ellenem, nem jól ismernek. Én soha nem szoktam föladni” – mondja kategorikusan Takács asszony.

„AUTÓSÜLDÖZÉS”, MAJD ÁLLÓFOGADÁS

Negyed 11-kor jelentik az igazgatónőnek, hogy ideje elindulni Morovićra, ezért ideiglenesen be is rekesztjük a beszélgetést abban a reményben, hogy a szerémségi faluban, az átadási ünnepséget követő állófogadás és az elmaradhatatlan hivatali ebéd között még lesz egy kis idő a sikerekről és a legnagyobb kihívásokról is beszélgetni.

Az igazgatónő a pénzügyi és a fejlesztési igazgató társaságában utazik a helyszínre, mi pedig igyekszünk a filmekből ellesett módon követni a hivatali dzsipet – kevés sikerrel. Egyedül a GPS navigációs készülékünknek köszönhetjük, hogy nem tévedünk el és – bár fél órás késéssel – megérkezünk a Bosut folyó partján elterülő, mintegy 2500 lelket számláló szerémségi falucskába.

vojvodinasume

Az átadásra váró irodaházat nehéz eltéveszteni, hiszen a 800 négyzetméter alapterületű, kétszintes, csupa üveg építmény a falu főútja mentén található, és nyilvánvalóan a legpazarabb épület az egész településen. (40 millió dináros befektetésről van szó, tudjuk meg a későbbiekben.) Szerencsére pont annyit késik a megnyitóünnepség, amennyit mi is, így nem maradunk le az igazgatónő köszöntőjéről, és a szalag átvágásáról sem, amire Pásztor István tartományi gazdasági titkárt kérték fel.

Ha valaminek még ennél is jobban örülünk, akkor az az, hogy nem maradunk le az állófogadásról. Miközben serényen sertepertélünk a különböző finomságokkal megrakott asztal körül, arra leszünk figyelmesek, hogy Takács asszony még egy falatot sem evett. Érdeklődésünkre, hogy ez minek tulajdonítható, azt válaszolja, hogy általában nem szokott enni az állófogadásokon, mert folyamatosan szóval tartják, és kellemetlen lenne teli szájjal beszélgetni. De különben is, hátra van még a hivatali ebéd. És valóban:

vojvodinasume 2
Nem hagyják falatozni

egy pillanatra sem hagynak neki nyugtot, hol a különböző rendű és rangú személyiségek elegyednek vele szóba, hol az újságírók nyaggatják, hogy nyilatkozzon.

Már-már kezdem elveszíteni a reményt, hogy folytatni tudjuk a Péterváradon

megkezdett beszélgetést, amikor az újvidéki tévés kollégákhoz csapódva sikerül még néhány kérdést feltennem neki.

FÁSÍTÁS EZERREL

„Tavaly megszereztük az FSC nemzetközi szabványosítást a cég teljes területére, amire nagyon büszkék vagyunk, ugyanis egyetlen egy európai erdőgazdálkodási cég sem kapta meg ezt a certifikátumot olyan rövid előkészületek után, mint mi. A tanúsítványt öt évre nyertük el, és bármelyik pillanatban elveszíthetjük, ha a szigorú ellenőrzések során nem felelünk meg a vállalt követelményeknek. (A Forest Stewardship Council (FSC) nevű tekintélyes szervezetet az erdők fenntartható felhasználásának a biztosítására alapították. Az FSC által definiált normák hivatottak egy szociális, környezetbarát, ugyanakkor ökonómiailag vállalható erdőgazdálkodás létrehozására. – a szerző megj.) Sikerül évről évre mintegy 300-400 hektárral több erdőt telepítenünk, mint amennyit kitermelünk. A pénzügyi válság miatt az idén kénytelenek voltunk minden területen megszorításokat bevezetni, egyedül az erdőtelepítés terén nem alkalmazunk restrikciókat. Ha az erdőtelepítés az eddigi ütemben folytatódik, három-négy éven belül ’telítődik’ a fennhatóságunk alá tartozó terület, és nem lesz már hová fát ültetnünk. Ezért tárgyalásokat folytattunk és folytatunk különböző vajdasági városokkal és községekkel, hogy saját területeiken közös erővel szélvédő sávokat hozzunk létre” – közli az igazgatónő a közelmúlt legfontosabb eredményét, valamint a közeljövő legjelentősebb tervét.

Már csak arra jut időnk, hogy a gépesítésről ejtsünk néhány szót. Mint mondja, éves szinten kb. 2 millió eurót költenek az új technológiák bevezetésére. A legjelentősebb tavalyi beruházásuk egy félmillió eurót kóstáló, teljesen mértékben komputerizált, John Deere márkájú, Harvester típusú erőgép volt, amely a fakitermelésben játszik rendkívüli szerepet. „Ezzel az egyetlen géppel el lehet végezni a teljes fakitermelést, a kivágástól az aprításig egy adott szezonban, egy adott erdőgazdaság területén” — igyekszik illusztrálni az új gép előnyeit Takács asszony, aki saját bevallása szerint nagyon élvezte, amikor kipróbálhatta a Finnországból érkezett szakember segítségével a Harvester irányítását.

Megegyezünk, hogy küld majd egy képet a nagy pillanatról, és már mennie is kell a hivatali ebédre, ahová már nem követjük, pusztán kényelmi megfontolásból: a három órára tervezett ebéd valószínűleg elhúzódik az esti órákig, mi pedig úgy érezzük, hogy ennyi munka bőven elég volt mára.

A közvállalatról

A Vajdaság Erdői 2002-ben alakult. A tartomány legnagyobb közvállalata mintegy 1800 embert foglalkoztat teljes munkaidőben, és további 200-300 dolgozót szezonjelleggel. A cég főhadiszállása Péterváradon található, de emellett négy területi igazgatósággal is rendelkezik Mitrovicán, Pancsován, Zomborban és Újvidéken, mindegyikhez további 21 erdőgazdasági részleg tartozik. A Vajdaság Erdői 130.000 hektárnyi, állami tulajdonban levő erdőségen gazdálkodik Vajdaság-szerte, ami a tartomány erdővel borított területeinek 95 százalékát teszi ki.

A cég teljes egészében piaci alapokon működik, ami azt jelenti, hogy teljesen önfenntartó, köztársasági és tartományi költségvetésből nem kap egyetlen dinárnyi állandó jellegű támogatást sem, legfeljebb pályázati pénzekre számíthat az állam részéről, amit kizárólag fásítási projektumokba fektet be.

A 2008-as évben mintegy 3 milliárd dináros bevételt könyvelhetett el magának a vállalat. Ennek mintegy 70 százaléka fakitermelésből, a fa eladásából származott, a maradék 30 százalékot a pályázatokon elnyert pénzekből, a vadászturizmusból, a vadgazdálkodásból, a halászatból és a húsfeldolgozásból teremtette elő.

A Vajdaság Erdői a természetvédelemben is jelentős szerepet játszik, hiszen a rábízott 130.000 hektárból 80 ezer hektárnyi földterület védelem alatt áll.

(Családi Kör)