Pelević jelen drámája, Kokan Mladenović és az Újvidéki Színház társulata nem volt szerencsés kombináció. A Pelević-szöveg profán líraiságából semmi sem maradt, ahogyan a színpadon többnyire recitatív formává silányítva jeleníttetett meg egy, kissé összehangolatlanul mozgó és tátogó női kar előadásában.
Az egyes epizódok között, olykor az egyes epizódokon belül is kialszanak a fények, majd újra fölgyulladnak. Ezeknek a momentumoknak nem pusztán a színpadi átrendeződés megkönnyítésében van szerepük, hanem egyúttal felfoghatóak úgy is, mint egy-egy pillanatnyi emlékezetkiesés. Gyakran megtörténik, hogy a figurák a sötétség beállta utáni jelenetben már egy teljesen új ideg- és elmeállapotban találtatnak, esetleg nem is emlékeznek arra, hogy néhány másodperccel korábban miről beszéltek, mit tettek.
Kétség nem férhet hozzá, óriási munka van az előadásban, alaposan meg kellett tervezni a színpadi jeleneteket, hiszen a szerző meglehetősen fukarul bánt az utasítások leírásával, de a rendezőnek, a romániai Anca Bradunak ezúttal nem sikerült lebilincselő és a nézőben mély nyomot hagyó előadást színpadra állítania. A párbeszédek vontatottak, a jellemek túlfeszítettek, a színpadkép pedig igazán kevés fogódzóval szolgál a homályban hagyott részek felfejtéséhez.
Kutya nehéz lehet matematikai pontossággal improvizációt imitálni. Eljátszani azt, hogy itt most bizony becsúszott egy baki – sőt, bakit bakira halmozunk! -, és mindeközben tudatában lenni annak, hogy a legkisebb tévedés, mellényúlás is végzetes lehet. Éppen azért, mert a rögtönzést csakis úgy lehet mímelni, hogy a legkevésbé sem rögtönözhetünk, és minden erőnkkel a precízen összehangolt játékra kell koncentrálnunk.
A némajelenetek, talán a minimális díszlet és az eszköztelenség okán, többnyire kidolgozatlanok maradtak. Nyilván nem lehet könnyű három-négy szék segítségével csodát művelni, ám az a jelenet, amelyben a nővérek a kényelmetlen székeket cserélgetik egymás között legalább egy-két percen át, legfeljebb a nézők untatására jó, az Alba-ház lakóinak unaloműző hatalmi játékaként hiteltelen.
