Neoplanta, avagy a Kutyaszorító

Az Újvidéki Színház Neoplanta című előadásáról

Urbánt elsősorban a képmutatás, a hamis idill leleplezése érdekelte, és ennek megvalósításához radikálisan kritikusnak kellett lennie minden tekintetben. Nem engedhette meg magának egyetlen pillanatra sem, hogy elringassa, megnyugtassa a nézőt, mert ezáltal hatástalanná vált volna a józanító provokáció. Így sikerült elérnie azt a célt, hogy az előadás végén többször is megismételt politikai jelszó, a „különböző nációk békés egymás mellett élése” pontosan olyan üresen kongjon, mint amilyen üresen kong a mára már divatjamúlt „testvériség-egység” kifejezés.

„Nem érzem magam kívülállónak”

Nálunk minden értelmiségi úgy próbálja beállítani önmagát, hogy a ’90-es években üldözött volt. De ha közelebbről megnézzük, világos, hogy az egyszerű emberek voltak az üldözöttek, nekik volt a legnehezebb sorsuk. A legjobb sorsuk pedig a politikusoknak volt. Az értelmiségiekre inkább a páriasors volt a jellemző – mondja Végel László író.