Nyugat-bánáti szellemirtó akció

Vajdasági horrorparódia a mozikban

– A mottónk: háború, forradalom, képernyő – mondja ellentmondást nem tűrően Sinkovics Ede Budapesten élő vajdasági festőművész, az első nyugat-bánáti horrorparódia egyik kulcsembere, miközben a Rat, revolucija, ekran című filmes katalóguskönyvet tartja a kezében, mintegy a fényképezőgépnek pózolva. Nem nagyon értem, mi köze ennek a mottónak a jugoszláv-magyar kooprodukcióban készülő nagyjátékfilmhez, melynek vágási utómunkálatait végzik éppen egy 20 négyzetméteres, füstös kis helyiségben, de nem firtatom, napirendre térek felette.

A filmkészítés ötlete ’96 óta foglalkoztatta Edét, de csak 2001-ben, a Törökbecse melletti Dunđerski-kastélyban megrendezett első StandArt-Multiplex elnevezésű összművészeti táborban nyílt lehetőség arra, hogy a forgatás meg is induljon. A 75 percesre saccolt film eddig Óbecsén, majd a törökbecsei Sokolac birtokon, valamint Budapesten készült, a hátralevő munkálatokat jelenleg Újvidéken végzik a helyi Kino Klub segítségével. Egy bő hónapon belül pedig akár a premierre is készen áll a „pszichodráma”.

– Úgy néz ki, kapunk támogatást arra, hogy a digitális technológiával készült filmet átvegyük 35 mm-es standard méretű filmszalagra, mert így a mozikban is könnyebben levetíthetnék – szólal meg a film rendezője, Milutin Vlahović. – Egyébként elég nehéz pontosan elkülöníteni, hogy kire milyen szerep hárult a film elkészítésekor. Mindannyian mindenben részt vettünk, csapatmunka volt. Az Ede például három figurát is alakított: egy férfi és egy női szerep mellett még önmagát is játszotta, de végül az ez utóbbihoz kapcsolódó jeleneteket kivágtuk.

– Ugyanakkor például a forgatókönyvet, Ede ötlete alapján, ketten írtuk közösen – veszi át a szót a film másik főszereplője, a stáblistán forgatókönyvíróként feltűntetett Virág Gábor, akit eddig mint az Aaron Blumm névvel megjelenő novellák szerzőjét és a technopartik dj-ét ismerhettük. Újabb név, újabb identitás felvállalása tereli Gábort a tudathasadás állapota felé: ezúttal ő Dr. Alazy.

A TARTALOMBÓL

A sztori a két főhős, Carry Townslin (Sinkovics Ede) és Dr. Alazy közötti konfliktusra épül, mely igen erőszakos és véres leszámolásban kulminál. Townslin egy jól szituált aranyifjú, aki éli a yuppie-k mindennapi életét. Ez az életmód azonban oda vezet, hogy Townslin lelkileg összeomlik. Pszichoanalitikusa az egyedüli gyógymódként az IQ-jának lecsökkentését javasolja neki, amit csak operációval lehet véghezvinni, ennek elvégzéséhez pedig dr. Alazyt ajánlja. Townslin befekszik a doktor műtőjébe, de az érzéstelenítés nélküli operáció fájdalmainak hatására – kihasználván egy rövid áramkiesést – a beteg elmenekül.

Fél évvel később látjuk ismét Townslint mint bánáti szellemirtót, aki biciklivel jár föl-alá a faluban, eljár a nyugdíjasotthonba ebédelni, betér kedvenc kocsmájába, ahol buknak rá a nők; egyszóval éli a szuperhősöknek kijáró életet. Ekkor azonban megjelenik Lenka Dunđerski, a kastély szelleme (Sinkovics Ede). Townslin újabb összeomlást él át, egyrészt azért, mert ez karrierjében az első kiirtandó szellem, másrészt pedig, mert gyermekkorát a Dunđerski-kastélyban élte le a gondnok fiaként, Lenkát pedig személyesen ismerte. Mégis megkezdi az akciót, de kevés sikerrel: Lenka szelleme tovább kísért.

Valamivel később viszont – hogy, hogynem – Townslin rájön arra, hogy tulajdonképpen minden rossznak dr. Alazy az okozója, aki időközben szintén új identitást vett fel: szellemirtáshoz gyárt fegyvereket épp Townslin számára. Ekkor szuperhősünk megindítja a végső támadást a doktor ellen, mely véres leszámolásba torkoll, de a film készítői homályban hagyják, hogy Townslin ezúttal sikerrel jár-e.

KICSIT ZAVAROS?

Merthogy készül a film második része is nemsokára. Pontosabban a harmadik, mert az imént felvázolt történet tulajdonképpen egy trilógia második része. De még a harmadik rész leforgatása előtt az első részt készíti majd el a stáb, amiből talán megtudjuk azokat az összefüggéseket is, amelyekre az aktuális filmben nem derül fény. És ha már elég zavarosnak tűnik mindez a nyájas olvasó előtt, el kell még mondanom, hogy a történet nem jelen korunkban és nem is a jövőben játszódik, mint általában az ilyen tudományos-fantasztikus-horrorisztikus elemekkel bíró filmek, hanem a közelmúltban. Ennél többet nem árultak el a filmesek, de arról biztosítottak, hogy ha a sztori szintjén vannak is nehezen megindokolható ok-okozati összefüggések (összefüggéstelenségek), a film mégis egy egységes egészet képez. Tele van ugyanis olyan képi megoldásokkal, szimbólumokkal, többször visszatérő motívumokkal, amelyek még a nagy leszámolást követő ágyjelenetet (Townslin és egy nő szeretkezését) is a történet fontos és szerves részévé teszik. Majd meglátjuk.

HOLLYWOOD ÉS A PARTIZÁNOK

Amit viszont már most megnézhettem a maga összevágott valójában, az épp a végső nagy leszámolás volt. A helyszín egy lepusztult gyárcsarnok, ahol a neonlámpák zavaróan villognak. Townslin egy hulladékból összetákolt tankkal érkezik, és egyenesen dr. Alazy felé tart, aki két emberével jött a küzdőtérre. Townslin agresszív csatakiáltással rárohan a doktor egyik, majd másik emberére, s miután mindkettővel leszámolt, megindul a párharc. A tökéletes zenei aláfestés (Rambo Amadeus) tovább fokozza a kedélyeket, a hatalmas robbanások és villanások, de egyáltalán az egész beállítás hatására megvilágosodik előttem, hát persze: háború, forradalom, képernyő! – nem a mottó szavaira kellett volna figyelnem, hanem a könyvre, amin e fölirat volt olvasható. A könyvre, mely a volt JSZSZK partizánfilm-termését dolgozza föl.

– Régen, amikor Mileševón, a szülőfalumban még volt mozi, megszámlálhatatlan partizánfilmet megnéztem a haverokkal úgy 8-9 évesen. Ezek a filmek nagyon nagy hatással voltak rám, valószínűleg ott a nyomuk a filmünkön is – világít rá a talányos mottóra Ede magyarázata.

– Mielőtt megkezdtük volna a vágást, kivettünk pár partizános filmet a videokölcsönzőből, hogy fölfrissítsük ebbéli élményeinket – kapcsolódik be a dicső múltú jugoszláv filmgyártás témájába Gábor. – Zelengora hegycsúcsai, Sutjeska, Neretvai csata, Užicei Köztársaság, ezek a filmek úgy meg vannak csinálva, hogy csak ámuldozol. Hollywood?! Ugyan már, ezek némelyike ezerrel fölülmúlja az amerikai megaprodukciókat.

LOW BUDGET

A film – vajdasági lévén – a hely szellemének és szelleműzőjének megfelelően kétnyelvű. Amikor magyar beszédet hallunk, szerb feliratozás lesz látható és fordítva. De már készül az angol fordítás is. Úgy néz ki, ez lesz minden idők „legalacsonyabb nagyköltségvetésű filmje”, ahogy a fiúk a készülő produkciót minősítették. Mindössze 1500-2000 euróból jöttek ki ez ideig, a támogatást pedig elsősorban a Becsei Sörgyárnak, családjuknak és saját maguknak köszönhetik. Természetesen készülnek benevezni különböző filmfesztiválokra is, és ha az idein már nem is, a jövő évi Budapesti Filmszemlén már ott lehetnek, és úgy gondolom, egész jó esélyekkel indulhatnak a megmérettetésen. Legalábbis Jancsó Miklós nagyon fogja szeretni ezt a filmet.

***

– Egyik alkalommal Ede kiadta nekem az ukázt, hogy írjak azonnal egy minél rosszabb verset. Volt is rá öt percem – kezdi a Carry Townslin-vers című poéma születésének történetét Virág Gábor. – Épp indultam kávét főzni, így kávéfőzés közben írtam meg, és valóban rendkívül pocsékra sikeredett, de épp emiatt jó. A legjobb rossz versem.

A szóban forgó szöveg elhangzik a filmben, méghozzá Townslin egyik barátjának, a filmbeli amatőr színész (Milinszki Árpád) értő tolmácsolásában. Íme a Carry Townslin-vers:

A kávéfőzőt
ahogy néztem az este,
kinyílt előttem a táj.
Mint egy birkanyáj,
vonult el szemem előtt az élet,
akár egy rossz ítélet.
Költő vagyok:
az egyik legnagyobb.
Ha nem figyeltek rám,
végleg elhallgatok.

***

Carry Townslin
színes, feliratos, vajdasági akció horrorkomédia
StandArt-Multiplex-produkció
Rendezte: Milutin Vlahović
Sinkovics Ede ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Sinkovics Ede és Aaron Blumm
Fényképezte: Želimir Tot és Kiss Aurél
Fotók: Dudás Szabolcs
A zenét Rambo Amadeus zenéjének felhasználásával Andrija Pavlović és Miša Savić szerezte.
Hangmérnök: Nenad Sušić
Díszlettervező: Sinkovics Ede és Fóris Barbara
Szereplők: Sinkovics Ede, Virág Gábor, Molnár Keresztyén Gabriella, Dušica Ivanović, Karácsonyi Attila, Tolnai Szabolcs, Balogh Bulcsu, Durszt Peti, Mariana Primorac, Sütő Árpád, Fóris Barbara, Mirnics Gyula, Katarina Šoškić, Marcel Bajka, Irena Buković, Milutin Vlahović, Hidi Endre, Slemmer Igor, Igor Jašin, Földi Angéla, Milinszki Árpád és sokan mások.

(Családi Kör)