A Családban marad
A Magyar Szó olvasóinak többsége bizonyára értetlenül áll az újság terjesztése körül kialakult bonyodalmakat szemlélve. Az elmúlt hetekben talán nehezen vagy egyáltalán nem jutott hozzá a laphoz, szenvedő alanya volt annak a „háború”-nak, ami a Magyar Szó Lapkiadó Kft. és a Štampa Commerce nevű terjesztővállalat között folyt, és különböző sajtóreagálások formájában folyik továbbra is. A felek egymást vádolják a problémák előidézésével, és ha egy-egy mondatban kellene megfogalmazni, mi okozta a laphiányt a piacon, ez a következőképpen hangozhatna: a lapkiadó szerint a Štampa egyoldalúan felmondta a terjesztésről kötött szerződést, a terjesztővállalat szerint pedig a Magyar Szó korlátozta számukra a megrendelhető lapmennyiséget. Mindkét állítás igaz. De miért az egyik, és miért a másik? Hogy a válaszok fellelése ne legyen annyira egyszerű, a perlekedésnek van egy harmadik szereplője is: a Forum Terjesztés Rt., mely hosszú ideig szerződéses viszonyban volt mindkét féllel. Ha valaki alaposan körüljárja ezt a történetet, lépten-nyomon késztetést érez arra, hogy párkapcsolatos hasonlatokban gondolkodjon: a menyasszony az oltár előtt meggondolja magát; a leány megcsalja jegyesét; az újrakötött házasságban is folytatódik a civakodás; a férj kidobja feleségét, mire az após elégtételt vesz vején… A közelmúlt történéseinek megértéséhez mintegy másfél évtizedre kell visszatekinteni.
A Magyar Szó Kft. jogelődjét, a Forum-házat 1989-ben még társultmunka-alapszervezetek (TMASZ-ok) alkották, s ezek közül egyesek – a törvény adta lehetőségekkel élve – ’89 és ’91 között kiváltak a házból. Ilyen módon vált önálló jogi személlyé a Forum Terjesztés is, mely többek között a mintegy 150 kioszkot is magával vitte az addig közös vagyonból. Ettől a pillanattól kezdve a cég maradék része nem rendelkezett közvetlenül sem a kioszkhálózattal, sem pedig a napilap terjesztése feletti közvetlen felügyelettel, amit szerződéses alapon továbbra is a Forum Terjesztés intézett. A ’90-es években részvénytársasággá alakult Forum Terjesztés a bombázások évében nehéz anyagi helyzetbe került, ezért 1999. december 27-én ötéves bérleti szerződést kötött a belgrádi Štampa Commerce-cel.
2001 decemberében a Tartományi Képviselőház mint alapító elfogadta a Forum-ház átszervezésére vonatkozó határozatot, aminek értelmében megalakulhatott ennek jogutódja, a Magyar Szó Közvállalat (tavalytól kft.). Ekkor vetődött fel annak lehetősége is, hogy a Forum Terjesztés Rt. integrálódjon ebbe az átszervezéssel megalakuló cégbe. A csatlakozási szándékot 2001 decemberében az rt. közgyűlése is megerősítette, majd a különböző jogi és gyakorlati nehézségek leküzdése után 2003 tavaszán ténylegesen is beindulhatott a folyamat a két cég tőkéjének felbecslésével, hogy végül 2003. december 16-án sor kerüljön a csatlakozási szerződés aláírására. Ebben a Magyar Szó kötelezettséget vállalt arra, hogy a Forum Terjesztés Rt. 173 dolgozójának munkahelyet és megélhetést szavatol, valamint garantálja a részvényesek tulajdonrészesedésének megőrzését. A szerződés azonban csak akkor lépett volna életbe, amikor ezt a szerb kormány és a Forum Terjesztés Rt. közgyűlése is jóváhagyja. A kormányjóváhagyás megszületett (szűk egy évvel később, 2004. szeptember 7-én megjelent a Hivatalos Lapban), a közgyűlésé azonban nem.
BÉRBŐL BÉRBE
A szerződés aláírása előtti időszakban Hemm János, a Forum Terjesztés Rt. igazgatója több alkalommal is részt vett a Magyar Szó igazgatóbizottságának ülésein. Ezeken a gyűléseken két opció nyert támogatást a terjesztés rt. sorsát illetően. Az egyik szerint az rt. dolgozói vehették volna bérbe és működtethették volna, a másik szerint helyi terjesztő cégeknek adták volna bérbe a kiskereskedelmi hálózat egy-egy részét, kötelezve őket az ott dolgozók további foglalkoztatására.
– A Magyar Szó igazgatóbizottsága mindkét opciót reális lehetőségként kezelte, sőt maga Hemm János volt az, aki a harmadik félnek történő bérbeadás ötletét felvetette – mondja Mihók Rudolf, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. megbízott igazgatója.
Az igazgatók által aláírt csatlakozási szerződés jóváhagyásának kérdése a Forum részvényeseinek 2004. március 26-i közgyűlésén szerepelt napirenden, s az ülésen részt vett Mihók Rudolf is. Az ülés jegyzőkönyvében a következő olvasható: „Mihók Rudolf igazgató felszólalásában tájékoztatta a jelenlevőket a közös vállalat jövőjére vonatkozó tervekről, melyek lényege az, hogy a Magyar Szó Közvállalat a Forum Terjesztés kiskereskedelmi hálózatát ismét bérbe adná. Egyik részvényes kérdésére, miszerint ez azt jelenti-e, hogy a dolgozók nem fognak az új, közös vállalat kereteiben dolgozni, az igazgató azt válaszolta: reméli, hogy egyetlen napig sem lesznek a Magyar Szó dolgozói, mert tervben van a kiskereskedelmi hálózat újbóli bérbe adása.”
– A jegyzőkönyvek természetesen nem szoktak kitérni minden részletre, ami egy-egy ülésen elhangzik. Legjobb emlékezetem szerint azonban mindkét opcióra kitértem, de ez a lényegen nem változtat, hiszen mindkét opció a bérlésről szól és arról, hogy a kioszkhálózatot nem a Magyar Szó fogja működtetni, következésképpen a dolgozók sem a Magyar Szónál lesznek munkaviszonyban. Hemm tudott erről, és egyet is értett ezzel, ezt az IB-ülésen megerősítette, ezért okozott meglepetést, hogy a kisrészvényesek tőlem hallották mindezt először – mondja Mihók.
A közgyűlés végül nem hozott elfogadó, de elutasító határozatot sem, hanem elodázta a következő közgyűlésig, melyre 2004. október 20-án – mintegy másfél hónappal a szerb kormány hivatalos jóváhagyása után – került sor. A Forum Terjesztés részvényeseinek közgyűlése ekkor elutasította a csatlakozást.
PÁLFORDULÁS, VAGY ERKÖLCSI DILEMMA
A Forum Terjesztés Rt. tulajdonjogilag két részre tagolódik. A részvények kevesebb mint 40%-a több száz kisrészvényes között oszlik meg, több mint 60%-a pedig állami tulajdonban van (ezért volt szükség a kormány beleegyezésére a csatlakozás kérdésében). Az állami részvénycsomag felett a cégközpontban dolgozó három ember rendelkezik, akik egyben kisrészvényesek is, akárcsak Hemm, tehát az erőviszonyok alapján ez a négy személy a kisrészvényesek támogatása nélkül is meghozhatta volna az integrációról szóló végső döntést, hiszen ők voltak azok, akik mindvégig részt vettek a Magyar Szóval való egyeztetésben, és helyeselték az integrációt.
Hemm János is a csatlakozás elutasítására szavazott az októberi közgyűlésen, s ezt a másik fél pálfordulásként értékelte. Hemm ezt másképp látja:
– A részvényesek, voltak vagy százan, egyöntetűen szavaztak a csatlakozás ellen. Hogy szavazzak ilyen helyzetben én? Döntsek úgy, hogy márpedig ti oda fogtok menni, ahová én akarom, és én azt akarom, hogy menjetek a Magyar Szóba? Mondtam volna a kollégáimnak, hogy menjenek oda, ahová nem akarnak? Én már nem mentem volna a Magyar Szóba, így volt a megegyezés szerint is, hiszen nyugdíj előtt állok.
Hemm szerint Mihóknak a márciusi közgyűlésen mondott beszéde a részvényesek lázadásához és elégedetlenségéhez vezetett. „Megtudván, hogy a Magyar Szó részéről vissza lettek utasítva, és nem tudván, lesz-e munkájuk, ki lesz a munkaadójuk a (Štampa Commerce-cel kötött) szerződés lejárta után, indítványozták, hogy sürgősen kezdődjenek tárgyalások az addigi üzleti partnerrel, mert nem kívánnak bizonytalanságban élni” – írja Hemm a Magyar Szó igazgatójának címzett október 10-i levelében.
Hemm elismerte, hogy tudott az integrációt követő bérbeadási szándékról, de arról korábban nem olyan formában esett szó, mint ahogy Mihók azt a márciusi közgyűlésen előadta:
– Mihókkal korábban erről a dologról nem így beszéltünk, hanem úgy, hogy majd megpróbáljuk a mi dolgozóinknak, kirendeltségvezetőinknek fölkínálni, hogy vegyék át kisebb régiók szerint a működtetést, és a mi embereink irányításával folytatódhatna a további munka. Egy ilyen opciót valószínűleg – nem vagyok biztos benne – elfogadtak volna a részvényesek. Mihók azonban nem erről beszélt, amiről mi előzőleg beszéltünk, hanem azt mondta, hogy ki lesznek adva bérbe, és kész. Arról egyáltalán nem szólt, hogy hova és kinek.
VITATOTT SZERZŐDÉSEK
Még az integráció meghiúsulásához vezető ülés előtt, de már a kormányjóváhagyás után, szeptember 24-én a Forum újabb 5 évre szóló együttműködési szerződést kötött a Štampával. A Magyar Szó megbízott igazgatója szerint ez az új szerződés sokkal károsabb annál, amit 5 évvel ezelőtt kötöttek a Forum és a Štampa akkori igazgatói, és amely tavaly december 27-én járt le. E régi szerződés aláírói, Kovács Miklós (Forum) és Mladen Grujić (Štampa) ellen 2003-ban bűnvádi feljelentést tett a Forum későbbi (és jelenlegi) igazgatója, Hemm János. Hemm továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az öt évvel ezelőtti szerződés káros volt a terjesztés rt. szempontjából, de elveti azt a vádat, hogy ez az új szerződés is káros lenne, sőt szerinte ezzel sikerült helyrehozni az előző szerződés jogi mulasztásait.
A Forum és a Magyar Szó jelenlegi vezetői által is sok szempontból károsnak tekintett 1999. évi szerződés egyik leglátványosabb következménye az lett, hogy a Štampa saját pénzéből újakra cserélte a Forum régi kioszkjainak mintegy a felét, és az immár sajátjának tekintett új kioszkok lokációjának telekbérleti jogát átíratta saját nevére. A Forum ennek értelmében továbbra is rendelkezhet az eltávolított kioszkjaival, de már nem állíthatja vissza ugyanazokra a helyekre, amelyeken korábban álltak – általában az érintett települések legforgalmasabb helyeiről van szó -, hiszen azokat a területeket már a Štampa bérli az érintett községektől saját bódéi számára.
Hemm János október 18-án Mihók Rudolfnak címzett levelében gazdaságilag racionálisnak és a dolgozók számára elfogadhatónak minősítette a Štampával kötött új szerződésüket, melynek értelmében az új kioszkok a Forum tulajdonába kerültek. Mivel azonban ezeket a kioszkokat korábban a Štampa pénzéből vették, a szerződés értelmében az összértékük a Forumot terheli tartozásként. A tartozás kifizettetésére viszont csak a két cég együttműködésének felmondása vagy privatizáció esetén kerülne sor. Hemm szerint ezáltal alapeszközeik nemhogy csökkentek volna, hanem éppen ellenkezőleg: megnövekedtek, „hiszen új kioszkokkal rendelkezünk, melyeket továbbra is kiadhatunk, és ezáltal szolid jövedelemre tehetünk szert, mindemellett dolgozóink munkaviszonyának kérdését is rendeztük!!!” – áll a levélben.
Mihók 439 200 eurós tartozásról tud, mely szerinte meghaladja az rt. felbecsült társadalmitőke-részének értékét. Ez azt jelenti, hogy a privatizáció során – amit a törvények értelmében záros határidőn belül meg kell ejteni, tehát a Forum sem maradhat többségi állami tulajdonban -, a terjesztés rt. a tartozását nem tudja majd visszafizetni. Gyakorlatilag tehát a Štampa Commerce nulla dinárért többségi tulajdonosa lehet a terjesztés rt.-nek a privatizáció során. A szerződés egy esetleges státusváltozás esetén a jogutódot is kötelezi a követelés kifizetésére. Magyarán: ha a Forum mégis integrálódott volna a Magyar Szó kft.-be, a Magyar Szónak kellett volna ezt az összeget visszafizetnie.
(Zárójelben meg kell jegyezni, hogy az újonnan megkötött ötéves Štampa-Forum-szerződés még nem lépett életbe, mert, mint a Štampa vezérigazgatója elmondta, eljárásbeli hiba történt, és a Privatizációs Ügynökségnek ismét be kellett nyújtani a dokumentációt, s most ennek pozitív elbírálására várnak. Mivel azonban december 27-én a régi szerződés lejárt, még előtte egy hat hónapra szóló szerződést kötöttek, amihez állítása szerint nem kellett az ügynökség beleegyezése.)
KÉT KOSÁR
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatóbizottsága október 4-i ülésén született határozata értelmében felszólította Hemm Jánost, hogy ötnapos határidőn belül bontsa fel a Štampával megkötött szerződést, ellenkező esetben feljelentést tesznek ellene. Hemm nem tett eleget a felszólításnak, arra hivatkozva, hogy a Forum közgyűlése még nem határozott az integrációról, következésképpen a Magyar Szónak egyelőre semmi köze ahhoz, hogy kivel milyen szerződést kötöttek. Október 20-án a Forum közgyűlése végül nemet mondott az integrációra. „A közgyűlés ugyanezen az ülésen néhány kisebb módosítással elfogadta a Štampával megkötött szerződéseket – így tulajdonképpen három évig tartó erőfeszítések után, a célegyenesben hagyta faképnél a Magyar Szót, és döntött úgy, hogy a Magyar Szó helyett a Štampa Commerce-et választja stratégiai partneréül” – áll Mihók Rudolf november 9-i beszámolójában, melyet a Magyar Szó Lapkiadó Kft. alapítójának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak címzett. „A Magyar Szó igazgatóbizottsága a döntést követően október 22-én összeült, és úgy határozott, hogy a törvénytelen és káros szerződésekről, valamint azok következményeiről értesíti a Privatizációs Ügynökséget, a köztársasági és a tartományi vagyonjogi ügyészt, valamint feljelentést tesz az ügyészségen ismeretlen tettes ellen hivatali helyzettel való visszaélés és korrupció alapos gyanúja miatt – minderről pedig tájékoztatta a nyilvánosságot és az alapítót. Igazgatói javaslatra arról is döntés született, hogy a Magyar Szó felbontja az érvényben levő, számára hátrányos terjesztési szerződést a Forum Terjesztés Rt.-vel, és saját terjesztési osztályt alakít” – áll Mihók beszámolójának folytatásában.
A Magyar Szó 2004. december 1-jei hatállyal mondta fel a terjesztésről szóló szerződését a Forummal, s ezt Mihók gazdaságilag indokoltnak tekinti:
– A Forumnak mindeddig havi félmillió dinár körüli összeget fizettünk a szolgáltatásaiért, hogy közbülső karikaként ékelődjön be közénk és a különböző, lapeladással foglalkozó cégek közé. A házon belüli munkaerő-átcsoportosítással létrehozott saját terjesztőosztály már most, de távlatilag bizonyosan megközelítőleg félmillió dinár megtakarítást jelent a háznak – vélekedik a megbízott igazgató.
Hemm véleménye szerint végzetes lehet a Magyar Szóra nézve, hogy december 1-je óta olyanok végzik majd a lap terjesztését, akik korábban nem ilyen munkakörben dolgoztak. „A terjesztőmunka szakma, és jól kell ismerni” – írja a Magyar Szó szerkesztőségének és igazgatóbizottságának címzett november 4-i levelében. Felrója továbbá azt is, hogy a terjesztési osztályt nem a Forum Terjesztés Rt.-ből átvett dolgozókból alkották meg:
– A Magyar Szó Közvállalat és a Forum Terjesztés Rt. még 2003-ban megegyezett abban, hogy a Magyar Szó saját terjesztőosztályt alakít, úgy, hogy szakmai tudásukra való tekintettel átveszi a terjesztés rt. nyolc dolgozóját. Írásos bizonyítékaim vannak arról, hogy Mihók azt mondta: átvesz 8 embert oda terjesztőként. Miért nem hajtotta végre a megbeszélt dolgot? A társulás ennek nem volt föltétele. Ez Mihók bosszúja, amiért a közgyűlésünk nemet mondott az integrációra – állítja Hemm. Mihók ezt azzal cáfolja, hogy a dolgozók átvétele az integrációs szerződés részét képezte, s ezt a szerződést épp a terjesztés rt. közgyűlése utasította el.
A CSAVAR
A Forum Terjesztés Rt. a szerződés felmondása előtt gondot viselt a Magyar Szó teljes példányszámára. Ez azt jelentette, hogy rajta keresztül bonyolódott le a Magyar Szó eljuttatása a lapeladással foglalkozó cégekhez. Az ügyfelekkel is ő állt szerződéses viszonyban a Magyar Szó eladását illetően, egyet kivéve – a Štampa Commerce-et. A Štampával közvetlen szerződése volt a Magyar Szónak, ezt még 2000. február 10-én kötötték meg határozatlan időre. A Štampa kioszkjaiban árulták a Magyar Szók egyharmadát, kétharmadát pedig különböző egyéb cégek kioszkjaiban, üzletekben stb. A lappéldányok a közvetlen szerződés ellenére nem közvetlenül jutottak el a Štampához, hanem – a Magyar Szónak saját terjesztőosztálya nem lévén – a Forum Terjesztés Rt.-n keresztül.
Mihók úgy vélte, mivel a Forumnak a Štampa és a Magyar Szó között csak mint technikai lebonyolítónak volt szerepe, a szerződéses viszony felmondásának és a saját terjesztőosztály megalakításának nem kellene hogy befolyásolja a Štampával 2000-ben kötött szerződést. Nebojša Đokić, a Štampa Commerce vezérigazgatója erről másképp vélekedett:
– A mi közvetlen kapcsolatunk a Magyar Szóval csak a fizetésre vonatkozott, a lap eljuttatását illetően mindvégig a Forumra voltunk utalva, melynek a Magyar Szó felmondott. Lévén a Forum üzleti partnerünk, hiszen bérleti szerződés van közöttünk, magától értetődött, hogy ennek fejében az általa terjesztett Magyar Szó prioritást élvezhetett a többi sajtótermékkel szemben a mi hálózatunkban. Nem lett volna korrekt a Forummal mint partnerünkkel szemben, ha – miután kiesett a játékból – nem kértük volna a Magyar Szótól az addigi szerződésünk felülvizsgálatát. Ezért akartam leülni a Magyar Szóval, hogy az új helyzetben az új feltételekről tárgyaljunk – mondta Đokić.
A vezérigazgató Mihók Rudolfnak küldött november 10-i levelében mielőbbi találkozást sürget, és egyúttal felmondja a 2000. február 10-én kötött szerződést, melynek 21. szakasza egy hónapos felmondási határidőt irányoz elő.
A Magyar Szóban a Forummal kötött szerződés felmondását követően megkezdődött a terjesztés közvetlen irányítására való felkészülés. Sorra köttettek a szerződések azokkal az ügyfelekkel, amelyekkel addig a Forum állt szerződéses viszonyban.
– A Magyar Szó kétharmada, ami havi szinten mintegy 200 000 lappéldányt jelent, továbbra is zavartalanul jutott el az eladási láncba. Minden ügyféllel sikerült olyan feltételekkel megkötnünk a szerződést, amilyenekkel korábban a Forum rendelkezett – állítja Mihók.
MINDENT VAGY SEMMIT
2004. november 23-án sor került a Magyar Szó ügyvezetésének és a Štampa vezérigazgatójának találkozójára. Ezen a találkozón Đokić részletezte azt az ajánlatot, amelyet már november 18-i levelében megemlített: december elsejétől szeretné a Štampa átvenni a Magyar Szó teljes példányszámát, amit addig a Forum terjesztett, tehát havi szinten mintegy 300 000 példányt.
– Az árumennyiség, amit meg szerettem volna venni tőlük, háromszor akkora volt, mint amennyit a Štampa addig eladott. A Štampa ugyanis nagykereskedelemmel is foglalkozni akar. Garanciaként váltót ajánlottam fel és olyan fizetési feltételeket, amilyeneket ők szabnak meg, de amelyek nem lehetnek rosszabbak a korábbiaknál. Nem szabtam feltételként, hogy csak annyi újságot nyomtathatnak, amennyit én kérek, és azt sem, hogy én lehessek az egyedüli forgalmazó, csak azt akartam, hogy annyit vehessek, amennyit akarok, ha 300 000-et, akkor annyit. Mindeközben kifizetem a teljes mennyiséget, amit kinyomtatnak, leszámítva azt a remittendát, amit jóváhagynak számomra. Ha a meghatározott remittenda 20%, akkor ez azt jelenti, hogy máris eladtak 240 000 lapot, aminek az árát megfizettem volna. Aztán majd a piaci versenyben egy hónap alatt kiderült volna, hogy maradunk-e az addig rendelt mennyiségnél, vagy csökkentjük – nyilatkozta a Magyar Szónak Đokić.
(A remittenda az eladatlan nyomdai áru mennyiségét jelöli, melyet az átvett teljes árumennyiséghez viszonyítanak, és százalékban fejezik ki. A remittendát a lapértékesítő cégekből mindig visszajuttatják a kiadókhoz. A későbbiek folyamán említendő rabatt szó azt a százalékban kifejezett árrést jelenti, amelyet az eladott nyomtatványok teljes árából a lapértékesítő cég megtarthat – a szerző megjegyzése.)
A Magyar Szó ügyvezetése nem volt hajlandó belemenni ebbe az ajánlatba, ragaszkodott ahhoz, hogy megmaradjanak az addigi kereteknél, vagyis hogy a Štampa továbbra is havi 100 000 példányt vegyen át, a maradék 200 000-et pedig a Magyar Szó saját terjesztési osztályán keresztül juttassa el a kiskereskedelmi hálózatokhoz. Mihók szerint Đokić ajánlatának elfogadása teljes kiszolgáltatottságot jelentett volna a Magyar Szó számára:
– A magyarság lélekszáma korlátozott, ebből kifolyólag az olvasók száma is az, és egy hosszabb időszakot tekintve állandó. Tehát a Magyar Szónak jelenleg van maximálisan 25 000-30 000 vásárlója, azaz kb. 100 000 olvasója. (Egy napilappéldány kb. 3-3,5 emberhez jut el – ez az európai átlag.) Ha a Štampa a Magyar Szó eddigi teljes példányszámának a birtokába jut, amely elégséges a piac teljes ellátásához, akkor ez számára eszköz, hogy a többi nagykereskedőt kiszorítsa a piacról. Rálicitál a többiekre, és gyakorlatilag átveszi a piacot, monopóliumot teremtve. Olyan piaci háborúhoz szolgálnánk eszközül, aminek nem lehet fölmérni a következményeit. Minden abból fakad, hogy 25 000 Magyar Szót lehet eladni csütörtökön és vasárnap. Ha mi több úton sokkal többet kiküldünk, attól még nem lesz kétszer annyi olvasónk – érvel Mihók.
A Magyar Szó megbízott igazgatójának kérésére a találkozó másnapján, november 24-én Đokić levélben is közli a további együttműködés feltételeit. Ezek szerint ha lehetővé teszik a Štampa számára, hogy korlátlan mennyiségben rendeljen, lényegében megmaradhatnak a korábbi szerződés keretében megszabott 15%-os rabattnál, ha viszont korlátozzák a megrendelhető havi lapmennyiséget 100 000-re, csak 30%-os rabattal hajlandók dolgozni. Đokić a válaszra kétnapos határidőt szabott.
– Ez zsarolás! Minden terjesztőnkkel 15%-os rabattról van szerződésünk, egyedül a Politika kér egy kicsivel többet a szolgáltatásaiért, de a Magyar Szónak egyébként is csak a 2-3%-át terjeszti. A 30% túl van a józan ész határán! Ha erre én beleegyezésemet adom, méltán feltételezhetné bárki, hogy korrupció van a háttérben, és én magam is részesedem egy ekkora rabattból származó nyereségből – mondja Mihók.
Miután a kétnapos határidőn belül, azaz péntekig nem érkezett válasz, hétfőn, november 29-én Đokić újabb levelet küldött Mihóknak, s ebben közli, hogy december 11-étől nem árulják többé a Magyar Szót. De még előtte egyoldalúan lecsökkentette az addigi szintről a saját hálózatába eljuttatott Magyar Szók számát.
– Érdekelt bennünket, hogy az, aki nem hajlandó eladni nekünk 300 000 példányt, vajon mit lép, ha csökkentem azt a példányszámot, amit addig árultam. Érdekli-e őt egyáltalán a példányszám? De semmi, síri csend. Nem kérdezték meg, hogy miért csökkentettem. Nekik mindegy volt – véli Đokić.
VÁRATLAN FORDULAT
Alig telt el egy hét, Đokić ismét küldött egy levelet a Magyar Szó címére, melyben röviden kitér arra, hogy szerették volna egy új szerződéssel teljesebbé és jobbá tenni a Magyar Szó eladását, majd így folytatja: „Mindazt, ami ez után következett, úgy tolmácsoljuk mint egy nagy félreértést, melynek az olvasók és szolgáltatásaink használói a legnagyobb kárvallottjai, és ami nézetünk szerint Önöknek sem állhat érdekében. Saját hibámnak tekintem a példányszám csökkentését a felmondási időszakban, mert ezzel csak az olvasókat károsítottuk meg.” Majd javaslatot tesz egy új szerződés megkötésére, mely szabályozná az eladás módját, helyét és a lap mennyiségét, azzal a feltétellel, hogy elfogadják az érvényben levő 15%-os rabattot.
– A felmondási időszakban, amikor a Štampa szándékosan hiányt okozott a piacon, nekünk a többi partnerünk segítségével kellett szétosztanunk a fennmaradó lapmennyiséget, lefednünk a Štampa által okozott és a december 11-étől várható hiányt. Ezért amikor a Štampa meggondolta magát, és már hajlandó volt tárgyalni velünk ésszerű feltételek közepette, a korábbi havi 100 000 példány átvételét sem engedélyezhettük számára, hanem ennek kb. egyharmadát. Ez egyben garancia arra is, hogy a Štampa többé nem lesz olyan helyzetben, hogy esetleg újból veszélyeztesse a lap terjesztését – mondja a Magyar Szó igazgatója.
A december 15-én megkötött szerződés feltételeit a Magyar Szó diktálta. A szerződés pontosan meghatározza, hogy mely településeken, illetve mely kioszkokban lehet Magyar Szót árulnia a Štampának, mégpedig két lista szerint, melyek között kb. fele-fele arányban kell megoszlania a napi lapmennyiségnek. Az A listán az a 24, főleg kisebb település szerepel, melyekben csak a Štampának van újságosbódéja, a B listára pedig a magyarság szempontjából kiemelten fontos települések központi eladóhelyei kerültek fel.
Mi motiválta vajon a Štampa igazgatóját, hogy a 30%-os rabatt helyett megelégedjen a 15%-ossal, a 300 000 példány helyett pedig a 35 000-rel? A két fél magyarázata természetesen különbözik:
– A Štampa azért fújt teljes visszakozót, mert belátta, hogy a zsarolás nem vezetett célra, és forgalom-visszaesést tapasztalt számos kioszk esetében, hiszen aki nem kapott Magyar Szót ott, az a cigarettát is más helyen vette meg – véli Mihók.
– Ha nem írtam volna alá ezt a szerződést, akkor nem lenne semmilyen szerződés. Azt a helyzetet használná csak ki igazán Mihók úr arra, hogy elpolitizálja a kérdést! Mindaddig, amíg nem írtam alá, egy sor provokáció ért bennünket, hogy mi vagyunk mindennek az oka. Ha nem írtam volna alá, nem is kommentálhatnám, hogy milyen – indokolja döntését Đokić.
EPILÓGUS
A szerződés megkötése ellenére nem állt helyre a „családi béke”. A Štampa kioszkjaira kifüggesztett magyar nyelvű szövegben Nebojša Đokić hallatlannak minősíti a decemberi szerződésben foglaltakat, Mihók Rudolf pedig az MNT ülésén azzal vádolta a Štampát, hogy már az új szerződést is megszegte, manipulálva a lapelosztással, mesterséges hiányt okozva. És az újság végül elkel akkora mennyiségben, mint a december elején kialakult helyzet előtt? – vetődik fel a kérdés. Mihók Rudolf annyit árult el, hogy a beérkezett december havi terjesztési elszámolások alapján magasabbak az eladási mutatók, mint a régi rendszerben voltak. Számokról nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, ezekkel majd az igazgatóbizottság soron következő ülésén kíván előhozakodni.
(Magyar Szó)
