…ha két középkorú hölgy egyik közös nőismerősük nemi problémájáról beszélget? Lényegében fogalmam sincs: nincsenek női bajaim, nem vagyok középkorú és mellesleg nő sem. De a kérdés sem merült volna föl bennem, ha egy ilyen típusú beszélgetésnek pusztán csak a ténye jut valahonnan a tudomásomra, és nem pedig közvetlen fültanúja vagyok. Ráadásul nem is véletlenül, persze nem is készakarva, csupán úgy mellesleg – az autóbuszon utazva. A két hölgyön nyilván számon kérhető lett volna a jólneveltség és a jó ízlés, hogy nyilvános helyen ilyesmiről, teli szájjal… hát ejnye-ejnye. Ám a beszélgetésből más is csakhamar kiderült: mindketten orvosok, a szóban forgó közös ismerősük pedig egyikük páciense. Nem tudtam eldönteni magamban, hogy ez most erkölcstelenség vagy egyenesen bűncselekmény, amit művelnek. Ahelyett azonban, hogy téves következtetést vontam volna le magamban („lám-lám, ilyenek ezek a mai orvosok – o tempora, o Hippocrates!”), inkább igyekeztem jól bevésni az agyamba mindkettőjük arcát, hogy alkalomadtán pontos személyleírást tudjak adni róluk nőgyógyászra szoruló nőismerőseimnek.

(Magyar Szó)