Miért nem írtam alá a Tadićot támogató magyar értelmiségiek nyilatkozatát?

tadicHuszonegy vajdasági magyar értelmiségi írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben kifejezik elkötelezettségüket Boris Tadić elnökjelöltsége mellett. Úgy gondolják, Tadić az egyetlen olyan elnökjelölt, aki garantálhatja Szerbia demokratikus orientációját és az európai integrációs politika folytatását.

Nincs abban semmi rossz, amikor független értelmiségiek, közéleti személyiségek politikai kérdésekben elkötelezik magukat, amikor úgy érzik, hallatniuk kell hangjukat, mert kruciális kérdésről van szó. Márpedig a január 20-ra meghirdetett elnökválasztás, pontosabban a február 3-án sorra kerülő második forduló eredménye kruciális jelentőséggel bír: eldönti, de legalábbis nagy biztonsággal előrevetíti, hogy Szerbia merre halad tovább az elkövetkező években. Választhatunk az izoláció és a döcögve haladás között. Persze, milyen jó is volna, ha a „döcögve” szót kihagyhattam volna, de a politikai realitás Szerbiában ma nem olyan, hogy pusztán „haladást” említsek az „izoláció” alternatívájaként.

Nem sok kétség fér hozzá ugyanis, hogy az elnökválasztás második körébe Boris Tadić és Tomislav Nikolić fog bekerülni. Ezt a legtöbb, komolyan vehető jelölt is elismeri – nyilvánosan, hallgatólagosan vagy a diplomácia virágnyelvén szólva. Az sem kérdéses, hogy az első fordulóban egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok 50 százalékát plusz egy szavazatot, vagyis a második kör lesz az, amikor ki kell mondanunk: hajlandóak vagyunk-e kompromisszumot kötni, és a döcögve haladást választani az izoláció elkerülése végett, vagy nem vagyunk erre hajlandóak, és inkább elviseljük az izoláció minden kínját néhány évig, mert úgy érezzük, van még erőnk egy újabb forradalomhoz, hogy évek múltán ismét ott folytassuk, ahol 2000-ben elkezdtük.

A huszonegyek lándzsát törtek a legerősebb nyugat-barát jelölt mellett, ami önmagában véve még nem problematikus. A problémát abban az ellentmondásos helyzetben látom, hogy magyar nemzetiségűekként tették le a garast egy nem nemzetiségi alapon szerveződő párt jelöltje mellett. A magyar nemzetiségű aláírók egyike – ha jól értelmezem szavait – azt hangoztatja, hogy a nemzeti hovatartozásnál sokkal fontosabb számára a szakmai csoporttudat. Mégis, mind a huszonegyen a magyarságuk hangsúlyozásával (hiszen a felhívás minden aláírója magyar) járulnak hozzá Tadić támogatásához, és ez már némileg rossz szájízt hagy maga után, mert letűnt korokat idéz.

Másfelől, ha már fölvállalták, hogy magyarként írjanak alá hetekkel az elnökválasztás első fordulója előtt egy ilyen nyilatkozatot, akkor nem ártott volna kitérniük arra is, hogy mi lényegeset tett Boris Tadić a kisebbségi jogok érvényre juttatása terén az elmúlt három és fél évben, amiért mint nemzeti kisebbséghez tartozó személyek már az első körben feltétlen bizalmukról biztosítják őt.

A magyar előjelű vajdasági pártok Pásztor Istvánt jelölték elnöknek. Amennyiben Szerbia egy valóban demokratikus jogállam volna, ahol a nemzeti kisebbségi jogok (és nem csak a nemzeti, hanem más kisebbségi jogok is) a legmagasabb fokon érvényesíthetőek lennének egy stabil rendszernek köszönhetően, meggyőződésem, hogy erre a lépésre nem lett volna szükség, sőt, úgy gondolom, nemzetiségi alapon szerveződő pártokra sem lenne szükség. Az olyan pártok, amelyek nem ideológiai alapon szerveződnének, egy ilyen államban valószínűleg maguktól elsorvadnának. Hiszen minek kellenének nemzeti alapon szerveződő pártok egy olyan országban, ahol a kisebbségek demokratikusan választott, széles hatáskörrel rendelkező kisebbségi önkormányzatokkal, befolyásos civil szervezetekkel rendelkeznének?

Sajnálatos tény viszont, hogy Szerbia még messze nem nevezhető kisebbségbarát államnak, és itt nem csak a nemzeti kisebbségek, hanem a szexuális, vallási és egyéb kisebbségek iránti viszonyulásra is gondolok. Ezen az elnökválasztáson csak két jelölt fektet hangsúlyt a különböző kisebbségjogi kérdésekre: Pásztor István és Čedomir Jovanović. De maradjunk ezúttal a nemzeti kisebbségek jogainál és a magyar jelöltnél. Pásztor deklarált célja, hogy ne csak a magyarok szavazatait gyűjtse be, hanem mindazokéit, akik úgy gondolják, hogy a magyarok önrendelkezési jogán túl a többi nemzeti közösség önrendelkezési joga is fontos, akárcsak Vajdaság teljes körű autonómiája és Szerbia euroatlanti integrációja (az EU-hoz való csatlakozás mellett tehát a NATO-tagság elnyerése is!).

Fölvetődik persze a kérdés, hogy mire jó egy eleve esélytelen jelöltet indítani, illetve támogatni a választáson, aki ráadásul Tadićtól vonja el a szavazatokat. Nyilván ez a kérdés áll a 21 Tadićot támogató magyar értelmiségi nyilatkozata mögött is. Nos, Boris Tadić, kétségtelen európai orientáltsága ellenére, nem sokat tett a kisebbségi jogok affirmációja terén az elmúlt három és fél éves elnökösködése során. Pásztor első fordulós eredménye figyelmeztetés lehet Tadić számára, hogy ezt sokan gondolják így. A második körben ettől még Tadić megkaphatja a Pásztorra szavazók támogatását, amennyiben mindkét fél részéről a politikai bölcsesség kerekedik felül.

A politikai bölcsesség pedig azt diktálja, hogy Tadić határozottabb garanciákat vállaljon a kisebbségi jogok érvényesítése terén, Pásztor, valamint pártjának koalíciós partnerei pedig ne erőltessék Tadićra a programpontjaik maradéktalan felvállalását, illetve ezen célkitűzések haladéktalan megvalósítását. (Arról nem is beszélve, hogy hatásköreiből kifolyólag az államelnöknek nincs formális felhatalmazása, hogy a Magyar Koalíció jelöltjének mind a 12 pontját megvalósítsa, még ha akarná is.) Katasztrófa lenne mind az ország fejlődése, mind a nemzeti kisebbségek sorsára nézve, ha a politikai bölcsesség helyett a dac és a keményfejűség kerekedne felül a második kör előtti két hétben.

Az értelmiségiek Tadićot támogató nyilatkozatát minden további nélkül aláírnám, de csak akkor, ha (1) azt a második forduló előtt kínálnák fel, ha (2) a második kör előtt a felvázolt politikai bölcsesség kerekedne felül, és ha (3) nem magyarságomból kifolyólag kérnének fel annak aláírására.

(Symposion-line)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük