…ha megírnék egy igazán mulatságos történetet az „egyszeri magyar kurváról”, hátha leközölné a szerkesztő ebben a rovatban, és aztán kíváncsian várhatnám, hány tiltakozó levél érkezne, és hányan vádolnának meg rasszizmussal. Bizonyára nem kevesen. A felháborodás jogosságát nyilván senki sem vitatná.

A felháborodás természetesen akkor is jogos, amikor az „egyszeri magyar kurváról” szóló viccet egy szerb nyelvű lap közli, vagy amikor egy szerb nyelvű médiumban mesél valaki „magyar kurvás” viccet. Ez utóbbira tudok is egy egészen konrét példát: volt is nagy tiltakozás annak idején a magyar közösség részéről a negatív sztereotípiákat terjesztő médium ellen. Sokan rasszizmust kiáltottak. Jogosan.

Csak azt nem értem, miért nem vagyunk mi, kisebbségiek – vagy még ennél is konkrétabban: mi, kisebbségi újságírók – akkor is ilyen érzékenyek a rasszista szösszenetekre, amikor ezt a magyar médiumokban követik el egy másik, nem magyar kisebbségről terjesztve sztereotípiákat. Vagy a romák számlájára viccelődni szabad, mert ők tényleg olyanok, a magyarok számlájára meg nem szabad, mert ők nem olyanok? Elég beteges logika.

(Magyar Szó)