Az Újvidéki Televízió magyar műsorai csökkentésének előzményeiről és hátteréről
A vajdasági közszolgálati tévé magyar szerkesztőségének egy része és a két évvel ezelőtt kinevezett kisebbségi műsorokért felelős segédigazgató között kezdettől fogva dúl a harc. A mostani műsorcsökkentés és a tiszteletdíjas munkatársak kétharmadának elbocsátása is csak egy újabb állomás a két éve tartó ellenségeskedés útján.
Az Újvidéki Televízió kollégiuma döntést hozott arról, hogy 40 percről mintegy a felére csökkenti az este hét órakor jelentkező magyar nyelvű híradó műsoridejét, míg a hétfői és a szombati Jó estét, Vajdaság! című magyar nyelvű keretműsorokat két és félről másfél órásra rövidíti. A döntésről a közszolgálati tévé ezen operatív testületének vezetője, Nada Kalkan főszerkesztő értesítette október 6-án, hétfőn a magyar szerkesztőséget és annak felelős szerkesztőjét, Simon Erzsébetet. Ezzel párhuzamosan arról is döntött a kollégium, hogy a 22 tiszteletdíjasból csak 8-at tarthat meg a magyar szerkesztőség. A döntéseket azzal indokolták, hogy a magyar szerkesztőség túlnőtte a Vajdasági Rádió és Televízió kapacitásait.
Egy nappal később Kalkan asszony felfüggesztette állásából Simon Erzsébetet, mert a hétfő esti híradó elején beolvastatta, hogy a döntéseket Nada Kalkan utasítására hozták meg. A tévé főszerkesztője a sajtónak nyilatkozva elmondta, azért függesztette fel a magyar szerkesztőség felelős szerkesztőjét – és nevezte ki ideiglenes jelleggel a helyébe Bágyi Ribár Renátát -, mert az egyrészt kiteregette a nyilvánosság előtt a tévé belső ügyeit, másrészt valótlanságot állított, hiszen a műsorcsökkentésről és a munkatársak elbocsátásáról szóló döntéseket nem egyedül, hanem a kollégiumi tagokkal együtt hozta meg.
Minderre akkor került sor, amikor sem a médiaház vezérigazgatója, Dina Kurbatvinski-Vranešević, sem a televízió kisebbségi műsorokkal megbízott segédigazgatója, Bodzsoni István nem tartózkodott az országban.
Amint visszatért, Bodzsoni panaszt emelt a szóban forgó döntések ellen az RTV vezetőségénél, mert meggyőződése, hogy azokat jogtalanul hozták meg. Pénteken megérkezett külföldi útjáról a vezérigazgató asszony is, és egyik első dolga az volt, hogy munkaértekezletet tartson és tájékozódjon a fejleményekről. Ezen a nem formális találkozón, amelyen jelen volt mind Nada Kalkan, mind pedig Bodzsoni István, Dina Kurbatvinski-Vranešević úgy határozott, hogy a hét elején meghozott döntések legalább csütörtökig, azaz lapunk megjelenésének napjáig érvényben maradnak, egyúttal arra szólította fel a szemben álló feleket, hogy csütörtökig készítsenek írásos jelentéseket arról, hogy meglátásuk szerint mi történt.
A vezérigazgató asszony tehát máig napolta el a végleges döntést arról, hogy visszaállhat-e a márciusban útjára indított, átalakított és kibővített műsorrend, illetve hogy visszakerülhet-e posztjára Simon Erzsébet.
NYILATKOZNI TILOS
Ez történt tehát a múlt héten, és erről lehetett olvasni a sajtóban is. A döntések mögött meghúzódó okokról és az előzményekről azonban keveset tud a közvélemény. Megpróbáltuk felderíteni az ügy lehetséges hátterét, de sajnos csak felemás eredményről tudunk beszámolni.
A pénteki ülésen ugyanis Kurbatvinski-Vranešević asszony megtiltotta mindkét félnek, hogy nyilatkozzon a kérdésről, és úgy rendelkezett, hogy a sajtóval csakis ő állhat szóba. A vezérigazgatót több alkalommal is sikerült telefonon elérnünk, de elfoglaltsága miatt lapzártánkig sajnos nem tudtunk vele időpontot egyeztetni, így nem válaszolhatott számos felmerülő kérdésünkre. Kalkan főszerkesztő asszony a tiltás miatt nem nyilatkozott, a magyar szerkesztőségben pedig egy belső megegyezésre hivatkozva nem kívánták kommentálni az eseményeket.
Egyedül Bodzsoni István vállalata a nyilvánosságot, aki ezzel a tettével fegyelmi vétséget követett el, de – mint fogalmazott -tudatosan teszi, amit tesz, mert „ez az ügy sokkal fontosabb annál, mintsem hogy az ember megijedjen egy fegyelmi eljárástól”.
SIMON LÉP VOJVODITY ÖRÖKÉBE
A hét elején meghozott döntések, ha csak közvetetten is, visszavezethetőek Bodzsoni 2006. december 15-i segédigazgatói, illetve Simon Erzsébet 2007 novemberében történt felelős szerkesztői kinevezéséig. Miután 2006 derekán önállósodott és közszolgálativá alakult át a Vajdasági Rádió és Televízió, az új vezérigazgató, Dina Kurbatvinski-Vranešević döntött közvetlen munkatársainak személyéről. Ekkor került képbe Bodzsoni István, aki 1976-ban kezdett dolgozni az Újvidéki Televízióban, ’88 és ’90 között a tévé műsorokért és gyártásért felelős igazgatója volt, majd Budapestre költözött, ahol több mint egy évtizeden át dolgozott a Duna Televízióban szerkesztőként, valamint egyes műsorok főszerkesztőjeként.
„Amikor kinevezésem után először bejöttem a magyar szerkesztőségbe, és azt mondtam, hogy gyerekek, beszéljünk arról, hogyan kell híradót szerkeszteni, mert lehet, hogy ezt ma már másként kellene csinálni, mint ahogy ti csináljátok, akkor rám förmedtek, hogy nem fogja nekünk egy volt Duna TV-s sózni az agyunkat. Ez a hozzáállás mind a mai napig jellemző a magyar szerkesztőség egyes tagjaira” – idézte fel a két évvel ezelőtti fogadtatásának eseményeit a kisebbségi műsorokkal megbízott segédigazgató.
Abban az időben Vojvodity Ágnes volt a magyar szerkesztőség felelős szerkesztője, aki – Bodzsoni szerint – nem volt partnere a változások végrehajtásában. „Majdnem egy évet vártam, mielőtt javasoltam volna a vezetőváltást a szerkesztőség élén. Azt megelőzően nagyon sokat beszélgettem Vojvodittyal, és próbáltam megszerezni a támogatását a változásokhoz, de sajnos nem jutottam semmire. Ma már úgy látom, hogy túlságosan is türelmesen próbálkoztam, nem lett volna szabad ennyi időt elpocsékolni. Nagyon sok emberrel konzultáltam, olyanokkal, akik jól ismerik a magyar szerkesztőséget és a belső viszonyokat, de a vajdasági magyar közélet szereplőivel is beszéltem, hogy mit látnának jónak. 95 százalékban azt a feleletet kaptam, hogy nem érdemes a magyar szerkesztőségen belül próbálkozni, mert óriásiak az ellentétek, amit én is tapasztaltam, és hogy ide kívülről kell hozni valakit. Megpróbáltam televíziós szakembert találni, aki elvállalná a magyar szerkesztőség irányítását, de nem jártam sikerrel. Ekkor döntöttem úgy, hogy Simon Erzsébetet, az Újvidéki Rádió nagy tapasztalattal rendelkező szerkesztő-újságíróját javaslom felelős szerkesztőnek, akinek ugyan tévés tapasztalata nincsen, de bíztam abban, hogy a szerkesztőség elfogadja őt, és a segítségemmel boldogulni fog” – mondta Bodzsoni.
A médiaház vezetése 2007 novemberében elfogadta Vojvodity leváltását és Simon kinevezését a magyar szerkesztőség élére. Az igazgatói testület tagjai közül – Bodzsoni állítása szerint – egyedül Nada Kalkan ellenezte a vezetőcserét.
PETÍCIÓK A „DÖLYFÖS” VEZETŐK ELLEN
„Kalkan főszerkesztő asszony azzal érvelt, hogy a magyar szerkesztőség nagyon jól dolgozik, jó az együttműködés velük, és nem lát semmilyen okot arra, hogy ott bármit is változtassanak. Mivel a főszerkesztő a napi operatív munka főnöke, ahol csak lehetett, buktatókat állított Simon elé, és az elé a társaság elé, amelyik megpróbált valamit is változtatni, nézőbarátabbá tenni a műsort” – vélekedett Bodzsoni.
Kalkan szövetségesre talált a magyar szerkesztőség egy részében, azokban, akik nem voltak hajlandóak napirendre térni Vojvodity Ágnes leváltása felett, és nem kívánták magukat alávetni a segédigazgató irányította változtatásoknak. Két alkalommal, 2007 decemberében és 2008 februárjában is petícióval fordultak a médiaház vezetőségéhez, hogy vizsgálják felül a korábbi felelős szerkesztő leváltásáról szóló döntést, mert az „megfelelő érvek és a szerkesztőségi kollégiummal való hivatalos egyeztetés nélkül” született meg, egyúttal tiltakozásuknak adtak hangot amiatt, hogy folyamatos nyomásnak és megaláztatásnak vannak kitéve a „dölyfös, pöffeszkedő és tudatlan” segédigazgató és felelős szerkesztő részéről. „Nem tűrjük tovább, hogy azok, akik kevesebbet tudnak nálunknál, dilettánsoknak és tudatlanoknak nevezzenek bennünket. Nem tűrjük, hogy kétségbe vonják kvalitásainkat, melyekkel bizonyítottan rendelkezünk” – áll többek között a 2008. február 11-én keltezett levélben, amelyet 16-an írtak alá, név szerint: Brücker István, Mirko Adam, Surányi Zoltán, Buda Hajnalka, Bágyi Ribár Renáta, Cvernyek Anikó, Vojvodity Ágnes, Szakállas Ottó, Túró István, Kralik Gizella, Kartag Nándor, Nyári Antal, Dancsó Gizella, Bordás Ákos, Mirnics Gyula és Horváth Mihály.
A hazai és nemzetközi intézmények, állami szervek címére is eljuttatott petíciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: Simon és Bodzsoni is megmaradt posztján, és a változások egyre látványosabb méreteket öltöttek.
KONCEPCIÓHARC VAGY POZÍCIÓFÉLTÉS?
Az idén márciusban Bodzsoni szorgalmazására életbe lépett az az új műsorrend, amely egyfelől blokkokba rendezte a kisebbségi szerkesztőségek műsorait, másfelől pedig lényegesen megnövelte az egyes műsorok időtartamát. A magyar szerkesztőség éjszakai híradója megszűnt, helyette bevezették a tízperces déli híradókat, az esti, hét órakor kezdődő híradó pedig mintegy 15 perccel lett hosszabb az addiginál, ún. regionális krónika egészítette ki, amelyben vidéki tudósítások és Magyarországról kapott anyagok szerepeltek. Továbbra is hétfőnként jelentkezett a Napjaink című közéleti magazin, és ugyancsak ezen a napon sugározták a művelődési és vallási műsort. A F-esztelen című ifjúsági műsor is hétfőnként, heti rendszerességgel jelentkezett. Hétfő mellett szombaton is magyar nyelvű, szórakoztató jellegű műsort láthattak a nézők. A változás a mezőgazdasággal foglalkozó adást is érintette: a Barázdának immár nem kéthetente, hanem hetente volt új, egyórás adása.
A műsorbővítéssel párhuzamosan egyes szerkesztő-újságírók lekerültek a képernyőről, és egyre több tiszteletdíjas munkatársat alkalmazott a magyar szerkesztőség. Számuk hónapról hónapra változott, szeptemberben – mint már írtuk – 22-en voltak, majdnem annyian, mint ahány állandó munkaviszonyban levő tagja van a szerkesztőségnek.
Surányi Zoltán, a televízió producere, a Magyar Nemzeti Tanács tájékoztatási bizottságának tagja az idén májusban felszólalt az MNT e bizottságának ülésén, ahol annak a véleményének adott hangot, hogy az új műsorrács rossz, a műsorok igénytelenek, az egyes újonnan alkalmazott tudósítók, utcáról behozott munkatársak pedig képzetlenek. „Sajnos megengedtük, hogy egyesek kiéletlen beteges ambíciói a provinciális igénytelen szórakoztatás, a végtelenített talk-show szintjére züllesszék le a vajdasági magyar közszolgálati televíziózást” – írja Surányi a tájékoztatási bizottság ülésén ismertetett véleményében. A tévé producere arra is felhívta a figyelmet, hogy az új műsorrács bevezetése óta „sem új felszerelést nem vásárolt a televízió, sem technológiai újítások nem történtek, ezért a műszak túlfeszített kapacitásokkal dolgozik, és minden pillanatban várható a műszaki és produkciós összeomlás”.
Bodzsoni szerint viszont teljesen indokolt volt az új műsorséma bevezetése, amely megadta a kisebbségi műsorok formáját, keretét, azt azonban elismerte, hogy a műsorok tartalmán még van mit csiszolni. „Itt-ott felvillant az új műsorrács lehetősége, hogy mi mindent lehetne belőle kihozni, de ahhoz, hogy ezt kiteljesítsük, szükségünk van és lesz időre, hogy az embereket felneveljük ehhez a feladathoz. Az a munka, ami korábban az Újvidéki TV-ben folyt, a 70-es években létrejött televíziózás koncepciójára épült. A televíziózásnak ez a formája halott. Létrehoztuk az alapját egy új szemléletnek, ám a tartalom kiépítéséhez szükségünk lett volna még másfél-két évre – vélekedett Bodzsoni, aki szerint az újításokkal szemben megnyilvánuló ellenállás mögött valójában pozícióféltés húzódik meg. – Szégyenteljesnek tartom, hogy azok az emberek, akiknek az érdekében próbálsz valamit tenni, akiknek az érdekében harcolsz több műsoridőért, jobb munkafeltételekért, azok ezt elvetik csak azért, hogy megvédjék a 15-20 év alatt fenntartott pozícióikat. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy bárki is felesleges a magyar szerkesztőségben, mindenkire nagyon nagy szükség van, de az, aki valamit 25-30 évesen jól csinált, nem biztos, hogy 50-60 évesen is ugyanolyan jól csinál.”
NÉHÁNY KÉRDÉS KURBATVINSKI-VRANEŠEVIĆHEZ
Hogy a vezérigazgató miként vélekedik a kialakult helyzetről, és hogyan tesz majd igazságot, pontosabban kinek a javára dönt majd, talán még ezen a héten kiderül. Függetlenül azonban az ügy végkimenetelétől, marad még néhány kérdés, ami letisztázásra vár, és amire a vezérigazgatónak kellene választ adnia. Vajon csak a kisebbségi szerkesztőségekre vonatkoznak-e a megszorítások mind az állomány, mind pedig a műsoridő tekintetében, vagy a szerb nyelvű adásban is arányos csökkentést hajtanak végre? Vajon a magyar nyelvű műsorok 2008-ban is csak 4,74 százalékát teszik majd ki a vajdasági közszolgálati tévén sugárzott összes műsoridőnek, miként 2007-ben? Vajon miért nem vehetik teljes egészében birtokukba a kisebbségi szerkesztőségek a közszolgálati televízió nekik szánt második csatornáját? Vajon a szerb nyelvű szerkesztőség helyiségeinek több mint egy évvel ezelőtti csúcsmodern átalakítása és felszerelése vár-e az igencsak kopottas kinézetű kisebbségi szerkesztőségekre is? Vajon igaz-e az a mendemonda, hogy a kisebbségi szerkesztőségek tagjai kisebb fizetést kapnak, mint a szerb szerkesztőség azonos beosztású és iskolai végzettségű tagjai?
Reméljük, hogy a héten megnyugtató válaszokat kapunk a tíz nyelven beszélő tartományi médiaház vezérigazgatójától.
(Családi Kör)