Nálunk minden értelmiségi úgy próbálja beállítani önmagát, hogy a ’90-es években üldözött volt. De ha közelebbről megnézzük, világos, hogy az egyszerű emberek voltak az üldözöttek, nekik volt a legnehezebb sorsuk. A legjobb sorsuk pedig a politikusoknak volt. Az értelmiségiekre inkább a páriasors volt a jellemző – mondja Végel László író.
Már az is valami, ha meg tudjuk hallgatni a másikat, nagy dolog, ha meg tudjuk látogatni személyesen a beteget, és nem csak holmiféle kütyükön keresztül értekezünk vele. Ha leülök valaki mellé, ha odafigyelek rá, ha köszönök neki, az azt jelenti, hogy elfogadtam – vallja a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kit-ntetett dr. Harmath Károly ferences pap.
Amint a klasszikus kisebbségvédelmi kérdések kezelése a magyar közösség belső ügyévé válik, a regionális érdekképviselet kerül a VMSZ politizálásának homlokterébe – mondja Pásztor István
Sólyom László magyar államfő is azt kérdezte tőlünk, hogy a más nemzetiségűek ellen elkövetett atrocitásokat vagy fizikai bántalmazásokat is dokumentáljuk-e. Neki is elmondtuk, hogy erre nincs lehetőségünk. Sem anyagi, sem káderbeli potenciálunk nincs erre. Ám tendenciózus, tudatosan elkövetett támadások egyedül a magyar kisebbséget érik – mondják a szenttamási Emberi Jogi Központ aktivistái.
A háború kitörése előtt Boszniában magasabb toleranciaszintet regisztráltak, mint a többi exjugoszláv tagköztársaságban, mégis ott volt a legvéresebb háború – emlékeztet Pavel Domonji, a Helsinki Bizottság újvidéki vezetője.