U Mađarskoj je na delu hladni građanski rat. To stanje traje godinama unazad, otkad je vladajući Fides na čelu sa Viktorom Orbanom krenuo da gradi takozvanu iliberalnu demokratiju, koja sve više liči na Putinovu autokratiju. Taj sistem podrazumeva da se manjina, odnosno poražena strana ne pita ni o čemu, štaviše predstavljena je kao pretnja sistemu. […]
Kada se radi o kampanji koja je usmerena na mađarsku glasačku publiku, najizraženija je bila kampanja Saveza vojvođanskih Mađara, dok su ostale mađarske stranke vodile slabu ili nikakvu bitku na mreži. Političke stranke koje nemaju mađarski predznak, ali obično pretenduju i na „mađarske glasove” (pre svega, Demokratska stranka, Liga socijaldemokrata Vojvodine, Liberalno demokratska partija, Ujedinjeni regioni Srbije), ovoga puta su teren skoro u potpunosti prepustili SVM-u, to jest nisu se previše angažovali oko internet kampanje na mađarskom jeziku.
A vajdasági magyar média nem engedheti meg magának, hogy a „magyar szellemiség” nevében, valamint az „összetartás fontosságának” örve alatt a közösség funkcionáriusait csakis ajnározza, a közösség problémái mögött pedig kizárólag közösségen kívüli tényezőket láttasson. A vajdasági magyar média nem engedheti meg magának, hogy tartózkodjon a kritikától, és idilli, vagyis hamis képet fessen a közösségen belül uralkodó állapotokról. Nem hallgathatja el, ha tudomására jut, hogy egy kisebbségi politikus lop, csal, hazudik, vagy egészen egyszerűen nem teljesíti az ígéretét. Hamis az a dilemma, hogy az újságíró mindennek feltárásával esetleg nem árt-e saját közösségének. Nem, sőt, ellenkezőleg: csakis ezzel használ!
A klasszikus kisebbségi politizálás tere, az új ingerenciák révén, szinte teljes egészében át fog tevődni az újonnan megalakuló MNT-be, ahol – ilyen előzmények után – a VMSZ-nek szinte biztosan nagy többsége lesz, míg a helyi önkormányzatok, a tartomány és a köztársaság szintjén a VMSZ kisebbségi-regionális versenypártként koncentrálhat az „életszerű” kérdésekre. Éppen ezért, hogy ezt ellenzékből vagy hatalomból teszi-e, immár nem kellene élet-halál kérdésként kezelni.
Legkönnyebb volna azzal elintézni, hogy ne is törődjünk az egésszel, mert Vajdaság ügye nem magyar ügy. De, igenis az! A vajdasági magyarok többsége ugyanúgy sajátjának tekinti Vajdaságot, akárcsak az itt élő többi nemzeti közösség, és nem mindegy számukra, hogy Belgrádban vagy a tartományi FŐVÁROSBAN dőlnek-e el a mindennapi életüket érintő fontos kérdések. Lehet ezt vitatni, de ha csak az utóbbi néhány választás eredményét elemezzük, világossá válik, hogy mindannyiszor azok a politikai erők diadalmaskodtak a vajdasági magyarság körében, amelyek őszintén vagy számításból Vajdaság autonómiájának ügyét is a zászlajukra tűzték.
